– Hónapok óta készülünk a karácsonyra: legalábbis ezt derül ki a villogó reklámokból, s a tömött bevásárlóközpontokban tülekedő tömegek is ’’készülnek’’ az ünnepekre. Vajon átéljük-e valóban ezt az ünnepet?
– A veszély nem kitalált, hanem valós – éspedig az a veszély, hogy a karácsony titka üzleti dologgá válik – válaszolta kérdésünkre Hegedűs J. Kolos OFM, a Budapest-Országút (Szent István vértanú) plébánia és rendház plébánosa. – Mindenki szeretné pénzben kifejezhetővé tenni a szeretetét. Mindenki azt szeretné, hogy letudja a hozzátartozók, rokonok, ismerősök iránti kötelezettségét. Ezért van ez a rohanás, ez a boltról boltra járás. Valójában a karácsony titka nem ez. Hanem az, hogy egy másik világnak a titkát pillanthatja meg a kozmosznak a lakója.
Ez a titok pedig úgy szól, hogy létezik az Isten, aki közösség – és ebből a háromszemélyű közösségből ennek a világnak a polgárává válik, emberré lesz a másik isteni személy, Jézus Krisztus. Ezzel a történelemnek a célja teljesen evidenssé válik: az embernek arra kell törekednie, hogy ennek a másik világnak polgára lehessen.
S mivel szembesülünk napjainkban? Lehet az embernek szociális, gazdasági szabadságot adni – de amíg nem oltják el az Istennel való közösség utáni vágyat, akkor, elnézést kérek a szóért, de állatként fog viselkedni. Példa erre, hogy a nyugati világ gazdasági föllendülése nem hozta meg az emberek közötti kapcsolatnak minőségi változását. Nálunk volt már ’’szakértő’’ kormány, most van ’’jóléti’’ kormány, az ember azonban, mégis, úgy néz ki, hogy nem boldog. Az erkölcsi élet szinte romokban hever. A szex, a drog próbálja az embernek Isten utáni szomját pótolni. De minden pótlék csak bálvány tud lenni, nem az igazi Isten. Képtelen az ember a szeretetre.
Puszta Sándornak van egy verse, amelyik így szól: ’’Megbocsájtásban még középiskolás sem, / alázatban legföljebb általános / jóságban alig óvodás / s kezdő a szeretetben’’ az ember. Példaként említhetném egy gyermektelen házaspár esetét is. Árvaházat kerestek föl, hogy örökbe fogadjanak egy gyermeket. Megtetszett nekik az egyik fiú és elbeszélgettek vele. Megkapó színekkel ecsetelték, mit fognak neki biztosítani. A fiú csodálkozásukra ezt felelte: ’’Ha semmi mást, csak ruházatot, játékszert és efféle dolgokat tudtok adni, akár itt is maradhatok.’’ De hát, az ég szerelmére, mit akarsz még – kérdezte a házaspár. ’’Valakit, aki szeret engem ’’ – mondta a gyermek. Világossá teszi ez a példa azt, hogy az ember szeretetből, szeretetre született. Nem új ennek a fiúnak az érzése, hiszen Ady Endre ezt versben írta meg, amelynek a címe: Jóság utáni vágy. A vers refrénje: ’’Milyen jó volna jónak lenni!’’. Óvodásokkal és kisgyerekekkel foglalkozom, nekik tartok hittanoktatást, közülük idézném egy nyolcéves kislány, Bálint Lea versét: ’’Jó akarok lenni, / hogy kenyérre lehessen kenni! / S az emberek kenyeret / ne magában egyenek.’’ Dsida Jenő erdélyi költő írta: ’’Menni kellene házról házra’’. Azt a régi tapasztalatát írja meg, amikor a két háború között drótosok jártak falvakból falvakba, hogy lábosokat, fazekakat foltozzanak. Én is emlékszem rá, ahogy kiabáltak: ’’Drótozni, fótozni!’’ Ma tört lelkeket, eldurvult szíveket szeretne drótozni a költő. Miért van az, hogy a művészetben, költészetben előtérbe kerül a lélek és annak igéje? Azért, mert kielégítjük a testnek minden vágyát, de a szellemnek, a léleknek az igéjére nem fordítunk figyelmet.
A legutóbbi óvodás misén, advent utolsó vasárnapján minden édesanya fehérbe öltöztette a lányát, koszorúval, szárnyakkal látta el. Angyalok akartak lenni a szerepben. De nem volt Mária, nem volt József. Szerettem volna valakit kiemelni, hogy vállalja el Mária, József szerepét. Mindenki érezte, hogy akkor le kell venni az angyalkosztümöt, a csillogástól meg kell válni. S nem akadt, csak hosszas rábeszélésre, aki Máriának a szerepét elvállalja. Miért is van ez? Mert a szeretet titka – Jézus szerint – a gazdagság levetése. A gazdagságból való kilépés, kiválás. Szent Pál apostol írja a philippiekhez intézett levelének második fejezetében: ’’Jézus Krisztus Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot öltött, és hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve’’. Jézus vállalta az embernek az állapotát. Meg akarta mutatni, hogy a szeretet, az áldozat, odaadás, lemondás. József Attila rá is érzett erre a titokra, amikor azt írja: ’’Hiába fürösztöd önmagadban / Csak másban moshatod meg arcodat.’’
Vagyis: a közléshez, a másik felé való kilépéshez lemondásra van szükség. Boldog akkor leszek, karácsonykor is, ha nem a magam, hanem a másik boldogságát keresem. Erre pedig Krisztus mutatott példát. Ady nem hiába írja A szenvedésnél többet című versében: ’’Krisztus kell, ajtó, kilincs / Ki jót beszél, Krisztust beszél.’’ Jézus megtestesülése megmutatja, hogy ki az ember. Az ember az, aki képes és akar is szeretni. Puszta Sándor kétsorosa a szeretet közösségteremtő erejét fejezi ki: ’’Embernek lenni ének, / / Gyere, énekeljünk’’. Le kell mindenáron győzni a jólét öldöklő voltát, a megalázó jellegét. Mert az anyagi jólét önmagában nem elég az embernek. Tolsztojnak van egy novellája, melyben a nagybirtokos összehívja a parasztokat, és azt mondja: ad nekik földet. Annyi földet kapnak, amennyit reggeltől estig körül tudnak futni. Az egyik paraszt minden erejét megfeszítve futja körbe a maga által kívánt területet, és mire beér, összerogyik holtan. Jókai arról ír Melyiket a kilenc közül című novellájában, hogy a szegény ember a gazdagnak egyik gyermekét sem tudja odaadni karácsonyra, mind az övé, mindhez ragaszkodik.
Wass Albert A bujdosó imája című versében ezt mondja: Romlandó kincsekért ne törje magát senki / igyekezzék helyettök jobb kincseket szerezni // Jó tettek nyugalmát, derűt és békességet / mit el nem fúj az orkán, s rontó tűz nem éget. S képes erre az ember? Vasadi Péter az egyik írásában azt mondja: a betlehemi bölcsek csillag után mentek, de amikor meglátták a Gyermeket, a csillag eltűnt. Azóta ez a csillag az emberek szívében van. Ezért tudunk szeretni, Jézusról beszélni, s a reménytelenség ellenére remélni – mert a Gyermek születése a jövőt jelenti, az életet.
– Rangos posztot tölt be az egyházkerület plébániái közül az ’’Országúti’’: kevesen tudják, de hagyományai a magyar középkorig vezethetőek vissza, könyvtára értékes dokumentumokat rejt. Mit jelent az Önök számára a karácsony?
– Mi, ferencesek nagy kinccsel bővelkedhetünk – mert Szent Ferenc atyánk volt az, aki a grecciói karácsonnyal, annak megrendezésével megajándékozta az embereket az Isten fiára való ráfigyeléssel. Ő is olyan korban élt, amikor az emberek szívéből megfogyatkozott, sőt kihűlt a szeretet, s egy barlangban megrendezte Karácsony eseményét. Az ott lévő emberek közül valaki látni vélte, hogy a karjába vett jászolbéli bábu (a Jézust jelentő) megelevenedik, és az emberek megtelnek szeretettel, melegséggel, eltölti szívüket az öröm. Templomunkban ezt örökíti meg az egyik festmény, amely a grecciói karácsonyt állítja elénk. Kontuly Béla festménye ez, s magától adódik, hogy a betlehemet ennél a képnél állítjuk fel.
Álljon itt Füle Lajos Méltó szenvedély című verse:
Legszebb, emberhez
legméltóbb szenvedély:
ö r ö m ö t szerezni.
Gyógyító kúra ez
betegségben, szomorúságban.
Biztos védelem
az érdektelenség köde,
az önzés fagya ellen.
Boldog, ki ebben égeti magát!
Élete füstje,
mint jóillatú áldozat,
száll fel az égre…
– Van, aki a drogokban keresi a megváltást. Az országgyűlésben hétfőn fogadták el a kábítószerek terjesztését könnyítő törvénymódosításokat. Hogy viszonyul az egyház ehhez a kérdéshez?
– A fiatalok helyzetére vonatkozó, érdekes élményben volt részem az óvodások között. Az advent nagy alakja, Keresztelő Szent János beszédéből indultunk ki: ’’Ami görbe, tegyük egyenessé.’’ Letettem egy hosszú, kígyózó madzagot a padlóra, s mondtam az egyik kicsinek: milyen ez a kötél? Görbe, mondta. No, akkor tedd egyenessé – kértem őt. A gyermek meg is kezdte, de csak körülbelül 30 centit látott át a kötélből, így haladt szakaszonként előre. Azt mondtam akkor neki: válassz ki magadnak egy társat, s tegyétek ketten egyenessé! A két kicsi ösztönszerűen megfogta a madzag két végét és kihúzta. S ösztönszerűen olyan döbbenetes élményt jelentett a többiek számára, hogy önkéntelenül megtapsolták. Mi ebből a tanulság? Az, hogy legalább két ember kel ahhoz, hogy a jó megszülessék.
A droggal, kábítószerrel, italozással kapcsolatban is: nem elég, hogy a parlament egyik fele megpróbálja ezt megoldani: mindkét félnek együtt kell cselekednie, kormánypártiaknak és ellenzékieknek egyaránt. Enélkül nincs megoldás. Ha a két fél nem tud összhangba jutni egymással, a fiatalság veszélyben van, s ez a veszély egyre nagyobbá válhat. Oktondi dolog szembe helyezkedni az egyházakkal, akik ebben a kérdésben is, valamint a szex és az erkölcsi fertőből való kiemeléshez a szeretet parancsából kiindulva kívánnak kezet nyújtani minden kezdeményezéshez. Mindenkinek el kell hinnie, hogy az egyház ezt nem érdektől vezérelve teszi. Az egyház szemében ugyanis az ember az érték, méghozzá a legnagyobb érték ezen a földön.
– Karácsony ’’a Gyermek’’ születésének ünnepe. Magyarországon ismét kiszorultak az kormány által képviselt programból, értékrendből a családok, a fiatalabb korosztályok, s a gyermekek. Mi lehet a következménye ennek a folyamatnak?
– Az újonnan kinevezett esztergomi érsek és prímás, Erdő Péter erőteljesen hangsúlyozza, hogy vissza kell adni az embernek a reményt. A reménytelenségben az ember csak meghalni tud, élni nem. A reménynek, a reménykeltésnek ma a család lehet az eszköze. A gyermeknek a születése jelenti nemcsak a szülők, a rokonság, hanem a nemzet számára is a jövőt. Épp ezért fontos az, hogy pártállástól függetlenül támogatói legyünk a család intézményének, a társadalom legkisebb sejtjének, amely Isten terve szerint jött létre. Ha a családot magára hagyjuk, ha a gyerekeket nem pártfogoljuk, akkor veszélybe kerül nemcsak a sejt, hanem a társadalom teste is. Az a tény, hogy mindkét szülőnek dolgoznia kell, aláássa a családi közösség a harmóniáját. Szentendrei gimnáziumunkban van étkeztetés, ebéd, s egyszer az akkori gondnok, az egyik atya döbbenten észlelte: hétfőnként többet esznek a gyerekek, mint más napokon. Mintha éhesebbek lennének. S arra jutott: lehet, hogy még most sincs vasárnap a családban főtt étel… Mindez azt mutatja: nem szabad engedni, hogy tovább romoljék a családok helyzete, mert végső ponton állunk. Karácsonynak pont az az üzenete, hogy az Isten fia, Jézus családba született, vállalva az emberi lét korlátait és a családi melegség hatására – írják az evangéliumok – növekedett kedvességben és bölcsességben Isten és az ember előtt. A családoknak nincs más követendő minta. Ezt kell egyháznak, államnak vállvetve támogatnia.
S végezetül: engedjék meg, hogy békés, boldog Karácsonyt és boldog Újévet kívánjak mindenkinek.
origo.hu
Megérkezett a magyar eper – ennyibe kerül idén a kedvenc gyümölcs
