Helyünk a világban – Kovács László írása 1985-ből

Kovács László MSZP-elnök, külügyminiszter a népszavazás eredményéről azt mondta, az sorsszerű nemcsak hazánk, hanem egész Európa számára. Ugyanő még 18 éve, a kommunista párt külpolitikai osztályának helyettes vezetőjeként, a Pártélet című folyóiratban sürgetőnek tartotta Magyarország számára a KGST-tagállamokhoz fűződő kapcsolatok megszilárdítását. E CIKKET TELJES TERJEDELMÉBEN KÖZÖLJÜK

Helyünk a világban

Szerző: Kovács László, a Központi Bizottság Külügyi Osztályának helyettes vezetője

Megjelenés helye: Pártélet

Dátum: 1985. február


A világ más tájain élőkben igen különböző ismereteket, érzelmeket idéz fel az a szó, hogy Magyarország. Sokan még mindig egy évszázadokkal ezelőtti romantikus életmód valamiféle rezervátumának vélik országunkat. Egyeseknek valószínűleg csupán konyhánk sajátos ízei jutnak eszükbe, másoknak egy-egy kiemelkedő sportsikerünk emléke villan fel. De szép számmal vannak olyanok is, akik számára világhírű tudósok és művészek szülőhelyét jelenti hazánk neve. A történelem iránt jobban érdeklődők népünk évszázados szabadságtörekvéseit, eltiport forradalmait kötik a Magyarország szóhoz, ám arra is emlékeznek, hogy a második világháborúban – az ismert körülmények folytán szinte az utolsó pillanatig a rossz oldalon álltunk. Sokan idézik fel ma is – és értékelik politikai meggyőződésüktol függően különbözőképpen – az 1956-OS ELLENFORRADALOM TRAGIKUS NAPJAIT.

De napról napra növekszik a világon azoknak a száma, akik mai viszonyainkat megismerve eredményeinket és gondjainkat mérlegelve, saját tapasztalataik alapján ítélik meg hazánkat. A világsajtót figyelve, külföldiekkel találkozva arról győződhetünk meg, hogy immár csaknem három évtizede stabil, kiegyensúlyozott belső helyzetünk és következetes, kiszámítható külpolitikánk komoly nemzetközi tekintélyt biztosítanak számunkra, szavunknak súlya van a világban.

Közvéleményünk nem teljesen egységes hazánk befolyásának, nemzetközi lehetőségeinek megítélésében. Jócskán akadnak túlzó vélemények vagy leegyszerűsítő nézetek. Vannak, akik hajlamosak túlbecsülni eredményeinket. A SZOCIALISTA ÉPÍTŐMUNKA során alkalmazott sajátos megoldásaink sikerén felbuzdulva azokat mások számára is követendő példának, lényegében az egyetlen járható útnak minősítik, s lebecsülik más szocialista országok ezektől eltérő gyakorlatát. Az ilyen felfogást képviselők éppen azt hagyják figyelmen kívül, ami sajátos módszereink eredményességét biztosította: az egyes országok konkrét adottságai számításba vételének szükségességét. Egyáltalán nem biztos, hogy a mi viszonyaink között bevált megoldások másutt, más feltételek között ugyanolyan eredményesek lennének.

Külpolitikai szerepvállalásunk értékelésében is előfordulnak túlzások, tévedések. Nemcsak külföldön, hanem idehaza is vannak olyan nézetek, hogy Magyarország a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben valamiféle közvetítő szerepet játszik „Kelet” és „Nyugat”, esetleg éppenséggel a két vezető hatalom között. Az ilyen vélemények teljesen megalapozatlanok. Hazánkat senki nem kérte fel ilyesfajta közvetítésre. De nem is vállalnánk ilyen szerepet, hiszen nem a „senki földjén”, nem a két világrendszer, a két szövetségi rendszer között állunk, hanem a SZOCIALISTA KÖZÖSSÉG részeként létezünk, tevékenykedünk. Nem lehet azonban egyetérteni azzal sem, hogy egy olyan kis ország, mint Magyarország, nem játszhat érdemi szerepet a nemzetközi viszonyok alakításában.

Hazánk „kicsisége” egyébként is viszonylagos.

A Föld országai több mint egyharmadának például kisebb a területe, kétharmadának kevesebb a lakosa, mint Magyarországnak. Az egy főre jutó társadalmi összterméket tekintve hazánkat a világranglistán csak huszonöt ország előzi meg. Az egy főre jutó ipari termelésben az országok csaknem négyötödét hagyjuk magunk mögött, néhány mezőgazdasági ágazat egy főre jutó termelésében pedig az elsők között vagyunk a világon.

Az kétségtelen, hogy Magyarország nem folytat globális politikát. De a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat kivéve lényegében valamennyi országról ugyanez mondható. Az is igaz, hogy napjainkban a nemzetközi helyzet alakulása döntően a két vezető hatalom magatartásától, lépéseitől és kettőjük viszonyától függ. Szerepük azonban nem kizárólagos. Példák sora bizonyítja, hogy akár egyetlen kis ország is képes komoly nemzetközi feszültségeket előidézni, veszélyes helyzetet teremteni. A legutóbbi évek tapasztalatai ugyanakkor azt is igazolták, hagy a kisebb országok közötti párbeszéd és kapcsolat jótékony hatást gyakorolhat a nemzetközi viszonyokra. Csillapíthatja a feszültségeket, hozzájárulhat a vitás kérdések tárgyalásos rendezéséhez nélkülözhetetlen bizalom újraépítéséhez. Túlzás nélkül állíthatjuk ezért, hogy a béke, a nemzetközi biztonság ügye nem nélkülözheti egyetlen mégoly kis ország aktív szerepvállalását, így hazánk konstruktív szellemű nemzetközi tevékenységét sem.

A világra persze nemcsak külpolitikai lépéseinkkel hatunk, hanem belső viszonyaink alakításával is. Meggyőződésünk, hogy az egyetemes emberi haladást mozdítjuk elő, HA EREDMÉNYESEN DOLGOZUNK A SZOCIALISTA TÁRSADALOM ÉPÍTÉSÉN. Modellel nem tudunk és nem is akarunk szolgálni másoknak. De tapasztalataink, konkrét megoldásaink, az új kérdésekre adott válaszaink kétségkívül hozzájárulnak a szocializmus elméletének és gyakorlatának gazdagításához, eredményeink általános értelemben is segítik a szocializmus vonzerejének növekedését.

A magyar külpolitika fő céljait, törekvéseit mindenekelőtt országunk adottságai, gazdasági-társadalmi viszonyaink objektív valósága, népünk ezekkel összefüggő legalapvetőbb nemzeti érdekei határozzák meg. Több mint ezeréves történelme során népünk tengernyi szenvedés árán tanulta meg, hogy egy olyan ország számára, amely a gyakran használt megfogalmazás szerint a „hadak útján”, különböző kultúrák találkozásánál fekszik, létfontosságú a külső környezet stabilitása. Az elmúlt évszázadok háborúi nem csupán hazánk anyagi javait és kulturális értékeit pusztították, de esetenként nemzeti fennmaradásunkat is veszélyeztették. Napjainkban azonban ennél is többről van szó. Földrajzi helyzetünknél fogva a két szemben álló katonai szövetségi rendszer között kirobbanó fegyveres konfliktus népünk puszta létét is kérdésessé tenné. Alapvető érdekünk fűződik ezért a béke megőrzéséhez, a nemzetközi biztonságot veszélyeztető folyamatok megállításához.

Közismert tény Magyarország gazdasági nyitottsága. Energiahordozó és nyersanyagforrásaink szűkössége, belső piacunk korlátozott méretei elengedhetetlenné teszik részvételünket a nemzetközi gazdasági munkamegosztásban. Közepesen fejlett iparunk korszerűsítésének igénye nélkülözhetetlenné, néhány fejlett ipari és mezogazdasági ágazatunk pedig előnyössé teszi számunkra a külgazdasági kapcsolatok bővítését. Hazánk ezért különösen érdekelt abban, hogy mesterséges akadályok nélkül, az előnyök kölcsönössége alapján fejlődjenek a nemzetközi gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok.

NÉPÜNK A TÁRSADALMI FEJLŐDÉS SZOCIALISTA ÚTJÁT JÁRJA, ORSZÁGUNK EGYÜTT HALAD A SZOVJETUNIÓVAL
, A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉG ORSZÁGAIVAL. Alapvető érdekünk, hogy együttműködésünk szövetségeseinkkel az élet minden területén továbbfejlődjön, s a kapcsolatok bővülése hatékonyan segítse építőmunkánkat. De egymásrautaltságunk folytán abban is a legközvetlenebb módon érdekeltek vagyunk, hogy szocialista barátaink szintén eredményesen oldják meg gazdasági-társadalmi fejlődésük soron lévő feladatait.

Országunk adottságai, építőmunkánk céljai ily módon pontosan meghatározzák, hogy népünk milyen világpolitikai folyamatokban érdekelt. A legelőnyösebb nemzetközi környezetet számunkra a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének kiteljesedése, a gazdasági, műszaki-tudományos, kulturális és más kapcsolatok folyamatos bővülése, s mindezzel összhangban a társadalmi haladás, a szocializmus erőinek további térnyerése jelenti. A magyar külpolitika számára tehát stratégiai fontosságú feladat ezeknek a folyamatoknak az elomozdítása. E hosszú távú célokért kifejtett nemzetközi aktivitásunk konkrét súlypontjai természetesen a világhelyzet mindenkori állapotától függenek.

Ha visszatekintünk az elmúlt öt esztendőre, akkor – a kisebb-nagyobb ingadozásokat leszámítva – egyértelműen a fegyverkezési verseny gyorsulását, a katonai és politikai feszültségek felerősödését, az enyhülési folyamat korábbi eredményeinek veszélybe kerülését tekinthetjük a nemzetközi viszonyok fő jellemzőjének. A kedvezőtlen fejlemények okát elsősorban az Egyesült Államok, az Észak-atlanti Szövetség szélsőséges köreinek azon törekvésében látjuk, amely a világ békéjének megőrzését garantáló katonai erőegyensúly megbontására irányul. Az erőfölény megszerzésére tett lépéseik gyorsították fel a fegyverkezés ütemét, s növelték meg ennek következményeként lényegében valamennyi ország veszélyeztetettségét, nem is szólva a növekvő katonai kiadások súlyos gazdasági következményeirol és a katonai szembenállás kiélezodésének politikai kárairól. Ez a magatartás akadályozza az előrehaladást a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon, s veszélyezteti a korábban elért megállapodásokat is. Ugyanezen körök korlátozó intézkedései okozták a kelet-nyugati, mindenekelőtt a szovjet-amerikai kapcsolatok beszűkülését, ingatták meg az együttmuködéshez szükséges bizalmat a gazdasági és más kapcsolatok területén. Afrika, Ázsia és mindenekelőtt Latin-Amerika országaira gyakorolt katonai, gazdasági és politikai nyomásuk, a haladó erőkkel szembeni esetenkénti nyílt fellépésük képezte a fő akadályát a nemzetközi biztonságot veszélyeztető helyi konfliktusok igazságos, politikai rendezésének, s teremtett újabb regionális válságokat.

A feszült nemzetközi helyzet arra ösztönözte hazánkat, hogy szövetségeseivel együtt aktívan kivegye részét a veszélyes folyamatok megállítására irányuló erőfeszítésekből. A legutóbbi években ennek megfelelően a fegyverkezési verseny korlátozásának és az enyhülési folyamat során elért eredmények megőrzésének előmozdítása állt külpolitikai tevékenységünk előterében. Támogattuk a Szovjetuniónak a katonai egyensúly minél alacsonyabb szinten történő biztosítására irányuló újabb meg újabb kezdeményezéseit. RÉSZT VÁLLALTUNK A VARSÓI SZERZŐDÉS SZERVEZETE közös javaslatainak kimunkálásában és a nemzetközi fórumokat, kétoldalú kapcsolatainkat is felhasználtuk ezek képviseletére. Különösen nagy aktivitást fejtettünk ki annak a közös javaslatnak a NATO részéről történő elfogadása érdekében, amely tárgyalásokat kezdeményezett a két katonai szövetségi rendszer között a fegyveres eroszak alkalmazásának kiiktatását és a békés kapcsolatok folytatását garantáló megállapodás megkötésérol. Önálló kezdeményezést is tettünk, így javasoltuk, hogy ne telepítsenek nukleáris fegyvereket olyan országokba, ahol ilyen eszközök nincsenek. Nem rajtunk és nem szövetségeseinken, hanem az Egyesült Államokon és az amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakétákat befogadó NATO tagállamokon múlott, hagy ez a javaslatunk azóta elvesztette aktualitását.

Hazánk érthetően különleges figyelmet fordít az európai földrész biztonságával összefüggő kérdésekre, az európai együttműködés előmozdítására. A hetvenes évek elso felében tevékeny részese volt a helsinki folyamat kibontakoztatásának, az elmúlt években pedig arra törekedett, hogy konkrét lépésekkel járuljon hozzá annak továbbviteléhez, a helsinki záróokmányban foglaltak hiánytalan végrehajtásához, az enyhülés vívmányainak védelméhez. Magyarországnak is része volt abban, hogy majd három évi munka után 1983 őszén eredményesen, minden résztvevőt kielégítő megállapodásokkal fejeződött be a madridi találkozó. Hazánk kész hozzájárulni a spanyol fővárosban közösen elhatározott együttműködési program megvalósításához. Különösen fontos számunkra, hogy az elmúlt év januárjában megkezdődött, s minden bizonnyal még több éves munka elé nézo stockholmi konferencián olyan átfogó politikai megállapodások szülessenek, amelyek a különféle katonai intézkedésekkel együtt elősegítik a feszültség csökkentését, a bizalom erősítéséi a világ békéje és biztonsága szempontjából kulcsfontosságú európai földrészen. Az európai együttműködési folyamat fontos részének tekintjük a kulturális kapcsolatok fejlesztését, a kulturális értékek cseréjének elomozdítását is. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez év őszén hazánk méltó házigazdája legyen az Európai Kulturális Fórumnak, s ily módon is hozzájáruljon a kontinens népei közötti jobb megértéshez.

Meggyőződésünk, hogy a gyorsuló fegyverkezési verseny és az ennek következtében növekvő bizalmatlanság, politikai feszültség bűvös köréből elsősorban a bizalom újraépítésével lehet kitörni. Ennek alapvető feltétele, hogy a két világrendszer országai, s különösen a két szemben álló katonai szövetségi rendszer tagállamai jobban ismerjék és értsék egymás szándékait, törekvéseit, az álláspontok és lépések indítékait. Ennek nélkülözhetetlen eszköze a rendszeres érintkezés, a folyamatos párbeszéd. Az elmúlt évek során a magyar külpolitika különösen sokat tett ezért. Csupán a legutóbbi tizenkét hónap alatt hat NATO-tagállammal és további két semleges európai tőkés országgal került sor legfelső, illetve miniszterelnöki szintű találkozóra. Ezek a megbeszélések nemcsak a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztését mozdították elő, hanem részét képezték a jelenlegi helyzetben különösen fontos kelet-nyugati párbeszédnek is.

A nemzetközi viszonyok fő jellemzői nemcsak külpolitikánk konkrét prioritásait határozzák meg, de azt is befolyásolják, hogy egy-egy időszakban milyen mértékű aktivitást tudunk, illetve akarunk kifejteni hosszú távú külpolitikai törekvéseink érvényesítése érdekében. A jelenlegi nemzetközi helyzet ebből a szempontból ellentmondásos hatást gyakorol a magyar külpolitika lépéseire. A katonai feszültség kétségkívül fékezi a politikai kapcsolatépítést, nehezíti az együttműködést gazdasági, kulturális és más területeken is. Az is igaz, hogy a konfrontáció elemeinek előtérbe kerülése az országok döntő többségének csökkenti a külpolitikai mozgásterét. A feltételek oldaláról nézve tehát érthető lett volna a magyar külpolitikai aktivitás beszűkülése az elmúlt években. Hogy mégsem így történt, az azzal a felismeréssel függ össze, amely szerint a feszült nemzetközi helyzet egy olyan viszonylag kicsi és igen nyitott ország számára, mint hazánk, különösen hátrányos. A hetvenes évek első felének enyhülési folyamata nem csupán országunk biztonságát erősítette, de belső gazdasági-társadalmi fejlodésünkre is kedvezően hatott. Ugyanígy a feszültség fokozódása sem csak katonai fenyegetettségünket növeli, hanem építomunkánk céljainak megvalósítását is nehezíti. Ilyen megfontolások vezették a magyar külpolitikát, amikor az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdését követően – szövetségeseinkhez hasonlóan és a szükségessé vált ellenlépésekkel egyetértve – nem a kapcsolatok befagyasztását választotta, hanem a politikai károk lehetőség szerinti mérséklésére összpontosította aktivitását.

A TŐKÉS VILÁGGAZDASÁG FELERŐSÖDÖTT VÁLSÁGJELENSÉGEI, A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI KAPCSOLATOKBAN JÓRÉSZT A MÁR EMLÍTETT POLITIKAI INDÍTTATÁSÚ KORLÁTOZÁSOKKAL ÖSSZEFÜGGÉSBEN KELETKEZETT BIZONYTALANSÁG HAZÁNK SZÁMÁRA A KORÁBBINÁL IS SÜRGETŐBB FELADATTÁ TETTE A KAPCSOLATOK ERŐSÍTÉSÉT A KGST TAGÁLLAMAIVAL. özismert, hogy külkereskedelmi forgalmunk több mint felét a szocialista közösség országaival, ezen belül mintegy harmadát a Szovjetunióval bonyolítjuk. Ez már önmagában is indokolja a kérdés iránti különleges figyelmet.

Ám nem csupán közvetlen gazdasági megfontolások miatt hangsúlyozzuk, hogy alapvető érdekeink fűződnek a szocialista integráció továbbfejlesztéséhez, az együttműködés formáinak korszerűsítéséhez, s ennek révén hazánk és valamennyi érintett szocialista ország gondjainak megoldásához, a fejlődés meggyorsításához. Nyilvánvaló, hogy a béke megőrzése szempontjából elengedhetetlen katonai egyensúly nem biztosítható megfelelő gazdasági potenciál nélkül. Emellett a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságosabbá, demokratikusabbá tételének is fontos feltétele, hogy a szocialista országok minden tekintetben egyenrangú partnerei legyenek a legfejlettebb tőkés államoknak. S végül meggyőződésünk szerint a szocialista országoknak az integráció hatékonyságától is függő gazdasági-társadalmi fejlődése kulcskérdés a szocialista eszmék további térhódítása szempontjából is.

Pártunk közelgő XIII. kongresszusa nemcsak hazai munkánk eredményeiről és gondjairól készít számvetést, hanem tevékenységünk nemzetközi feltételeinek alakulásáról is, hiszen azok az elmúlt öt esztendőben talán minden korábbinál nagyobb mértékben hatottak – és sajnos többnyire kedvezotlenül – terveink megvalósítására. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk szempontjából továbbra sem közömbös, hogy milyen nemzetközi környezettel számolhatunk.

Ha körültekintünk a világban, szembeötlők a veszélyek. Az Egyesült Államok, a NATO újabb és újabb fegyverkezési programjai, a kiszélesedéssel fenyegető helyi fegyveres konfliktusok, a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás, a szocializmus erői elleni politikai, gazdasági és katonai lépések, a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolataiban mindennek következtében mutatkozó feszültségek nem ígérnek kedvező nemzetközi feltételrendszert építőmunkánkhoz. A fellendülés bizonyos jelei ellenére a világgazdaság állapota sem túlságosan bíztató.

Mindezeket figyelembe véve sem megalapozatlan az eredményes építőmunkához elengedhetetlen optimizmusunk. Tények sora bizonyítja, hogy van remény és lehetőség kedvező fordulat kibontakoztatására a világpolitikában. A Szovjetunió, a szocialista közösség egyensúlyt garantáló ereje, a fegyverkezés korlátozása és a békés egymás mellett élés elveinek maradéktalan érvényre juttatása érdekében folytatott külpolitikája, az el nem kötelezett országok fellépése, a népek békeakarata képes ellensúlyozni a szélsoséges erok törekvéseit. Számolhatunk azzal is, hogy a tőkés világ politikai és gazdasági vezető körei jelentős részének szintén komoly érdekei fűződnek a normális kelet-nyugati viszonyhoz, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatokhoz. A nemzetközi helyzet további rosszabbodása ellen hat a két- és többoldalú kapcsolatoknak, fórumoknak és megállapodásoknak az enyhülési folyamat kibontakozása során létrejött és a feszültség növekedése ellenére is fennmaradt, kiterjedt rendszere. E tényezők hatása tükröződik abban a kedvező fejleményben, hogy megállapodás született az űrfegyverkezés megelőzésével, a hadászati, valamint a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásával foglalkozó szovjet-amerikai tárgyalások megkezdéséről.

Külpolitikánknak a következő években is az lesz a legfontosabb feladata, hogy a veszélyeket felmérve, lehetőségeinket reálisan mérlegelve keresse nemzetközi környezetünk javításának módját. Magyarország valóban nem világpolitikai tényező, sokkal inkább hatnak ránk a külső feltételek, mint amennyire mi vagyunk képesek befolyásolni a nemzetközi folyamatokat. De miként eddig, a jövőben is arra fogunk törekedni, hogy a népünk érdekeinek megfelelő társadalom eredményes építésével és az emberiség érdekeivel összhangban álló külpolitikai tevékenységünkkel méltó részt vállaljunk a világ jobbítására irányuló erőfeszítésekből, a béke és a haladás egyetemes ügyének előmozdításából.

Kiemelés: a szerk.