Hazavárják a kómában fekvő fiút

A tizennégy éves Zanathy Laci hónapok óta kómában fekszik a debreceni gyermekklinika intenzív osztályán. A gyermeken, elsőként Magyarországon, életmentő szívátültetést hajtottak végre idén januárban.

Egyetlen pillanatra sem tért magához a fiú a kockázatos, de elkerülhetetlen műtét óta. A család mégsem adja fel a reményt. Hisznek Lacika felépülésében, ezért is akarják hazavinni konyári otthonukba. Azt azonban egyelőre senki nem tudja, kitől remélhet a család segítséget, ha a beteg gyermek állapota váratlanul rosszabbra fordul otthon.
– Miután hazaviszik Lacikát, legalább két embert igényel az ápolása. Lesz-e segítségük? – fordulok az apához, Zanathy Györgyhöz, míg arra várunk, hogy a beteg gyermeket felöltöztessék, és tolókocsiba helyezzék az intenzív osztályon. Nagy a várakozás a legelső levegőztetés előtt.
– A debreceni gyermekklinika orvosai sokat segítenek abban, hogy Lacika ápolása és gyógytornáztatása otthon is megoldható legyen. Az utóbbira azért van szükség, hogy kicsit lazuljanak a folyamatosan merev állapotban lévő izmai, és ne alakuljon ki felfekvés. Elsősorban magamra és a gyerekeimre számíthatok – mondja a férfi, aki felesége öt évvel ezelőtt bekövetkezett halála óta egyedül neveli négy gyermekét.
– Amióta egyedül maradtunk, húszéves lányom, Andika lett a jobbkezem – folytatja csöndesen. – Segít a háztartási munkákban, kiválóan főz, de számíthatok rá a nyolcéves Dávidka ellátásában és Lacika ápolásában is. Erején felül vállal, mégsem panaszkodik soha – meséli a férfi, miközben szeme sarkából Lacikát figyeli. Megtudom azt is, Andrea még iskolába jár, ruházati kereskedőnek tanul Berettyóújfaluban. Beteg gerincét négy éve műtötték; az apa nem szeretné, ha lánya tönkremenne a nem mindennapi áldozatvállalásban.
– Gyuri fiam tizennyolc éves, péknek tanul Debrecenben – folytatja tovább. – Vele azért nehezebb, mert a lelke mélyén képtelen feldolgozni, hogy Lacika ilyen állapotba került.
– Azt hallottam, Lacika nagy álma volt, hogy egyszer a testvérével futballozhasson.
– Gyuri Konyáron focizik, s annak idején Lacikát is gyakran elvitte az edzésekre. Ült szegénykém a tolókocsiban, és sóvárogva nézte a többieket. Mivel lyukas szívvel született, kisgyermekkorában szívritmus-szabályozót ültettek a testébe, és legalább tízféle gyógyszert kellett szednie. A fizikai terhelést nem bírta. Az iskolát is magántanulóként végezte. A bátyja azt ígérte neki, azzal biztatta a műtét előtti órákban, ha felépül a szívátültetés után, még a helyét is átadja a focicsapatban. Erre bizony még sokat kell várnunk… – mondja könnyeivel küszködve a családfő.
– Azt szeretnénk, ha nemcsak mi, de mások is elfogadnák, hogy Lacus más, mint a többiek – magyarázza Andrea, és édesapjával az árnyat adó tölgyfák alá tolja a kerekeskocsit.
A lombok közül vékony csíkban előbújik a nap. A fényes sugarak Lacika arcán pihennek. Megrebben a szeme. Andrea bizakodón mosolyog.
– A pislogásából arra következtetünk, mégis reagál az erősebb ingerre, és azt is észrevettük, hogy megérzi a közelségünket. A zenét is szívesen hallgatja. Pedig lassan hat hónapja fekszik kómában – sóhajt a fiatal lány. Az otthoni gondozásra készülve arra tanítgatja beteg öccsét, hogy cumisüvegből is képes legyen elfogadni a pépes táplálékot és a folyadékot. A műtét óta ugyanis speciális csövön keresztül jut szervezetébe az étel.
Visszapergetjük a közelmúlt eseményeit. Laci már meglévő súlyos szívbetegségét tovább tetézte, amikor három esztendeje szívizomgyulladást kapott.
– Ez a betegség keringési zavart váltott ki, kiszámíthatatlanná vált, hogy meddig marad életben. Gyógyszerekkel kezelték, gondos orvosi ellátást kapott, de a zavar bármikor beállhatott. A kezelőorvosok azt mondták, csak a szívátültetés segít – magyarázza türelmesen a fiatal lány.
– Vagyis nem volt más választás, mint a műtét?
– Amikor idén január elején hírt kaptunk arról, hogy van donor, egyetlen éjszaka alatt kellett döntenünk. Mi elleneztük, mert féltünk, hogy elveszítjük. Ő viszont ragaszkodott az operációhoz. Okos, megfontolt fiú volt mindig. Úgy gondolta, ha ez az egyetlen esély a felépüléséhez, miért ne vágna bele. Azt mondta, elege van abból, hogy az élete nagy részét kórházban töltse. Teljes értékű életre vágyódott.
– Írt egy levelet a műtét előtt, nekem címezte – folytatja elgondolkodva Andrea. – Arról szólt, hogy mindenkit nagyon szeret, dicsérte a főztömet és kérte, vigyázzak nagyon Dávidkára, apura és Gyurikára, ha ő már nem lesz… Azt is mondta, ha elmenne, ne okoljuk magunkat, amiért beleegyeztünk a szívátültetésbe. Az nyugtasson majd bennünket, hogy akkor találkozni fog édesanyánkkal…
Kovács Tamás egyetemi tanársegéd, a debreceni gyermekklinika intenzív osztályának vezetője kollégáihoz hasonlóan szívén viseli Zanathy Laci sorsát.
– Lacinak születése óta van szívproblémája, a szívizom elhalása azonban fokozatosan alakult ki. Tavaly év végén jött el az a helyzet, amikor a vérkeringését infúziós keringéstágító gyógyszerekkel lehetett egyensúlyban tartani. Ezt egy végső stádiumnak tekintettük, ezért került fel a szívátültetésre várók listájára. Számára ez az egyetlen kiút létezett – sorolja a kezelőorvos. – A januári műtét után majdnem elveszítették Lacit a budapesti klinikán. Az ilyen súlyos műtétek során nem lehet előre kizárni a komplikációt, esetleg a szövődményt. A fiú olyan súlyos agykárosodást szenvedett, hogy az operáció óta kómában van. Fel kell készülnünk arra is, hogy talán sosem fog magához térni.
Kovács Tamás elismerően szól a Zanathy család igyekezetéről, a beteg gyermek iránt tanúsított odaadásukról. Laci otthoni ápolásáról ekként vélekedik:
– Laci hazaadásáról csak akkor lehet szó, ha az állapotát tartósan stabilnak ítéljük. Természetesen maradhat a gyermekklinikán, ráadásul az ittléte mellett szól, hogy bármikor szakszerű orvosi ellátásban részesül, ha a helyzet úgy hozza. A hazaadás előnye az otthoni környezet jótékony hatása. Emellett szól az is, hogy a családnak nem kellene mindennap Debrecenbe vonatoznia, ha látni akarja Lacikát. Ha mégis elviszik, előtte megbeszéljük a teendőket a konyári háziorvossal és az otthonápolást végző szolgálattal. A klinikánkon pedig minden héten elvégezzük az ultrahang-ellenőrzést.
A munkanélküli édesapa nem egészen százezer forintból tartja el családját. Szerényen élnek, de végtelen nagy szeretetben. A családi házukban előbb-utóbb rendbe kell hozatni a két tönkrement cserépkályhát, és lakhatóvá kell tenni a melléképületet, jegyzi meg Andrea. Erre viszont nem telik a szűkös költségvetésből.
– Azt tervezzük, hogy Gyuri fiam átadná a szobáját Lacikának és kiköltözne a kisépületbe – osztja meg terveiket Zanathy György. – A legszerényebb számítás szerint is több mint százezer forint lenne a renoválás. Hogy miből, azt még nem tudjuk. A legfontosabb mégis Lacika felépülése, és az, hogy újra együtt legyen a család.