Egy terapeuta három rendhagyó tanácsa a szorongás kezeléséről

Lehetetlen megszabadulni a szorongástól, mert hiszen éppen azért van, hogy segítsen nekünk – mondja Owen O'Kane kognitív pszichoterapeuta.

Forrás: Gemini Nano Banana Pro

De ha a szorongásunkat ellenségként kezeljük, pontosan azzá is válik. Felerősödik az érzés, hogy elveszíthetjük az állásunkat vagy egy fontos lehetőséget. De ha ezt a belső hangot segítőként ismerjük el, tudjuk: a szorongás mindent megtesz, hogy biztonságban legyünk.

Ha megértjük, hogy bár az érzés kellemetlen, mégis a mi érdekünkben keletkezik, akkor nem kellenek eszközök az elfedéséhez. Minden más csak időlegesen nyomja le a szorongást, ami előbb-utóbb újra felszínre tör. „Aki eszközöket ígér neked a szorongás megszüntetésére, az hazudik” – mondja O'Kane. A szorongást el kell fogadni, mert segíteni akar.

2. A testünkön változtassunk, ne az agyunkon

Sok pszichiáter rögtön az agyra koncentrál, hogy segítsen megváltoztatni a gondolatainkat, pedig a kiindulópont a test. A legtöbb ember a szorongást valahol a testében – a szívében, a vállában vagy a nyakában érzi. Ha a szorongás megjelenik a testben, az a szervezet megriadt állapota, amely üzenetet küld az agyunknak, hogy valami nincs rendben, így a prefrontális kéreg működése elnyomódik, háttérbe szorul.

A prefrontális kéreg az agy legfejlettebb, legelülső, közvetlenül a homlokunk mögött elhelyezkedő része. Ez felelős a logikus gondolkodásért, a döntéshozatalért, a tervezésért és – ami a legfontosabb – az érzelemszabályozásért.

Amikor észleljük a szorongás jelzéseit, tegyük meg azt, ami működik:

szabadítsuk ki a testünket a fenyegetettségi állapotból.

Eredményes lehet a légzés, a mozgás vagy a hideg fürdő – bármi, ami szabályozza a vegetatív idegrendszert. Ne azért tegyük, hogy megszabaduljunk a szorongástól, hanem hogy új üzenetet küldhessünk az agynak: kapcsolja ki ezt a fenyegető reakciót. Így a prefrontális kéreg irányítása visszatér, és sokkal józanabbul, nyugodtabban tudjuk kezelni a szorongást.

3. Szedjük össze gondolatban, hogy mi is történt valójában

Naponta sok ezer gondolatunk támad, és ezek jelentős része negatív, kritikus vagy félelmetes természetű. Rengeteg sötét, ijesztő képzet. Legtöbbjük nem tényszerű, de mikor szorongásos állapotban vagyunk, úgy kezeljük ezeket, mintha tudományos bizonyítékok lennének. Ami aztán

öngerjesztő ciklusba fordul, erősítve a szorongás hiábavaló köreit.

Ha elfogadjuk, hogy a szorongás segíteni próbál, és kitaláltuk, milyen technika segít a testünkön, kezdjünk figyelni arra, hogy pontosan mi is történt, mikor ezek a szorongó gondolatok felmerültek. Soroljuk fel magunknak az aggodalmak spirálját, és gondoljuk át, mennyi vált egyáltalán valóra ezekből. Vizsgáljuk meg a tényeket: ez lehetővé teszi, hogy legközelebb észszerűbben kezeljük a helyzetet, amikor megjelennek.

Mi a helyzet azon alkalmakkor, amikor a rossz dolog tényleg megtörténik? A világ, amiben élünk, bizonytalan.

Owen O'Kane szerint a szorongás definíciója a bizonytalanság intoleranciája.

Meg kell szoknunk, hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie.

Kérdezzük meg magunktól, milyen lenne elengedni a kontrollkényszert, és elfogadni a kiszámíthatatlanságot. Mindez nagyon nehéz, de ha megváltoztatjuk a félelemre adott reakcióinkat, új idegi pályákat hozunk létre az agyunkban, amelyek segítenek kényelmesebben együtt élni a szorongással.