A Bering-tenger flórája és faunája

„Berija kivégzése után – némi Orwell-i áthallással – a hatalom szellemi talpnyalói helyesnek látták, ha – legalábbis a Nagy Szovjet Enciklopédiában – azt mondják, hogy az illető nem is létezett. Sajnálom, de ez jut eszembe, amikor Gál J. Zoltán, a Medgyessy-kormány szóvivője azt a kapitális szamárságot mondta: >>Széchenyi-terv nem létezett

Pálinkás József
2002. 12. 12. 7:24
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Nagy Szovjet Enciklopédia könyvtárakban megtalálható köteteiben – mesélte évekkel ezelőtt egy a Szovjetuniót a hetvenes években megjárt kollégám – a Bering-tenger flórája és faunája címszó hat oldalt tölt ki. Mielőtt hosszasan töprengenénk ennek tudományos vagy katonai stratégiai okán, érdemes nagyon alaposan szemügyre venni a kötetet. Ekkor ugyanis kiderül, hogy a kötetben a lapokat – könyvkötészetileg professzionális módon – kicserélték. Az eredeti – 1953 előtti – kiadásban ezen a hat oldalon a Berija címszó szerepelt. Berija kivégzése után – némi Orwell-i áthallással – a hatalom szellemi talpnyalói helyesnek látták, ha – legalábbis a Nagy Szovjet Enciklopédiában – az mondják, hogy az illető nem is létezett.

Sajnálom, de ez jut eszembe, amikor Gál J. Zoltán, a Medgyessy-kormány szóvivője azt a kapitális szamárságot mondja, hogy nem létezett Széchenyi-terv. „A KEHI álláspontja az, hogy a Széchenyi- terv jogi értelemben nem létezik…” „A Széchenyi-terv nem más, mint korábban is létező céltámogatások halmaza…” „A Széchenyi-terv támogatás rendszere túlnyomórészt vissza nem térítendő támogatásokra épült, melyek magánszemélyek és vállalkozások vagyonának gyarapodását segítették elő…” „A pályázatok elbírálása több esetben szubjektív volt: a leköszönő kormány gazdasági minisztere személyesen is megváltoztatott pályázati eredményeket…”

A Medgyessy-kormány valóban leállította a Széchenyi-terv programjait. Köztük a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programot, amely 2001-ben és 2002-ben összesen 54 milliárd forintot juttatott volna a magyar kutatás és fejlesztés akadémiai és egyetemi műhelyeinek. Azt állítani azonban, hogy nem is létezik, kísértetiesen emlékeztet a Nagy Szovjet Enciklopédia fenti esetére. Mert a Széchenyi-terv keretében nőtt az Országos Tudományos Alapprogram támogatása a 2000. évi 3,3 milliárd forintról 6,8 milliárd forintra, a Központi Műszaki Fejlesztési alap támogatása 6,8 milliárd forintról 10,9 milliárd forintra.

A legkülönösebb azonban az, hogy mit érthet – a tudomány ügyeiben bizonyára járatos szóvivő úr, s persze a kormány, akinek a szavát viszi –, azon, hogy nem létezett a Széchenyi-terv, nem létezett a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program. Szeretném felhívni figyelmüket, hogy létrehozását kormányrendelet, lebonyolítását miniszteri rendelet szabályozta. Létrehozását az Európai Unió Magyarországról szóló legutóbbi jelentése külön kiemelte a pozitív változások között. A program lebonyolítását a hazai és a nemzetközi tudományos közvélemény példaszerűnek minősítette, híre az Amerikai Egyesült Államokban is érdeklődést váltott ki. A Science című folyóirat elismerő cikket közölt. A cikk kapcsán Newt Gingrich, a képviselőház elnöke levélben keresett meg, és kérte, hogy Egyesült Államokbeli látogatásom során találkozzunk, beszélgessünk a programról, ami meg is történt.

És azon is érdemes eltöprengeni, hogy mit gondolhat az a több száz hazai és nemzetközi elismerésnek örvendő kutató – nagyobb részt a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, köztük két Bolyai-díjasunk –, akik részt vettek a pályázatok pontosan szabályozott, szigorú szabályok szerinti bírálatában, amely a magyar kutatási versenypályázati rendszer történetében először nyilvános prezentációk formájában, a sajtó nyilvánossága előtt zajlott, amelybe a miniszter soha, semmilyen módon nem avatkozott bele. És mit szól a Széchenyi-terv létének tagadásához az a kétszázegy kutatócsoport – becslésem szerint legalább kétezer kutató, köztük az Akadémia volt és jelenlegi elnöke –, akik akkor a nyilvános bírálaton bemutatták pályázatukat? (Ma is nagyra becsülöm a volt – akkor még hivatalban lévő – elnök e gesztusát.). Ezek a kutatócsoportok 2001-ben és 2002-ben 15,7 milliárd forint támogatást nyertek, s vállalati partnereik kötelezettséget vállaltak, hogy a további 12 milliárd forinttal támogatják kutatásaikat.

Általános vélekedés szerint Magyarországon egy olyan pályázati rendszert teremtettünk, amely felveszi a versenyt a nyugat-európai és amerikai támogatásokkal. A magyar tudomány Klebelsberg óta nem részesült ilyen mértékű támogatásban. Talán az sem merült a feledés homályába, hogy a Horn-kormány működése alatt a felsőoktatási bérektől jelentős mértékben elmaradt kutatói béreket ekkor hoztuk összhangba az oktatói bérekkel, s az, hogy az idei emelésben a kutatók is részesülhettek, ennek eredménye.

Vagyis lehet, hogy a tények és az érvek újra nem számítanak. Bizonyára érvelt valaki a Szovjetunióban is a történelemkönyvek meghamisítása, a sajtótermékek utólagos megváltoztatásának kultúrállamban elfogadhatatlan gyakorlata ellen. Mi következhet még? Gál J. Zoltán begyűjteti, és korrigáltatja azon sajtótermékeket, amelyek hírt adtak a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programról? Figyelmébe ajánlom, hogy a Magyar Hírlap számos elismerő cikket közölt – ne feledkezzen meg ezekről se. Nehezebb dolga lesz a Science című folyóirat cikkének kicserélésével, talán még a magyarországi könyvtárakban is.

A Bering-tenger flórája és faunája címszó már foglalt, kíváncsian várom, mit eszel ki helyette a píár-csapat. És mi lesz a kutatási programokban bírálóként és pályázóként résztvevőkkel? Hallgatási kötelezettséget rendelnek el?

(a szerző egyetemi tanár az Orbán-kormány oktatási minisztere)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.