A magyar konyha már a brunch előtt is tudta, hogyan kell reggelizni

Hétvége van. Nem kell sietni, ilyenkor megadhatjuk a módját a reggelinknek. Ma sok helyen találkozni hétközben is ezzel a műfajjal, a brunch egyfajta városi rítus lett, amely egyszerre ígér ráérősséget és bőséget. Persze ez sem új találmány. A magyar ételkultúra jól ismerte a mondást: reggelizz úgy, mint egy király!

Forrás: fortepan/Zsivkov Anita, Koós-Árpád/Kocsis András fényképei

Főtt tojás

A főtt tojást is változatosan készítették. Bánffyhunyadi Hunyady Erzsébet 1924-es szakácskönyvében több változatot is találunk: gombásat vajban pirított csiperkével, sonkával és szardellával, rákosat vagy heringeset az ínyenceknek, illetve egy egyszerűbb tejfölös-mustáros változatot. 

Még egy egyszerű főtt tojásból és paradicsomból is fényűző reggelit tudtak készíteni régen (Kép: Fortepan/Uj Nemzedék Napilap)

A Képes pesti szakácskönyv a 19. század végén egy játékosabb megoldást közölt. A paradicsomot kivájják, belsejét „finom füvekkel” töltik meg (kaporral, petrezselyemmel, bazsalikommal, kakukkfűvel vagy szurokfűvel), majd négy percig főtt tojást tesznek bele. Az egészet vajjal kikent tepsibe rakják, paprikás, tejfölös mártással öntik le, és épp csak addig sütik, hogy a paradicsom egészben maradjon. 

Krémek, kencék

Még a legegyszerűbb vajas kenyér is teret engedett a fényűzésnek. A vajat citromlével és egy kevés reszelt citromhéjjal, valamint finomra vágott petrezselyemmel keverték ki, majd friss kenyérre kenték. Könnyű, üde íze jól illett a ráérős reggelikhez. Csáky szakácskönyvében (1929) olvasható, hogy a kenyeret előbb teavajjal kenték meg, erre került a finomra vágott, sült csirkemell, majd szardella és főtt tojás vékony szeletei, végül metélőhagyma. Jó példa arra, hogyan válhatott egy ebédről megmaradt sült hús másnap fényűző reggelivé. 

Móra Ferencné 1928-as receptjei között találunk egyszerűbbet is: a heringkonzervet vajjal, főtt tojással és mustárral keverték ki, zsemlére kenték. A harmincas években megjelent Pesti Hírlap szakácskönyvéből tudhatjuk, a libamájast szerecsendióval fűszerezték és vajjal krémesítettek. A sajtos szendvicskrémhez juhtúrót, vajat, tejszínt vagy tejfölt dolgoztak össze reszelt parmezánnal vagy kéksajttal. 

Ismerős reggelik

Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a reggeli mindig ilyen bőséges lett volna. Márai Sándor visszaemlékezései józan ellenpontot adnak a szakácskönyvek kínálatához. A polgári háztartásokban a gyerekek „kávét reggeliztek vajas zsömlével s télen rántott levest”, a családfő pedig „illatos, aranybarna teát ivott, sok rummal”. 

Egyszerű ételekkel is meg lehet adni a módját a reggelinek (Fotó: Fortepan/Belházy Miklós)

Az ételek listája rövid: pirítós, sonka, lágy tojás, méz, vaj. Utóbbinál Márai apja ragaszkodott a hazaihoz, és amikor egyszer gyanút fogott, hogy dán vaj került az asztalra, „felkelt a reggelizőasztaltól, s a dán vajat a klozetba dobta”. Ez az anekdota egyszerre komikus és megmutatja, mennyire fontos volt az alapanyag, az ismerős íz, a megszokás.