A hivatalosan tíz éve alakult Csibész Alapítvány az utcán tengődő, árva fiatalok számára biztosít lakhelyet, közösséget és munkát. Történetük azonban már korábban, 1987-ben kezdődött, amikor Gergely atya a csíksomlyói plébániára került. Mivel az 1948–49-es államosítás után kivették az egyház kezéből az árva gyermekek gondozását, 1989-ig a római katolikus pap csak titokban karolhatta fel az útjába került csellengő gyermekeket. A romániai rendszerváltást követően aztán Gergely atya befogadta a plébániára a környező városokból és falvakból érkező árvákat.
– Kezdetben négyen költöztek be hozzám. Előtte az utcán hányódtak, s egy idő után összebarátkoztunk – emlékszik vissza a kezdetekre az atya. – Éreztem, hogy fel kell karolnom őket. Meghívtam őket a plébániára, s örömömre velem maradtak. Nemrég, a Csibész Alapítvány tízéves évfordulóján, a hálaadó szentmisén ez a négy gyermek ministrált.
Az adakozó és jó szándékú emberek – a követendő példát látva – szerencsére maguktól jöttek és segítettek. Így lassan megvehették az első házat a „csibészeknek”, majd munkahelyet is teremtettek számukra. Ma már az alapítványnak huszonöt háza van, valamint saját varrodájukban, autószerelő- és asztalosműhelyükben dolgoznak a tizennyolcadik életévüket betöltött fiatalok.
Vallási hovatartozástól függetlenül minden tekergő gyermeket befogadnak, akinek nincs senkije és nem kell senkinek. Feltéve, ha a fiatal vállalja a munkát. Ugyanis Szent Pállal együtt vallják: aki nem dolgozik, ne is egyék!
A Csibész család terebélyesedik, mint az élet fája. Vannak, akik megnősültek, férjhez mentek, és már saját gyermekeiket nevelik – mosolyog Gergely atya, aki római katolikus pap létére közel harminc ilyen unokával büszkélkedhet.
TCK
Blokkolják a telefonokat az ukrán toborzók + videó
