A történelem legnagyobb időhamisítása?

Heribert Illig német tudós, író így vall a máris sok vitát kiváltó munkájáról: „Az 1991-re kidolgozott tézisem, amelyet azóta minden tudományos fórumon képviselek, röviden a következő. Az európai történelem VII., VIII. és IX. százada művileg beiktatott, minden valóságot és reális történést nélkülöző időszak. Ennek megfelelően maradék nélkül törlendő, majd az előtte és utána lévő történések közvetlenül vagy kis eltéréssel összekapcsolandók. A kérdéses időközt már ekkor pontosan behatároltam: a betoldott vagy kitalált időszak 614 augusztus végétől 911 szeptember elejéig tart.” Ha „csak” ennyit is tudunk a könyvről, máris fölkapjuk a fejünket, és természetesen hitetlenkedünk. Lehetséges, hogy három évszázadot utólag toldjanak bele a történelembe? (A dicső elődök „gyártása” a közeli szomszédságban sem ritka.) Mivel a mi történelmünket is érinti ez az időszak – még ha Illig szerint egyedül a magyar krónikák nem hamisítottak –, lássuk, ránk hogyan illik ez az elmélet. A kalandozásnak mondott, de valójában szövetségesi nyugati jelenlét mellett oklevelek tanúsítják a magyarok jelenlétét osztrák, német, olasz, svájci, francia területen. Ezek hamisítása sem akkoriban, sem később nem lett volna sem frank, sem germán érdek. Illig egyik legfőbb érve, hogy a nevezett három évszázadról csak írásos „leletek” maradtak, amelyekről már köztudott, hogy zömükben hamisítványok. Viszont az írásos emlékeket nem támasztják alá régészeti leletek, beleértve a híres aacheni kápolnát, ahol állítólag Nagy Károlyt megkoronázták 800-ban – az ezerhétszázas évek német festője Szent István koronájával a fején ábrázolja –, holott a templom mintegy két évszázad múlva épült, s miként került oda a mi Szent Koronánk? Nemcsak ez a korona található Európában. Többen hivatkoznak Király Péter professzor kutatásaira, például Kollányi Ágoston vagy László Gyula. A nyelvész professzor a népnévből személynévvé vált olyan neveket keresett, amelyek jelentése „magyar”. Például St. Gallenben mintegy hatvan „ugor” jelentésű szót talált az oklevelekben. Néhány példa ezek közül: 736-ból „Ungarus”, 761-ből „Hungaer”, 812-ből „Wanger” nevek fordulnak elő az elhunytak jegyzékében. Volt közöttük földbirtokos, paraszt, szerzetes. Aligha lehetett volna értelme annak, hogy ezeket hamisítsák. Aztán 811-es keltezéssel a Bizánc és Bulgária közötti háborúban, bolgár források szerint, Egre-Vegre-Ugre nevű nép is segíti a bolgárokat. Őket is magyaroknak tartja Király Péter. Ettől kezdve már eleink magyar neve jelen van a kelet-, közép-, sőt nyugat-európai köztudatban. Ennyit hely hiányában is el kell mondani, miután több alkalommal is volt módunk elemezni e megdöbbentő tartalmú könyvet. Állításai fényében nagyon alaposan át kell értékelni a Biblia „időszámításait”. És több más időszámítást is. Például Jézus születése, többek szerint, Krisztus születése előtti hetedik évre tehető, és – erről Illig is ír – az a csillagászati nagy események szerint nem történhetett meg decemberben, hanem valamikor nyáron, augusztus táján. De hát ki mondta, mondhatta, hogy ez a nulladik nap, nulladik év? Senki! Minden ilyen számítás visszafelé történhetett. Mert egyszerűen nem volt, és nincs más mód a naptárkészítésre. Hiszen a Föld nem percre pontosan kering a Nap körül. Maradék idők gyűlnek össze, és évezredek alatt eltolódnak az évszakok. Így például a nyár idejére eshet a tél, ha nem történik meg rendszeresen és következetesen ennek kiegyenlítése, például a szökőévekkel. De mindezek mellett sok hasonló kérdés fogalmazódik meg az olvasóban. Jó lett volna, ha Heribert Illig úr alaposabban tanulmányozza a magyar történelem ide vonatkozó eseményeit, illetve az előszót író Pap Gábor professzor is többet ír e vonatkozásokról. Mert igaz, hogy Attila és Árpád időben közelebb kerül egymáshoz, de hová lesz a László Gyula által oly alaposan kutatott és ismert avar kor? Az avaroknak még Bizánc is adót fizetett. Lehet, hogy az uniós politika „Karoling szelleme” ellen is íródott e munka, amely nyomán legalább annyi kérdés fogalmazódik meg, mint hihető állítás.
(Heribert Illig: Kitalált középkor. Allprint Kiadó, felelős kiadó: Tolnai A. László)