Fölöttébb jó helyen fekszik a Csongrád nmegyei Szatymaz negyedik körzeténben a három portából álló tanyasor: nfenyőerdő ölelésében, pár száz méterre a főúttól, s a buszmegálló, a postaláda is karnyújtásnyira van. Villany viszont nincs. Nem tudni, miért, annak idején ez a terület kimaradt a tanyavillamosításból. Akik ott laknak, soha nem mostak még mosógéppel, a televíziók „valóságérzékenysége” sem ismert számukra, mobiltelefont pedig azért nem vesznek, mert nincs mód feltölteniük, ha lemerül. A nyugdíjas, beteg, rokkant emberek attól rettegnek, nehogy megbetegedjen valamelyikük, mert hirtelen orvost sem tudnának hívni. Baj esetén legfeljebb kiállnak a közeli 5-ös útra, leintenek egy autót, és megkérik a sofőrt, ugyan telefonáljon már be az ügyeletre. Esténként petróleumlámpával, zseblámpával és gyertyával teremtenek világosságot otthonukban.
– Így menjünk az Európai Unióba? – fakad ki a hatvanhat esztendős Márton Dezsőné. A nyugdíjas özvegyasszony arról panaszkodik, hogy hiába fordul az illetékesekhez, sehonnan nem kap segítséget. Végső elkeseredésében két évvel ezelőtt már írt lapunknak, foglalkoztunk is a témával. Ám azóta sem változott semmi, úgyhogy újból levelet küldött szerkesztőségünkbe.
Korábbi riportunk után a sötétség ellen harcoló tanyasiak ismételten a szegedi Démász Rt.-hez, valamint a helyi önkormányzathoz fordultak. A polgármesteri hivatalban jegyzőkönyvet vettek fel az ügyről. A település akkori első embere, Lengyel Istvánné halvány utalást tett arra, hogy esetleg a Széchenyi terv tanyavillamosításra szánt pénzéből lehetne pályázni. Erre szükség is lett volna, mert a Démász Rt. többször megadott árajánlatában igen borsos összeg szerepel. Az egyedi kiépítésű hálózatért áfa nélkül több mint hárommillió forintot kérnének. A költségeken a fogyasztó és az áramszolgáltató hetven-harminc százalékban osztozna. Márton Dezsőné szomszédaival együtt legfeljebb kilencszázezer forinttal tudna beszállni. Tehát kétmilliónál több hiányzik a végösszegből.
– Megfordultunk néhányszor személyesen is a polgármesteri hivatalban, de soha nem jártunk eredménnyel – meséli Mártonné. – Volt úgy, hogy egész délelőtt várakoztattak bennünket a folyosón, és végül közölték, nem sikerült intézkedniük az ügyünkben, jöjjünk vissza máskor. Én vissza is mentem! Elértem, hogy a Démász Rt. kivonult a tanyánkra, de ettől még nem lett villanyunk. A szakemberek azt mondták, amíg nincs meg a szükséges pénz, addig nem látnak munkához. Nekik mindegy, hogy az önkormányzattól vagy önerőből teremtjük-e elő az összeget.
Márton Dezsőné lakótársaival együtt hitelfelvételt is vállalna, ha szóba áll velük valamelyik pénzintézet, de eddig mindenhol elutasították őket. Az idő közben telik. A Démász Rt. árajánlata legfeljebb hatvan napra szól, azt követően a becsült kalkuláció nyilván nem annyi lesz, hanem több. Egyébként már most is azért ilyen hatalmasak a költségek, mert a környéken csak három tanya van, a trafóállomás meg háromszáz méterre található.
– Az önkormányzat jelenlegi pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé, hogy teljes egészében átvállaljuk Márton Dezsőnéék problémájának megoldását, vagyis a mi költségünkön nem tudjuk bevezettetni hozzájuk a villanyt – szögezi le Gyömbér László polgármester. – De ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkozunk az üggyel. Annál inkább napirendre kell vennünk ezt a kérdést, mert Szatymaz más területén is van még két-három áram nélküli tanya. Tájékozódunk a pályázati lehetőségekről. A régió területfejlesztési bizottságától vagy a megyei önkormányzattól remélhetünk támogatást.
A polgármestertől megtudjuk: ismét felvették a kapcsolatot a Démász Rt.-vel. A korábbi árajánlat összegén nem változtattak, de a hírek szerint most már nem vállalják a hetven-harminc százalékos teherviselést, teljes egészében a megrendelőnek kell állnia a költségeket.
– Az elődöm végül azért nem adott be pályázatot tanyavillamosításra, mert rendkívül bonyolult előkészületet igényelt, ráadásul a mellékletként csatolandó tervek elkészítése sem filléres kiadás lett volna.
Márton Dezsőné és sorstársai nem adják fel. Eddig higgadtan várták, hátha jó irányt vesznek a dolgok, de semmi érdemleges nem történt. A jelenlegi helyzetben megint úgy tűnik, továbbra sincs más választásuk, mint bízni abban, hogy egyszer mégis lesz villanyuk. A reményük nem, csak a türelmük fogyott el.
origo.hu
Kubatov Gábor: Ez a srác, aki ott a Tisza Párt élén van, az mégiscsak egy botkezű, nem? - videó
