Franciaországban hivatalos jelentések hívták fel a figyelmet arra, hogy a Muszlim Testvériséghez köthető hálózatok képesek befolyást gyakorolni az állam egyes területeire – az oktatástól a vallási képviseletig –, miközben formálisan a jog keretein belül maradnak. Az elutasított kezdeményezés nem automatikus elítélést szorgalmazott, hanem egy formális értékelési folyamat elindítását a tanács és a bizottság részéről. A parlamenti többség ennek ellenére azzal érvelt, hogy uniós szinten nincs megfelelő jogalap, és egy ilyen lépés nem kívánt következményekkel járhat a külpolitikára vagy a „belső társadalmi kohézióra” nézve.
Az Európai Néppárt szigorú jogi kritériumok és meggyőző bizonyítékok szükségességére hivatkozva védte álláspontját. Papíron ez koherens megközelítés – ám nehezen magyarázható más, közelmúltbeli terrorellenes döntések fényében, mint például az iráni Iszlám Forradalmi Gárda uniós listára vétele.
Ez az ellentét azt a benyomást erősíti, hogy az EU kettős mércét alkalmaz: határozott olyankor, amikor a döntés kis politikai kockázattal jár, de rendkívül óvatos, amikor az Európán belüli politikai iszlám érzékeny kérdése kerül terítékre.
A probléma részben magában a Muszlim Testvériség természetében rejlik. A hagyományos dzsihadista szervezetekkel ellentétben tevékenysége nem elsősorban közvetlen erőszakon alapul, hanem egy hosszú távú stratégián. Célja nem a nyílt konfrontáció, hanem a fokozatos, alattomos befolyásszerzés és ellenőrzés.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!