Orbán Viktor a Vasárnapi Újságban

Orbán Viktor az uniós csatlakozás feltételrendszeréről, a MIÉP-ről és az MDF-ről, a polgári körök feladatairól és jövőjéről, valamint az önkormányzati választások feladatairól beszélt a Vasárnapi Újság hallgatóinak. A miniszterelnök kitért a polgári oldalt ért aljas támadásokra is.

Haeffler András(HA): – Tisztelettel köszöntöm a stúdióban Orbán Viktort, az előző kormány miniszterelnökét.
Miniszterelnök úr, a Vasárnapi Újság első órájában az uniós csatlakozás jelenlegi feltételrendszerével kapcsolatosan mondták el aggályaikat közgazdászok, mezőgazdasági és pénzügyi szakemberek.

Abban kivétel nélkül egyetértettek, hogy a magyar lakosság nagy része távolról sincs tisztában azzal, hogy milyen következményekkel járhat majd a csatlakozás. Az emberek döntő többsége – érzésem szerint – egy kicsit úgy van az uniós tagsággal, mint nem is olyan régen a rendszerváltás délibábjával: majd minden szép és jó lesz. Az Ön kormánya minden tőle telhetőt megtett az átfogó és alapos tájékoztatás érdekében?

Orbán Viktor: – Igyekeztünk sok mindent megtenni, de azt nem állítom, hogy sikeresen be is fejeztük volna ezt a munkát. A magyarok úgy vannak ezzel az európai uniós csatlakozással, hogy elsősorban történelmi, filozófiai síkon közelítettek hozzá először. Amikor bejöttek az oroszok, elvették a karórát, amikor kommunizmus lett, akkor elvették a földet, elvették a műhelyeket és kiszakítottak bennünket Európából. Ezért a magyar emberek úgy viszonyulnak az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz, mint a nagyapa elvett karórájához, a családtól elvett földhöz vagy a fűszerüzlethez, amit államosítottak. Visszakapnak valamit, amit régen elvettek, és boldogok emiatt. Ezért Magyarországon az unióhoz való csatlakozás ügye az általános támogatást élvez, mert mindannyian úgy gondoljuk, hogy valami, talán nem túlzás azt mondani, ilyen történelmi igazságtételszerűség történik majd most velünk. Keveset tudnak az emberek arról, de hát azért ezen még van időnk változtatni, hogy bizony az Európai Unió az nem egy történet-filozófiai közösség mindösszesen, hanem húsba vágó gazdasági ésszerűséget és valóságot is jelent, súlyos következményei, akár pozitív, akár negatív értelemben, de mindenképpen súlyos következményei lesznek, életünket alapvetően befolyásoló következményei lesznek a csatlakozásnak.

HA:– Ön két alkalommal, ha jól emlékszem, szeptember 12-én és 16-án is úgy fogalmazott, hogy jól szeretnénk csatlakozni az unióhoz, és ennek érdekében feltételekhez kötötte a csatlakozást. A bérek a tervezettnél magasabb arányú emelése, a kis– és középvállalkozások támogatásának folytatása, a Széchenyi-terv továbbvitele, a gazdahitelek kiterjesztése, a családi gazdaságok támogatása. A Fidesz szerint a kormány elfogadta a feltételeket. A kormánypártok pedig olyasformán fogalmaztak, hogy semmi különös nem történt, az elképzeléseket ők maguktól is megvalósították volna.
Hallgassuk most meg együtt Molnár Balázs interjúját, amelyet Szent-Iványi Istvánnal, az Országgyűlés Integrációs Bizottsága szabaddemokrata elnökével készített.

(Interjú Szent-Iványi Istvánnal)

HA:– Molnár Balázs interjúját hallották hallgatóink Szent-Iványi Istvánnal, az Országgyűlés Integrációs Bizottsága szabaddemokrata elnökével. Mindenekelőtt miniszterelnök úr, pontosan mit is mondott?

– Szent-Iványi úr hozzávetőlegesen tartalmában pontosan adta vissza, bár kicsit nehezményezve mondandómat, mindazt, amit valóban föltételként megneveztem.

Nézze, van egy jelentős különbség a kormány és az ellenzék között. A kormány szavaiból az az érzése támad az embernek, hogy kormányzati ügynek tekintik az uniós csatlakozást, mint hogy ha Magyarország kormánya vagy diplomáciája csatlakozna az Európai Unióhoz.

Mi pedig azt gondoljuk, hogy ez nincs így. Mi mindannyian, akik itt az asztal körül ülünk most, meg akik hallgatják otthon a rádiót, mi mindannyian személyesen vagy családjainkkal együtt fogunk csatlakozni az unióhoz. Ez személyes ügyünk mindannyiunknak.

Tehát nem lehet most már, mint említettem, történet-filozófiai magasságokban maradni, mert most már arra a kérdésre kell válaszolni, hogy a csatlakozás után megmarad-e a munkahelyünk, ki tudjuk-e fizetni az emelkedő gázszámlákat, talpon maradnak-e a magyar vállalkozók, mi lesz a gazdákkal? Tehát most már erről kell beszélnünk, ezek mind személyes ügyek.

Én azt mondtam, hogy ha a kormány nem hajlandó arra, hogy bizonyos szempontokat érvényesítsen a hátralévő másfél-két esztendőben, ami elválaszt bennünket a csatlakozástól, akkor a parlamenti ellenzék, vagy legalábbis annak a Fidesz Magyar Polgári Párthoz tartozó része nem fogja megszavazni az alkotmánymódosítást. Tehát csak azért, mert morális nyomást próbál ránk helyezni a kormány és azt mondja, hogy mindenkinek kutya kötelessége megszavazni azt, amit ők elénk tesznek, ezt mi nem fogadjuk el.

Azt mondjuk, hogy készen állunk a megszavazására, de vannak föltételeink. Én három föltételt neveztem meg. Többet is megnevezhettünk volna egyébként, de hármat találtam úgy, hogy elég súlyosak ahhoz, elég súlyúak ahhoz, hogy föltételként támaszthatóak legyenek. Az egyik az a bérek jelentős emelése.
Nézze, nem érdemes zsákbamacskát árulni, a csatlakozás után jelentősen nőnek majd az árak Magyarországon. Ráadásul olyan területeken, aminek a hatása alól egyikünk sem tudja kivonni magát. Az élelmiszerek árai, valamint a szolgáltatások árai, villany, gáz, kommunális szolgáltatások. A családok nagy része, ha úgy marad, ahogyan ma van, olyan anyagi körülmények közepette, nem fogja tudni kifizetni ezeket az árakat. Tehát nekünk a hátralévő másfél évben jelentős béremeléseket kell végrehajtani.

Ezt nem most mondom, 1998-ban is ezt mondtuk. A minimálbérről mindenki sokat hallott már. 19 500 forintról 50 000-re emeltük. De ha megengedi, most azért fölidézném, hogy 1998-ban, amikor a polgári kormány alakult, akkor Magyarországon az átlagbér 67 000 forint volt. Amikor 2002-ben átadtuk a kormányrudat, akkor Magyarországon 114 000 forint volt az átlagbér. Soha Magyarországon négy esztendő alatt ilyen jelentős bérnövekedés, ráadásul csökkenő infláció mellett még nem történt. Ezt nemcsak azért tettük, mert jól esett tennünk, bár kétségkívül ez is igaz. Hanem elsősorban azért, mert föl akartuk készíteni az uniót a csatlakozásra. Tehát ugyanilyen léptékű béremelésre van szükség a jövőben is.

HA: – A kormány, illetve László Csaba pénzügyminiszter már kifejtette, hogy a következő évben, években már apróbb bérkorrekciókra lesz lehetőség, jelentős béremelésre nem. Itt akkor a kettő máris nem csatlakozik.

– Hát hogyne. Nézze, a Fidesz Magyar Polgári Pártnak a választási programjában az szerepelt, hogy négy esztendő alatt, mi úgy gondoltuk, hogy 2002-től 2006-ig kétszeresére fogjuk növelni a magyarországi átlagbéreket. Ez szerintem lehetséges.

Nézze, a kormány nem indult el rossz irányba. Tehát ugyan nem mondtak egészen igazat, igaz, hogy nem 50 százalék lesz az a béremelés, amit megígértek, hanem kevesebb, meg nem mindenki fogja megkapni, meg nem egészen úgy van, ahogy mondták, meg az intézményekre is átteszik a teher egy részét, meg majd az önkormányzatok is kapnak ebből szépen a nyakukba, de mindegy, ezek fontos részletkérdések. De az irány, hogy a közalkalmazottaknál a béreket emelni kell, az nem rossz.

Most azt azonban nem lehet megtenni, ami talán tíz napja történt, és ami engedje meg, hogy azt mondjam, hogy példátlan a magyar rendszerváltoztatás elmúlt 12 esztendejének történetében, hogy a munkaadók és a kormány megbeszélésén a jegyzőkönyvek tanúsága szerint maguk a munkaadók azt mondják, hogy ők készen állnak egy 3 százalékot jóval meghaladó béremelésre is, és a kormány képviselője kéri őket, hogy ne emeljék fel a fizetéseket jobban, mint 3 százalék. Kinek az oldalán áll a kormány, másfél évvel a csatlakozást megelőzően? Ezt jól mutatja egyébként, hogy a 3 százalékos béremelés nemcsak az ellenzéknek, hanem a gazdasági érdekképviseleteknek sem elfogadható.

Ami pedig a pénzügyminiszter úr véleményét illeti, hogy csak kisebb korrekciók lehetségesek, nézze, én nem fésültem át teljesen a magyar költségvetés most készülő következő évre vonatkozó javaslatát, az még nincs is készen, de mondok Önnek most három tételt, amit anélkül, hogy asztal körüli atomtudósok lennénk, képesek vagyunk azért fölfogni. Az egyik ilyen tétel az az, hogy a kormány hét és fél milliárd forintért rádiótelefon-tendert hirdetett meg. 8 és fél milliárd forintért közbeszerzést bútorokra és a szerintem példátlanul jó szerződést, amit az előző kormány a svédekkel kötött a Gripen típusú harci repülőgépekről, azt módosítani akarja, hogy a gépek olyanok legyenek, amelyeket a levegőben is után lehet tölteni.

Sajnálatos módon az ország mérete nem indokolja egyébként ezt a beruházást, de ennek az összege jelentős, ugyanis ez minimum 30 milliárd, és maximum 50 milliárd forint között van. Tehát miközben egyik oldalról azt mondják, hogy nincsen pénz, a másik oldalról megmagyarázhatatlan tételek jelennek meg a kiadási oldalon.

HA: – Nagyon sok hallgatói kérdés érkezett már eddig is. Csúri Ákos kollégám gyűjtötte őket.

Csúri Ákos (CSÁ):– Hát akkor csatlakozzunk pont Svédországhoz. Varga Sándor Göteborgból telefonált, ők Svédországban már átélték az Európai Unióba való belépést. A tapasztalatok nem pozitívak, pont az ár-bér viszonylatban a hétköznapi életben egyáltalán nem előnyös az EU-tagság. Milyen szerepet szán Orbán Viktor a polgári köröknek az EU-felvilágosításban? Ez lenne az egyik.

Szente László Budapestről, nem a rádiós kollégánk kérdése, hogy a nyugdíjak és az EU-csatlakozás ügyében mi a helyzet? Németországi mérnöki nyugdíj 2 000 euró. Mire számíthatnak a magyar nyugdíjasok? Másik telefonálónk érdeklődik, hogy ha majd nem tetszik az EU, akkor ki lehet-e belőle lépni?

-Elméletileg amibe az ember belelépett, abból ki is léphet. Az Európai Uniónak is ez az álláspontja, de ezidáig még nem volt rá példa. Azért egy európai uniós tagság az olyan mélységű átalakítását jelenti a csatlakozó ország jogrendszerének, a gazdaságra vonatkozó szabályoknak, a versenyben résztvevő vállalatok gazdálkodási szabályainak, hogy utána abból visszalépni, visszaállni egy másik rendszerre, az legalább olyan erőfeszítést igényelhet, mint a csatlakozás föltételeinek a teljesítése.

Ezért soha még egyetlen kormány komolyan azt meg nem fontolta, hogy kilépjen az unióból. Ugyanakkor az is igaz, hogy minden európai uniós országban különböző erősséggel, de jelen vannak olyan társadalmi mozgalmak, politikai pártok, olyan szándék, különösen hogy ha rosszul megy a világgazdaságban, hogy inkább talán ki kellene lépni az Európai Unóból.

És hát nem akarom eltagadni, de vannak olyan országok, ahol a csatlakozást megelőzően nem mertek tartani népszavazást, mert egyáltalán nem voltak biztosak abban, hogy meglesz a csatlakozáshoz szükséges igen, miközben az országot vezető választott kormányok meg voltak győződve arról, hogy a nemzetük számára ez a lépés szükséges.

Ami a nyugdíjakat illeti, arra ugyanaz vonatkozik, mint a bérekre, tehát emelni kell őket ahhoz, hogy a nyugdíjasok majd ki tudják fizetni a megemelkedő árakat.

A vállalkozások támogatása azért fontos, hogy egy másik kérdésre válaszoljak, mert ez nem a kis– és középvállalkozók belügye. Magyarországon a kis– és középvállalkozók 2,5 millió embernek adnak kenyérkereseti lehetőséget. Sokkal több embert foglalkoztatnak, sokkal több család fönntartásához járulnak hozzá a magyar kis– és középvállalkozók, mint nagy nemzetközi társaságok. Ezért nekünk, akik elsősorban a magyar emberek iránt tartozunk felelősséggel, az ő szempontjaikat kell elsősorban érvényesíteni.

Nézze, én azt gondolom, hogy egy kormánynak, ha már odaállt a kormányrúd mellé és megnyerte a választást, akkor joga van megszabni, meghatározni annak formáját, hogy egy-egy célt hogyan akar elérni. Széchenyi-tervvel például vagy anélkül. A Széchenyi-terv jól működött, mert egy forintnyi állami támogatáshoz 3-4 forintot mozdítottak meg, tettek hozzá a vállalkozók.

De ha a magyar kormány most úgy gondolja, hogy más formában támogatja a kis– és középvállalkozókat, hát nosza, tegye. Csak ez legyen az irány. Ebben a pillanatban inkább elbizonytalanodás van. Széchenyi-terv megfojtva, mikrohitelezés leállítva, tehát joggal aggódunk.

HA: – A Széchenyi-tervvel kapcsolatban hadd idézzem a Népszabadságot. A következőt írja: a Széchenyi-terv újraindításával három probléma van. A legkisebb, hogy nem EU-konform a támogatási rendszere. A második, hogy leginkább nem a kis– és középvállalkozások megerősítését szolgálta. A jelentősebb összeg a multinacionális nagyvállalatoknak, míg a maradék jutott csak a kisvállalkozóknak. Végül pedig a korrupció, illetve a pártfüggő segítség gyanúját kelti, hogy egyedi döntésekkel határozták meg a támogatásokat.

– Hát, azt tudom mondani, egyetlen korrupciós ügyet sem sikerült eddig nem hogy bizonyítani, de fölvetni sem a Széchenyi-tervvel kapcsolatban. Tehát ezt félre tehetjük. Az – gondolkodom, hogy illendő-e ilyet mondanom – szóval, szemen szedett hazugság. Maradjunk ebben, hogy nagyobb támogatási összeget kaptak volna a nemzetközi nagy cégek, mint a magyar kis– és középvállalkozások.

Ami pedig az EU-konformitást illeti, hát éppen erről van szó, hogy nem EU-konform, és ez nagyon helyes. Ha be fogunk lépni az Európai Unióba, akkor majd eurokonform szabályokat kell alkalmazni, amely nem tehet különbséget nemzeti hovatartozás szerint.

Az európai uniós csatlakozást követően nem lehet majd azt mondani, hogy a magyarokat támogatom, a más nemzetiségűeket pedig nem, mert ez ellentétben állna az Európai Unió alapvető elveivel. Éppen ezért, amíg a csatlakozás be nem következik, a hátralévő másfél-két esztendőben kell nem eurokonform támogatásokat adni a magyaroknak, mert így tudunk nekik előnyt biztosítani.

Nézze, nem véletlen, hogy a fél világ fölhorkant akkor, amikor Magyarországon a polgári kormány idején autópályát, hidat meg gátat nemzetközi cég nem építhetett, és nem volt egyszerű megvédeni az álláspontunkat. De sose védekeztünk azzal, hogy ez eurokonform, mindig bevallottuk, hogy nem az. Majd ha belépünk, eurokonform lesz.

Éppen azért alkalmazunk most, illetve alkalmaztunk mi nem eurokonform támogatási formákat, mert föl akartuk zárkóztatni a magyar vállalkozókat a többiekhez. Az uniós csatlakozás után olyan verseny lesz, ahol nem tehetünk nemzetiségi alapon különbséget még a magyar költségvetési pénzek elkötésénél sem. Nehéz idők lesznek azok. Most kell a magyarokat előnyben részesíteni.

HA: – Miniszterelnök úr, ha már itt a Széchenyi-tervről beszéltünk, tegnap a Professzorok