Mátraballáról a Milan edzőtáboráig

Úgy ezerötszáz kilométerre fekszik Milannellótól Mátraballa, más mértékben csaknem negyven év a távolság. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy az eldugott, csendes Heves megyei faluból származó, életében először labdát látó sihederből olyan edző váljon, aki a Bajnokok Ligáján győztes Milan csapatánál Ancelotti mesternél vendégeskedjen.
Nem csúnya karrier, ugye?
Kis Károlynak végtére is szerencséje volt: egész életét a labdarúgásra, azon belül is az edzősködésre tette fel, és lám, sikerült neki a legjobbak közé kerülnie. Ez így egyszerűen hangzik, ám az út azért nem volt ilyen sima. Gyerekfejjel ugyanis még nem kifejezetten tréner akart lenni.
– Bár Heves megyében születtem, Nógrád is nagyon közel áll a szívemhez, hiszen errefelé az Egernek és a Stécének volt akkoriban jó csapata – mondta Kis Károly. – Én pedig az MTK-ban fociztam… Na jó, nem a nagy MTK-ban, hanem az ifiben, de arra is nagyon büszke vagyok, hogy ott négy évet lehúzhattam.
Igen ám, de míg a többi fiatal edzés után a lányokat hajkurászta, Karcsi egészen más módon foglalta el magát: edzésnaplókat vezetett, feljegyezte a foglalkozásokon tapasztalt érdekességeket, és készült a futballista pályafutására. Fájdalom, ez a pályafutás nem tartott hosszú ideig. Egy év salgótarjáni játékot egy nagybátonyi szerződés követett, majd 26 évesen Kis Károly úgy döntött, neki ennyi elég volt a labdarúgásból.
– Rájöttem, nem vagyok NB I-es szintű játékos. Úgy véltem, bennem éppen ennyi volt, fölösleges lenne tovább erőltetni. Feljebb úgysem tudok lépni, lejjebb meg nem akarok, ezért inkább elhatároztam, edző leszek. De nehogy azt higgye, hogy nagy szomorúság volt lemondani az álmaimról. Szemernyi csalódást sem okoztam magamnak, hiszen reálisan döntöttem. A futballozásból elég volt, jöhetett az edzői pálya.
Jött is villámgyorsan, előbb Nógrád megye ifi- és serdülő válogatottját vezényelte, majd egy év múlva Pásztón megkapta a felnőtt csapatot is. Képzeljük csak el: huszonhét esztendősen olyan közösséget kellett irányítania, ahol a társaság fele jóval idősebb volt nála. Úgyhogy majdnem neki kellett magáznia a játékosait.
Itt azonban nem volt problémája, de néhány évvel később, Salgótarjánban már igenis akadt egy hatalmas. A Stécét ugyanis nem engedték feljutni az első osztályba.
– Ez a tarjáni öt év kitörölhetetlen az ember életéből. A Magyar Kupában például a legjobb négy közé jutottunk, csak az Újpest tudott a Megyeri úton megverni bennünket. Erre jött a hír, hogy a korábban jogerősen levont pontjait a Szeged visszakapta, így megelőzött bennünket. Egy álom szertefoszlott, és ezt azóta sem tudom megbocsátani a szövetségnek. A Stécé így nem jutott feljebb, Kis Károlyból mégis NB I-es edző lett. Hívta ugyanis a Vác, amelyik nemrég még bajnoki címet nyert, és hívta a jó középcsapattá váló Zalaegerszeg is. A szakember választhatott, és rosszul döntött.
– Ezt a lépést pedig magamnak nem tudom megbocsátani. A Vácot választottam, mert ott csak engem akartak, míg a ZTE több jelöltben is gondolkodott. Mire megtudtam, hogy kellenék Zalában is, már igent mondtam a Vácnak. Bár ne tettem volna: másfél éves bérekkel tartoztak, semmire nem volt pénz, és ezért bizony gyenge volt a csapat is. Ez volt életem legrosszabb időszaka.
A Vác szépen ki is esett, Kis Károly pedig olyat tett, amit addig soha: pihent fél évet. Azazhogy nemcsak pihent, hanem tanult is, megszerezte a mostanában már elengedhetetlen B-licencet, majd Balassagyarmaton, végül idén Nyíregyházán vállalt munkát. Utóbbi saját magát is meglepte, elvégre először kellett egy hosszabb útra vállalkoznia.
– Bár nem töltöttem ki a szerződésem Nyíregyházán, kellemes emlékeket őrzök, hiszen egy jó csapattal sikerült jól szerepelnünk. Mondom ezt még akkor is, ha a feljutásra nem volt esély. Megtanultam, hogy az idegennek tízszer annyit kell produkálnia, mint egy úgymond hazai edzőnek, és szerintem ebben sem vallottam szégyent, a szurkolók elfogadtak. Kár, hogy a bravúrok elmaradtak, így nem lett NB I-es a Nyírség.
Kis Károly azonban megint nem maradt munka nélkül, a nyártól a Balassagyarmat edzője lesz. Ez az a csapat, amelyet megkülönböztetett figyelem kísér egy szponzora miatt, hiszen a nógrádiaknál a műsorvezetőből avanzsált űrhajóstanonc, Anettka a főszponzora.
Ám nemcsak a névadó hölgy, hanem Kis Károly is az egekbe mehetett: tagja volt ugyanis annak a delegációnak, amely Milánóban részt vett a későbbi BL-győztes csapat edzésein.
– Találkoztunk Ancelottival, együtt vacsoráztunk Bianchival, aki korábban Maradona edzője volt, ráadásul láthattuk a Milan–Lazio találkozót is. Ennél is fontosabb, hogy ott lehettünk a tréningeken, és itt engem jó nagy meglepetés ért. Mindenhol azt halljuk ugyanis, hogy az igazán profi játékosok az edzésen is megszakadnak, nincs egy perc megállás sem, mindenki lábra megy. Ehhez képest egyetlen becsúszást sem láttunk. A meccseken viszont már valóban nincs pardon, ott tényleg meghalt a pályán mindenki.
Mint írtuk, Milanellóból Balassagyarmatra vezetett az út, ám hogy lesz-e Kis Károlynak újból élvonalbeli lehetősége, az még kérdéses. Ám mivel tagja annak a tucatnyi edzőnek, akik hamarosan Pro-licencet szereznek, gyanítjuk, nemsokára válogathat az ajánlatokból.
Csak vigyázzon, nehogy megint rosszul döntsön.