Szerkesztői üzenetek

DR. Mészáros Gyuláné
Németh Istvánné nyíregyházi
olvasónk írja:
„Két évvel ezelôtt eladtuk a lakásunkat és szinte egyidejűleg egy nagyobb alapterületűt vettünk. Adózni nem kellett, mert az eladott kis lakás jövedelme és az eladásából származó bevétel is kevesebb volt, mint a vásárolté. Hogy szemléletesebb legyen, számszerűsítem az ügyletet: a kis lakást kereken hárommillió forintért adtuk el, az újat pedig hatmillióért vettük.
A hatmillióért vásárolt lakást még ebben az évben eladjuk nyolcmillió forintért és vásárolunk az igényeinknek jobban megfelelôt 14 millióért, de közben még négymillió forint hitelt is felveszünk hozzá. Kérdésem, hogy kell-e ez után adózni?”
A 2002. évben eladni szándékozott lakás jövedelmének kiszámításánál a nyolcmillió forint bevételt (mivel a vásárlástól számított öt éven belül kerül sor az értékesítésére) növelni kell azzal az összeggel, amelyet a két évvel ezelôtti bevallásában a lakáscélú kedvezmény alapjaként figyelembe vettek. (Ezt az összeget számszerűen nem tudom megjelölni, mivel a két évvel korábban eladott ingatlana jövedelmét nem írta meg.) Ezt követôen kell azt kiszámítani, hogy a 2002. évi ingatlaneladásból mennyi jövedelem származik.
Lakáscélú felhasználásként nem vehetô figyelembe az új lakás vásárlásához felvett hitel. A kedvezmény alapja (amely után az egyébként járó adót nem kell megfizetni) csak az az összeg lehet, amelyet a jövedelmébôl a hitelt meghaladó mértékben lakásszerzésre fordít olvasónk.
Tekintettel arra, hogy az elsôként eladott lakás jövedelme, valamint a második (eladni kívánt) ingatlan vételével és eladásával összefüggésben felmerült költségek sem ismertek, nincs lehetôség annak kiszámolására, hogy kell-e adót fizetni, illetve hogy mennyit.
*
„Augusztus 16-i számukban közölt levelük írójában egészen magamra ismertem. Negyvennégy éves vagyok. Elsô házasságom nem sikerült, ebbôl egy fiam született. A válás után évekig egyedül éltem. A második házasságom nagyon jó lett, bár férjem sokkal idôsebb volt nálam. Együtt jártunk templomba, ugyanazokat a tévéműsorokat szerettük és ugyanazokat nem. Sajnos a boldogság csak pár évig tartott, mert a férjem meghalt. Nagyon megviselt a halála. Hónapokig bűntudatom volt, sôt még most is tart.
Pár napot töltött kórházban, miközben én sokszor voltam mellette, de olykor hazamentem. Egy nap egy belsô hang mintha azt mondta volna: menj vissza, menj vissza! Betelefonáltam, de azt mondták, változatlan az állapota. Kértem a nôvért, mondja meg neki, hogy másnap reggel megint jövök. Nyolcra értem oda, de ô akkor már kómában feküdt, és nemsokára meg is halt. Gyötört a bűntudat, amiért nem mentem vissza a kórházba elôzô délután.
A férjemnek nagyon sokat köszönhetek: szeretetet, anyagi biztonságot, ajándékokat. Fülbevalót is kaptam tôle, ami az édesanyjáé volt. Jóval fiatalabbnak nézett ki a koránál, mindig volt közös témánk, és én is megtettem neki mindent, amit csak kért. Halála elôtt három héttel azt mondta: virágvasárnap már nem élek (és így is történt). Elmondta, milyen temetést szeretne, azt is pontosan teljesítettem. Azóta olvasom olyanok történeteit, akik a klinikai halál állapotából visszatértek. Az ilyen könyvek kis vigaszt nyújtanak, mert úgy érzem, a férjem lelki szemével lát engem. Sokszor érzem, hogy itt van velem. A halála óta más nehézségeim, anyagi gondjaim is adódnak. Emiatt, meg az egyedüllét miatt is sokszor elkeseredem.”
Kedves zs.-i olvasónk! Két témáról ír levelében. Mindkettô foglalkoztat bennünket, embereket, különösen, ha a hozzánk közel állók közül távozik valaki az élôk sorából. Az egyik bántja, gyötri, ennek bűntudat a neve: „miért nem mentem vissza a kórházba?”. Nagyon fontos az, ami e mondat mögött rejtôzködik. Elbúcsúzni kedves halottainktól – ez járandósága távozónak és maradónak egyaránt. A „régiek” – s kedves férje is e tekintetben közéjük tartozott – jó viszonyban voltak saját életükkel és halálukkal, s pontosan megérezték, mikor érkezik el az idô. A mai kor embere – és itt zömmel a városlakókra gondolok – riadozik a haláltól, a meghalástól. Legszívesebben nem venne tudomást róla, kivinné a házból, ki a városból, ki a világból, csak ne kellene szembesülnie szerettei halálában a saját múlandóságával is. Pedig meghalni is meg kell tanulni, s eljön az idô, mikor hiányozhat a minta, a példa, hogy miként kell szépen, rettegés nélkül elszenderülni. Nem beszélve arról a sokszor múlni nem akaró hiányérzetrôl, amit a búcsú elmaradása ébreszthet bennünk, fokozva az amúgy is mindig gyötrô bűntudatot.
Talán némi vigasszal szolgál, ha tudja, hogy ilyen „késés” nélkül sem ússzuk meg lelkiismeret-furdalás nélkül: a halál mindenképpen – hosszabb-rövidebb ideig tartó – bűntudattal tölti el a túlélôket. A hirtelen beállott csendben önkéntelenül is leltár készítésébe kezdünk, mikor bántottuk meg, mikor voltunk vele igazságtalanok, mi mindenért nem kértünk tôle bocsánatot, és – ebbôl-abból-dacból – mit nem bocsátottunk meg neki mi magunk. Mindezek az – egyébként akárcsak apró – mulasztások most hatalmasra nônek a visszafordíthatatlanság nagyítólencséjében: „már soha többé nem tudok tôle, neki, érte, vele…” De ez a nagyító nemcsak a mulasztásokat öregbíti, hanem egyéb ügyeket, érzelmeket, emlékeket is közelképben mutat. Közel hozza a távozót. Annyira, hogy itt érezzük ôt magunk mellett, sokszor jobban, mint életében valaha! (Legyen ez tanulság minden élônek: szeressünk, míg csak lehet! S a másik: kísérjük el szeretteinket az élet kivezetô kapujáig, búcsúzzunk el tôlük, fogjuk a kezüket, amikor végleg lehunyják a szemüket. Ettôl mindenkinek jobb: halónak, gyászolónak egyaránt.)
A másik téma pedig, amirôl ír: olyan közelinek érzi magához férjét, hogy azt érzi: „itt van velem”. Ez azt jelenti, hogy nagyon szerették egymást, s ebben megnyugodhat. E közelség ráirányította figyelmét a holt világra. „Mi van az élet után?” Ez volt ugyanis annak a levélnek a jeligéje, amire hivatkozott, innen az önmagára ismerés. A modern tudomány elutasítja a szellemvilág létezését, mert durva eszközeivel nem tudja – nem is igen akarja – mérni, számolni, nyilvántartani és kartotékozni. Pedig vannak történetek és megmagyarázhatatlannak tűnô jelenségek. Aki fél a mérhetô helyett a mérhetetlentôl, elbizonytalanodik a határos helyett a határtalantól és a számos helyett a számtalantól, könynyen rikolt, hogy balgaság, babona, s egyetlen mozdulattal a szemétbe söpörne érzéseket, belsô élményeket, amelyek valóságát nagyon is érezzük, nagyon is átéljük. Túl egyszerűnek és sablonosnak tűnik minden szellemvilággal kapcsolatos ôsi tudást, tapasztalást, hagyományt, jelenkori élményvilágot, halottlátást töprengés, vizsgálódás nélkül, egyformán csak sarlatánságnak minôsíteni. Éppenséggel akad olyan tudós is – történetesen Hippokratész –, aki azt állítja: „Ha nem értünk egy jelenséget, az legtöbbször rajtunk múlik, és nem a jelenségen”!
Bújja hát az idevágó irodalmat, figyeljen belsô hangjaira, összpontosítson az érzéseire! Mindamellett ne felejtse: csak a fizikai valóságot „hinni” botorság, ám az is féloldalas, ha valaki teljesen a szellemvilágba merül. Van – és lesz – még, akit szerethet, szeressen hát! Itt és most. Ma, holnap, holnapután. Minden nap, reggeltôl estig.
*
DR. Szirmák Eszter
Bôrfogyasztó jeligéjű olvasónk arra kíváncsi, hogy a sertésbôr okoz-e köszvényt? Mint írja, ételbe fôzve fogyasztják, s egy olvasói vélemény hívta fel a figyelmét arra, hogy a sertésbôr ártalmas lehet.
A köszvény anyagcsere-betegség. Mint nemrégiben is hangsúlyoztuk, abban nyilvánul meg, hogy a szervezet nem választja ki megfelelô mennyiségben a húgysavat. A köszvényes beteg nem ehet húst, szárnyast, vagy ezekbôl készült bármilyen ételt, beleértve a levest is. Tartózkodnia kell a kolbásztól, a belsôségektôl, a heringtôl, a szardíniától. Nem fogyaszthat hüvelyeseket, spenótot, karfiolt, spárgát, gombát, s az erôs fűszer, a majonéz sem tanácsolt. (Ezt hívjuk purinszegény étrendnek.) A purin a fehérjék alkotóeleme, ha sokat fogyasztunk az elôbb felsorolt ételekbôl, sok húgysav képzôdhet a májban. Mindezek mellett májkárosító hatása miatt tilos az alkohol is. Az ideális testsúly elérése a cél, valamint sok folyadékot kell magunkhoz venni, ha más egészségügyi okból az orvos ezt nem tiltja.
A sertésbôr nem csak a köszvény miatt nem tanácsos, de zsírtartalma révén a szervezet koleszterinszintjét is emelheti. A kettô együtt pedig nagymértékben elôsegíti az érelmeszesedés kialakulását.
Az elsô lépés olvasónk megnyugtatására az, hogy orvosa segítségével ellenôrizze vérének koleszterin-, triglicerid- és húgysavtartalmát. Az eredménytôl függ az is, hogy milyen diétát kell tartania. Ettôl függetlenül azonban törekedjen a megfelelô testsúlyra és a rendszeres mozgásra, valamint óvakodjon az alkoholtól.
Mi az igazság? jeligére. Az egyik szem elvesztése nem jelenti feltétlenül a gépjárművezetôi engedély elvesztését is. Egy szem hiányával óránként legföljebb 80 kilométeres sebességgel közlekedve és két visszapillantó tükröt alkalmazva adható meg a „B” kategóriájú vezetôi engedély. Hivatásos jogosítvány azonban nem nyerhetô egy szem hiánya mellett.
Nyírfácska jeligére. A legjobb megoldás, ha felkeresik a genetikai tanácsadást, mielôtt mélyebb érzelem szövôdik a fiatalok között. A közös dédszülôk már távolabbi genetikai kapcsolatot jelentenek ugyan, azonban a gének mégis alakulhatnak úgy, ami nem kedvezô az utódok számára. Megnyugtató választ csak a genetikai szakvizsgálat hozhat.
Aranyos kérdés jeligére. Az aranyér a végbél vénás hálózatának csomós tágulata. Elôidézheti huzamos ideig tartó székrekedés, rendszeres, mértéktelen hashajtás, mozgásszegény életmód, elhízás, májcirózis. A megelôzésben fontos a rendszeres testmozgás. Használjon kemény ülôalkalmatosságot, kerülje a hosszan tartó állást vagy ülést és a nehéz tárgyak emelgetését, valamint a hosszan tartó üldögélést a vécén. A megelôzésben fontos, hogy székelés után meleg, szappanos vízzel tisztítsa meg a végbélnyílást és törölje szárazra ezt a területet. A hagyományos kezelésre nem gyógyuló aranyerek gyógyítása rendszerint műtéti. Bizonyos esetekben alkalmazható az olyan beavatkozás is, amikor a csomó alapjára felhelyezett gumigyűrűvel akadályozzák annak vérellátását, s így az elôbb-utóbb elhal és lelökôdik.
Hajas gondok jeligére. A fejbôr erôs korpásodásának hátterében annak fokozott sejttermelése áll. Oka nemegyszer a fejbôr seborrhoeás ekcémája vagy a psoriasis, de állhat a háttérben gombás betegség is. A fejbôr korpásodását ma már jó hatásfokkal kezelik a bôrgyógyász szakemberek. A hajhullás oka lehet vas- és cinkhiány, de meghúzódhat a háttérben valamilyen fertôzô góc is. Ez utóbbi miatt összehangolt kivizsgálásra lehet szükség olvasónk esetében, amelyet a háziorvos fog össze.
*
Lantos Gitta
Munkájának ellátásához szükséges hajhálót viselnie egyik levélírónknak, amit mostanában nagyon nehezen tud beszerezni. Az alábbi címen található fodrászcikkeket és kellékeket árusító üzletben biztosan talál ilyet többféle színben is. A cím: 1113 Budapest, Edömér utca 2. Telefonszám: 06-1/466-9594.
*
Egyik olvasónk régebbi lapszámunkban fedezte föl, hogy hazánkban újra gyártanak traktorokat, de a gyártó címét nem tudta megszerezni. Nos ezúton közöljük: Amobil Trading Kft., Újfehértó, Nyíregyházi út 10. Bôvebb információ a 06-42/590-010-es telefonon kérhetô.
*
„Elromlott az unokám kedvenc rollere. Tudnának-e segíteni a javíttatásában?” – kérdezi egy érdi olvasónk. Javasoljuk, hogy keressék föl a Hugó Bike Kerékpár Shopot, ahol nemcsak biciklik javításával, alkatrészek, kiegészítôk árusításával, de rollerekkel is foglalkoznak, amennyiben azok még javíthatók. Címük: Budapest, IX. kerület, Kálvin tér 7. Telefonszám: 06-1/217-3975.
*
Tiszajenôrôl érdeklôdô olvasónknak egy olyan motorosbolt címét küldjük, ahol sokféle motorkerékpár-alkatrész és -felszerelés postai utánvéttel is megrendelhetô. Többek között Simson, Jawa, Babetta, Riga, Suzuki, Honda, MZ és Romet típusok szerepelnek a listájukon. A címük: 7011 Alap, Fô út 194. Telefonszám: 06-25/220-131.
*
Lôrinc Alfrédné olvasónknak a Videó Kiadó Centrum címével tudunk segíteni, ahol valószínűleg sikerül a keresett videokazettát megtalálnia. A cím: 1054 Budapest, Honvéd u. 7. Telefonszám: 06-1/312-2603.
*
Jogi gyakorlatomban egyre többször veszem észre, hogy sem a munkáltató, sem a munkavállaló nincs tisztában azzal, milyen jogok illetik meg, és milyen kötelezettségek terhelik. Ha munkajogi jogvitára kerül sor, ebbôl az esetek többségében a munkavállaló szenved hátrányt. A gyakorlat azt mutatja, hogy a munkavállaló ritkán érvényesíti jogait, amibôl arra következtetek, hogy nem ismeri azokat. Ezért a következôekben a munkajog legfontosabb szabályaival szeretném megismertetni az olvasót.
Elôször az alapszabályokat vagy más néven gumiszabályokat elemezzük. Ezekkel értelmezhetôek ugyanis a további rendelkezések, mivel ezek adják meg a mögöttes értelmet, az elveket.
A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltató, az üzemi tanács, a szakszervezet és a munkavállaló a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelôen, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A munkáltató a munkavállalót, az üzemi tanácsot, illetve a szakszervezetet köteles minden olyan tényrôl, körülményrôl, illetôleg ezek változásáról tájékoztatni, amely a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából jelentôs. A munkáltatót a munkavállalóval szemben ez a kötelezettség a munkaszerzôdés megkötését megelôzô eljárás során is terheli. Ez a szabály magától értetôdô, mert úgy nem tudom a jogomat gyakorolni, azaz az érdekeimet képviselni, ha nem tudok arról a történésrôl, ami az én sorsomat is érinti vagy érintheti.
A munkáltató köteles tájékoztatni, ha a munkabérrel kapcsolatban kíván változást véghezvinni, vagy a munkaidôt változtatja, vagy a létszám emelését vagy csökkentését tervezi. A munkavállaló jogosult tudni ezekrôl, hiszen az ô munkaviszonyát nagymértékben befolyásolhatja.
A bekezdésben foglalt rendelkezés a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során irányadó a munkavállaló, az üzemi tanács és a szakszervezet tekintetében is. Ez természetesen visszafelé áramlási kötelezettséget is jelent, hiszen a munkáltatónak is joga van tudni olyan dolgokról, ami a munkaviszonnyal szorosan összefügg. Így ismernie kell a munkavállaló életkorát, egészségügyi állapotát, fizikai képességeit, szakképzettségét stb.
A munkáltató a munkavállalóra vonatkozó tényt, adatot, véleményt harmadik személlyel csak törvényben meghatározott esetben, vagy a munkavállaló hozzájárulásával közölhet. (A munkavállalóra vonatkozó adatok statisztikai célra felhasználhatók és – személyazonosításra alkalmatlan módon – átadhatók.) A munkáltató nem jogosult a munkavállaló személyes adatait harmadik személynek kiadni. Jogszabályt sért, ha például reklámügynökségnek, fejvadász cégnek vagy internetes vállalkozásnak kiadja a munkavállalók személyes adatait a hozzájárulásuk nélkül.
A jogok és kötelezettségek rendeltetésszerű gyakorlása akkor valósulhat meg, ha az adott helyzetben mind a munkáltató, mind a munkavállaló, továbbá a szakszervezet, üzemi tanács képviselôi a kérdéses ügyben megfelelôen tájékozottak. De nem csak tájékozottak, hanem ennek megfelelôen a jogaikat gyakorolni is tudják, azaz az érdekeiket érvényesíteni képesek.
Lényeges szabály, hogy a tájékoztatási kötelezettség a munkáltatót a munkavállalóval szemben nemcsak a munkaviszony fennállása alatt, hanem a munkaszerzôdés megkötését megelôzôen is terheli. A tájékoztatási kötelezettség azonban nem egyoldalú, hanem ugyanez a kötelezettség irányadó a munkavállalóra, a szakszervezetre és az üzemi tanácsra is.
A munka törvénykönyve elôírja, hogy a munkavállaló a további munkaviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését köteles bejelenteni a munkáltatónak. (Ha a munkavállaló például a konkurens cégnél létesít további jogviszonyt és ezzel a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyezteti, akkor a munkáltató kötelezheti e jogviszony megszüntetésére.)
A munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemük, koruk, családi vagy fogyatékos állapotuk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyôzôdésük, munkavállalói érdekképviselethez való tartozásuk, vagy ezzel összefüggô tevékenységük, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függô körülmény miatt.
A munkáltató hátrányos megkülönböztetés nélkül köteles biztosítani – különösen a szakmai képességek, a gyakorlat, a teljesítmény, illetve a betöltendô munkakör szempontjából lényeges körülmények alapján – a munkavállaló magasabb munkakörbe való elôrelépésének lehetôségét. A munkáltató eljárásával kapcsolatos vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy eljárása a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket nem sértette.