Francia előny a bérversenyben

A francia topmenedzsereket fizetik meg legjobban Európában, igaz, a britek béren kívüli juttatásait az eltérő szabályozás miatt nem tudták figyelembe venni az Európai Vállalatkormányzási Intézet kutatói. Most publikált jelentésük szerint a felsővezetői jövedelmeket tekintve csökken a szakadék Európa és az Egyesült Államok között. A legjobban fizetett magyar vezetők átlagosan évi 53 milliót keresnek.

Bár első megközelítésre azt gondolhatnánk, hogy az Egyesült Királyságban vannak a legjobban fizetett európai vállalatvezetők, egy közelmúltbeli tanulmány e címet egyértelműen a francia vezérigazgatóknak adja. A brüsszeli központtal működő Európai Vállalatkormányzási Intézet (ECGI) neves egyetemekkel közösen végzett kutatása Franciaországban 1,85 millió euróban határozta meg a felső vezetők átlagbérét, míg a szigetország átlaga ettől 16 százalékkal elmarad. Tény azonban, hogy a legjobban kereső európai csúcsvezetők javadalmazása még így is messze elmarad amerikai kollégáikétól. Az Egyesült Államokban ugyanis közismert módon a felsővezetői jövedelem legnagyobb részét a részvényopciók adják, amelyek a kilencvenes évek piaci ralija során mesés összegekkel járultak hozzá a sikeres teljesítmény elismeréséhez. Hogy Európában milyen a tőkepiaci eszközökkel való javadalmazás aránya, arra nézve nehéz adatokat gyűjteni, hiszen a szokások és az előírások országról országra eltérőek – fogalmaz a Financial Times beszámolója. Ennek alapján a felmérés készítői a bérkalkulációkba nem is vették bele az úgynevezett „hosszú távú elemeket”, vagyis a részvényopciókat és a törvényesen előírton felüli nyugdíjbefizetéseket.

Ezzel együtt figyelemre méltó, hogy az egyes országokban mennyire teszik a felsővezetői javadalmazás alapjává a tényleges teljesítményt. A tanulmány szerint e téren az Egyesült Királyság vezet, ha ugyanis a fent említett hosszú távú elemeket is figyelembe vesszük, a vezetők több mint kétharmadának fizetése függ közvetlenül az általa nyújtott teljesítménytől. Az alapbér azonban csak kevesebb mint harmaduknál ingadozik az eredmény függvényében, míg a francia és német piacon ez minden második esetben elmondható. Az azonban továbbra is kérdés, hogy milyen szempontok szerint mérik a vezetői teljesítményt. A vállalat tőkepiaci teljesítménye vagy eredményadata ugyanis önmagában nem utal teljes egészében a vezetői döntések helyességére, hiszen ebben iparági, piaci, sőt nemzetgazdasági szempontok is szerepet játszhatnak.

A most közzétett tanulmány szerzői egyértelműen arra a következtetésre jutnak, hogy az utóbbi időben jelentős felzárkózás volt megfigyelhető Európában az amerikai javadalmazási mutatókhoz képest, a különbség azonban még így is két számjegyű szorzókban testesül meg. Míg a vén kontinensen kimagasló adatnak számít Lindsay Owen-Jones L’Oreal-vezér 6,3 millió eurós vagy a Vivendi Universal éléről leköszönt Jean-Marie Messier 5,6 millió eurós végkielégítése, addig a tengerentúlon 50-100 millió dolláros apanázsokról is hallani híreket. Egy biztos, magas jövedelmeket hosszú távon csak jól jövedelmező cégek tudnak fizetni, a bérek mérete tehát – a felelősség mellett – a vállalatmérettel is arányos, ami kétségtelenül előnyben részesíti a nagy gazdaságokban működő óriáscégek csúcsvezetőit.