Szakma és politika

Megyék vagy régiók? – ebben az igencsak fontos kérdésben is ndöntenie kell a közeljövőben a hazai közigazgatási szakembereknek, a társadalomnak és a politikának. Azt gondolhatnánk: ha mégoly nagy horderejű is ez a döntés, felelős szakemberek által végiggondolva és megvitatva a lehető legjobb állásfoglalás születik.

Ehhez képest Lamperth Mónika belügyminiszter már most nagy határozottsággal kijelentette, hogy legkorábban 2006-ban végképp búcsút mondhatunk az ezeréves megyerendszernek. Nos, ha így áll a helyzet, akkor nincs miről beszélni. Mert, mint már annyiszor, most is a politika döntött a szakemberek helyett, időt és módot sem adva a meggondolásra, a mérlegelésre. Arról már nem is beszélve, hogy az egész ügy társadalmi vitája, az emberekkel (szavazópolgárokkal) való megismertetése, megértetése, elfogadtatása még csak szóba sem került. Erre nyilván a régi receptet tartogatják: ha eljön az idő, egy rövid, harsány, mindent elsöprő kampánnyal majd elintézzük…
Annak, hogy mindezek ellenére vita tárgya lehet a régiók ügye, nagyon egyszerű oka van: bevezetése kétharmados törvényt igényel. Vagyis kormánynak és ellenzéknek közös nevezőre kell jutnia. Így ez csak látszatra lefutott dolog, ezért ha a politika önmérsékletet tanúsítana, még megfontolt, megokolt döntés is születhetne, ami valóban a közjót szolgálja. Mert van még idő, és mert valóban nagy horderejű kérdésről van szó. Például arról, hogy ez az egyközpontú ország többközpontúvá tud-e válni, azaz Budapest mellett (vagy éppen ellenében) megerősödhetnek-e, központokká fejlődhetnek-e vidéki nagyvárosaink. Amihez persze feladatokat, hatásköröket is át kell adnia a fővárosközpontú államigazgatásnak, azaz decentralizálni kell a nyilvánvalóan túlközpontosított államapparátust. Ehhez pedig meg kell reformálni az egész államigazgatást, amivel minden szakember egyetért. Vita abban van, hogy ezt a reformot (modernizációt) hogyan és milyen keretek között a legcélszerűbb véghezvinni. Vannak, akik ezt a megyei keretek között tartják inkább megvalósíthatónak, míg mások a régiós rendszerben. Tudni való, hogy az Európai Unió e téren semmiféle föltételt nem szabott hazánk számára, csupán azt a megfontolást ajánlotta figyelmünkbe, hogy Brüsszel az uniós pénzöszszegek odaítélésekor milliós lakosú területi egységekben számol, nem pedig százezresekben (ami a mi megyéink nagyságrendje).
Akár megye, akár régió lesz is a majdani döntés, a legfontosabb mégiscsak az, hogy a lényeg, a vidék modernizációja, fölzárkóztatása ne sikkadjon el. Elengedhetetlen tehát, hogy a politika hajlandó legyen tekintetbe venni és megfontolni a területfejlesztés szakmai szempontjait, akár a saját érdekek rovására is. Ami annál is nehezebb lesz, mivel régiós rendszer esetén a megyei közgyűlések helyét a közvetlenül választott regionális önkormányzatok veszik majd át. Nem alaptalan tehát a veszély, hogy erősen átpolitizálódik, és csupán eszközzé válik a közigazgatás nagyszabású reformja, ahogy közelednek az új választások. De ma még van idő és mód elejét venni ennek, ezért is szerveztük most régiós összeállításunkat, amelyet lapunk negyedik és ötödik oldalán olvashatnak.