Feleségem a névadóm?

Kormányszóvivői tájékoztató szerint a jövőben házasságkötéskor a férfiak is hozzákapcsolhatják saját utónevüket feleségük családnevéhez. Magyarán felvehetik a feleségük nevét, ami az eddigi gyakorlathoz képest meglehetősen bizarr lehetőségnek tűnik.
Eddig a Kiss Istvánhoz nőül menő Nagy Katalinból többnyire Kiss Istvánné, a modern időkben már Kissné Nagy Katalin vagy Kiss Istvánné Nagy Katalin, netán Kiss Katalin lett. De ha úgy döntött, az esküvő után maradhatott Nagy Katalin is. A törvényadta lehetőségek ezeket a variációkat kínálták, melyekkel ki-ki saját belátása, pozíciója, ízlése, felfogása szerint élt. Bizonyos társadalmi rétegeknél, státusokban vagy a művészvilágban például bevett gyakorlat volt, hogy a férjezett nők továbbra is lánykori neveiket használták, napjaink üzleti világának karrierépítő hölgyeire pedig kifejezetten ez a jellemző. A mindennapi életben is (fáradt, többgyerekes családanyák a megmondhatói ennek) egyre kevésbé népszerű az asszonyi „státus” nevekkel történő kihangsúlyozása.
Most tehát új helyzet állt elő, ami persze nem sokat változtat a házasságról, családról alkotott véleményeken. Ha Kiss István történetesen nőül veszi Nagy Katalint, és neki a Nagy előnév jobban tetszik, a frigy megkötése után Nagy Istvánra változtathatja a hivatalos okmányaiban szereplő nevét. A kabinet által nemrégiben tárgyalt előterjesztés egyébként azt a lehetőséget is felkínálja, hogy a házasságot kötők családi neveiket „házassági névként” összekapcsolhatják, illetve egybe is olvaszthatják. A kikötés mindössze annyi, hogy az ily módon létrejött házassági név legfeljebb kéttagú lehet, s a közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke csak a szülők közös házassági nevét kaphatja meg. Maradva tehát az iménti példánál, egybeolvasztás esetén István és Katalin gyermekének családi neve Kissnagy, netán Nagykiss lehet.
A tervezett törvénymódosításról körbekérdezve az ismerőseimet, a legtöbben visszakérdeztek: nem mindegy? Másoktól hümmögést, vállvonogatást, néhány udvarias férfitól a női egyenjogúság kiterjesztésének felemlegetését kaptam. Az egyetlen szellemes (jóllehet a feministák által valószínűleg férfisovinisztának minősített) választ egyik napilapban olvastam: Nem elég, hogy elvettem, még a nevét is felvegyem...!?