De ha a szorongásunkat ellenségként kezeljük, pontosan azzá is válik. Felerősödik az érzés, hogy elveszíthetjük az állásunkat vagy egy fontos lehetőséget. De ha ezt a belső hangot segítőként ismerjük el, tudjuk: a szorongás mindent megtesz, hogy biztonságban legyünk.
Ha megértjük, hogy bár az érzés kellemetlen, mégis a mi érdekünkben keletkezik, akkor nem kellenek eszközök az elfedéséhez. Minden más csak időlegesen nyomja le a szorongást, ami előbb-utóbb újra felszínre tör. „Aki eszközöket ígér neked a szorongás megszüntetésére, az hazudik” – mondja O'Kane. A szorongást el kell fogadni, mert segíteni akar.
2. A testünkön változtassunk, ne az agyunkon
Sok pszichiáter rögtön az agyra koncentrál, hogy segítsen megváltoztatni a gondolatainkat, pedig a kiindulópont a test. A legtöbb ember a szorongást valahol a testében – a szívében, a vállában vagy a nyakában érzi. Ha a szorongás megjelenik a testben, az a szervezet megriadt állapota, amely üzenetet küld az agyunknak, hogy valami nincs rendben, így a prefrontális kéreg működése elnyomódik, háttérbe szorul.
A prefrontális kéreg az agy legfejlettebb, legelülső, közvetlenül a homlokunk mögött elhelyezkedő része. Ez felelős a logikus gondolkodásért, a döntéshozatalért, a tervezésért és – ami a legfontosabb – az érzelemszabályozásért.
Amikor észleljük a szorongás jelzéseit, tegyük meg azt, ami működik:
szabadítsuk ki a testünket a fenyegetettségi állapotból.
Eredményes lehet a légzés, a mozgás vagy a hideg fürdő – bármi, ami szabályozza a vegetatív idegrendszert. Ne azért tegyük, hogy megszabaduljunk a szorongástól, hanem hogy új üzenetet küldhessünk az agynak: kapcsolja ki ezt a fenyegető reakciót. Így a prefrontális kéreg irányítása visszatér, és sokkal józanabbul, nyugodtabban tudjuk kezelni a szorongást.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!