Két falu a futball lázában ég

A Magyar Népköztársasági Kupa döntője valamikor fénypontja volt a munka ünnepének. A mánjus 1-jei népünnepély megkoronázása volt az MNK fináléja, telt ház a Népstadionban, bekarikázott program a tévéújságban, egyszóval a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő ünnepe részben a foci jegyében állt. Előmérkőzésként a Szabad Föld Kupa döntőjét vívták, kis csapatok nagy napja volt tehát többszörösen is a munka ünnepe. Lapunk tornája jövőre lesz negyvenéves. Ezalatt azért mind a nagyvilágban, mind pedig a focipályáinkon történt egy és más. Összegzésként elég annyi, hogy a helyszínt, ahol Enese és Szár csapata küzd a Szabad Föld trófeájáért, nem Népstadionnak, hanem Puskás Ferenc stadionnak hívják, és a fő meccsen, a Ferencváros–Debreceni VSC összecsapáson sem a „Magyar Népköztársasági Kupa” a tét, hanem a Magyar Kupa. Az időpont pedig május 6., ami legfeljebb a futballban válhat piros betűs ünneppé, egyébként szürke hétköznap.
De azért szerintem a Szabad Föld Kupa résztvevői máris sátoros ünneppé avatták a döntő napját! Enesén a Fregatt sörözőben egy beszélgető csoporthoz csatlakoztam, a téma mi lett volna más, mint az, miként jutnak majd el a fővárosba az év meccsére a szurkolók. Mert hogy ott lesznek, az biztos! Gecsei Gyula egykori játékos nincs ott az enesei csapat minden mérkőzésén, nem engedi meg a munkája, de a Puskás Ferenc stadionban természetesen ott lesz. A szurkolók már tartottak egy megbeszélést, és az a döntés született, hogy a játékosok reggel hét óra tájban indulnak, a drukkerek busza viszont kilenckor startol. Egy vagy két helyen megállnak útközben, ráhangolódni a kilencven, vagy akár a százhúsz percre, egyszóval az időt jól el lehet tölteni a délután három órai kezdésig. Hétz István hosszú ideig sportköri elnök volt, jelenleg a csapat főrendezője, minden meccsen jelen van otthon is, idegenben is. Szavai szerint a fiúk megérdemlik a figyelmet, mert sok örömet szereztek a híveiknek. Már az sem volt akármi, hogy a megyei III.-ból feljutottak a megyei II.-be, az pedig, hogy a Szabad Föld Kupában döntőt játszanak, sporttörténelem Enesén. Legalább két-háromszáz szimpatizáns buzdítja majd a fővárosban is a kedvenceit. Az asztaltársaság harmadik tagja, Sallai József bognármester vágyakozva hallgatta a tervezgetést. Látszott, ő is szívesen ott ülne a buszon, ám a fia szerint számára már túl nagy megerőltetés lenne egy ilyen kirándulás. Bár ez nem látszik meg az idős férfin, a 93. évét tapossa. Vele szinte egykorú feleségét két éve vesztette el. Most hát Józsi bácsi a falu legidősebb embere. Még mindig dolgozik, a nyugdíjra gondolni sem akar. Csapata biztosan győzni fog nélküle is – adott hangot bizakodásának búcsúzáskor.
A futballpályán a legilletékesebbek sürögtek-forogtak az edzés előtt. A levegőben ott volt a feszültség, gondolatban a fiúk már a Puskás stadion zöld gyepén kalandoztak. Az edző, Gyurmánczi Attila Győrben a Verebes-féle bajnokcsapat tagja volt, jól ismerik Békéscsabán is, ahol Melis Bélával ontották a gólokat. Legutóbb Győrszentivántól szenvedett 7:2 arányú vereséget csapata, ám ez mit sem változtatott az eneseiek optimizmusán. Terveik között szerepelt, hogy megtekintik az ellenfél, a Szár-Ilzer bajnoki összecsapását, és annak megfelelően készítik el a haditervet. Támogatóik közül az egyik legbőkezűbb Gúth János, a Trans Bábolna ügyvezető igazgatója, aki autóbuszokat bocsát a szurkolók és a játékosok rendelkezésére. Ő adja a felszerelést, és gondoskodik arról is, hogy kitűnő helyről drukkolhassák végig a falubeliek a két mérkőzést. Ha már egyszer történelem, legyen emlékezetes.
A szomszédvár, Szár is lázban égett. A nyilvános helyek bejáratánál plakátok toborozták a sportbarátokat a fővárosi kiruccanásra. És nem is eredménytelenül! Ők is háromszáz szurkolóval vágnak neki az útnak. És a német kisebbségi település önkormányzatának polgármestere, Krupánszki Mihály örömmel újságolta, hogy Enesével a döntő eredményétől függetlenül máris nagyszerű sportbaráti kapcsolatot alakítottak ki, mely bizonyosan nem szakad meg május 6-án. Ettől függetlenül, barátság ide, barátság oda, győzni akarnak, mivel a döntő hírére máris jelentkeztek olyan szponzorok, amelyek közül az egyik tetőtől talpig felöltöztette az együttest, és a későbbiekben is pártfogolja a csapatot. Egy teljes szektort megtöltenek a szári szurkolók is, méghozzá nem akárhol: a stadion közepén foglaltak le helyeket. A csapat szereplése is impozáns: szárnyakat kaptak, a második helyen állnak, méghozzá úgy, hogy legutóbb az első helyezett Csór otthonából vittek el pontot. Ez pedig azt jelenti…
Mindenesetre a jóslataikkal nem akarták halálra rémíteni az ellenfelet. A szári szakvezetők is ott kémkedtek az enesei bajnoki összecsapáson, egyszóval Márhoffer János fogadkozik, biztosra mennek. Majd meglátjuk!
A két edzőtől beszereztük a főszereplők névsorát. Gyurmáczi Attila kerete: Farkas, Majlinger, Metki, Józsa Sz., Nagy, Csillag, Gősi, Horváth S., Végh, Vízler, Horváth V.
A szári edző, Lacza Albert a következőket veszi számításba: Ifjú, Kin, Sátori P., Iváncsik, Kellner, May, Szabó Z., Imeli, Kiss Zs., Benhardt, Házenfratz, Restke, Sátori G., Szmolka, Ormándi.