A feltaláló agya mindig kiforog valami újat

Tíz szabadalommal védett találmánya és egész sor újítása épült a gyakorlatba. Gépész üzemmérnök, és több mint negyven évet dolgozott egy munkahelyen. Varga Zoltán zalaegerszegi feltaláló legújabb találmányának most futott szét a híre.
– Hogyan s honnét indult ez az ígéretes pálya?
– Nem könnyű erről beszélni. Családomnak ugyanis volt múltja, de jövője csak 56-tól lett. Jómódú parasztcsaládban születtem, húsz hold földünk, két hold szőlőnk volt. A szőlőt duplán felszorozták, így kerültünk a megalázottak közé. Két nagybátyám nem is tudta ezt elviselni, kiszöktek Amerikába. A szüleim hat gyerekkel maradtak itthon. Az iskolában jeles tanuló voltam, és gépipari technikumot ajánlott a tanítónk, mert mindig a kovácsmester körül sündörögtem. 1953-at írtak akkor, és nem vettek fel az iskolába. Nem maradt más, mint elmentem Balatonfenyvesre az állami gazdasági kertészetbe dolgozni. Hamar brigádvezető lettem, és 56-ig ott voltam. Utána Pécsre kerültem az uránbányához fizikai munkásnak, és ott a raktárosunk azt tanácsolta, menjek tanulni, mert abban van a jövő. De jó messzire menj, ahol senki sem ismer, mondta, és le ne írd az önéletrajzodban, hogy ki vagy. Hát én ezt megfogadtam egész életemre, sohasem beszéltem arról, hogy rokonaim élnek Amerikában. Jánoshalmára iratkoztam be a mezőgazdasági gépészképző iskolába, ahol kollégium is volt és nagyszerű tanárok. Ötvenhatos „balhés” mérnökök, akik olyan alapokat adtak akkor, ami meghatározta a jövőmet. Kitűnővel végeztem a két évet. Ezután jött a katonaság, az első újításom itt született meg. Gyártottam egy szerkezetet, ami harckocsival végzett lövészetnél tíz tank formájú céltáblát tudott vontatni. Kaptam érte egy aktatáskát meg harminc nap szabadságot. Az utóbbit pénzre is lehetett cserélni, s én azt választottam.
– A pénz ösztönözte a munkájában?
– A megélhetéshez ez nélkülözhetetlen. Ezért mindig sokat dolgoztam. De visszatérve a munkához. A katonaság után nehéz volt elhelyezkedni, hosszas keresgélés után Zalaegerszegen a Vízmű műhelyébe vettek fel. Értettem mindenféle kovácsoláshoz, szereléshez, és jól éreztem ott magam. Sokszor éjjel két órakor ébredtem fel arra, hogy hoppá, ezt vagy azt így kéne csinálni. Első szabadalmam 1967-ben a törpevízmű-hálózat létrehozása idején született. Akkor találtam ki azt a szelepes megoldást, ami forradalmasította a víztornyok kézi gépkezelését. Zalában harminc darabot szereltünk fel, és van olyan törpevízmű, amelyik még mindig ezzel működik. Szintúgy az én konstrukcióm volt Egerszegen az első csatornamosó kocsi. Megyén kívül is járt vele bérmunkába a cég. Akkoriban már művezetőként dolgoztam, előtte pedig gépkocsi-előadó voltam, végül osztályvezetői szintre jutottam. De nem feledkeztem meg sosem arról, hogy mit mondott a pécsi tanácsadóm a tanulásról, és előbb a gépészeti technikumot, majd a főiskolát is elvégeztem munka mellett. Így utólag azt gondolom, ha akkor, gyerekkorban, egyenes lehetett volna az utam, eljutok az egyetemre. De leleményes, munkát szerető emberként így is boldogulni tudtam.
– Többszörös újító, feltalálóként ismert ember lett, a politika mennyire tudta elérni? Például elvárták-e hogy párttag legyen?
– Megúsztam. A városban ismert voltam, és a nevemből következtetve sokan hitték, hogy rokona vagyok a megyei első titkárnak, sőt biztosra vették, hogy ott vagyok a pártban. A munkámra mindig nagyon odafigyeltem, hogy mindent pontosan adminisztráljak, s később, amikor gmk-ban dolgoztam, akkor sem tudtak belém kötni. A rendszerváltozás után alakítottunk egy kft-t, amit most Zoli fiammal viszünk. Nyugdíjasan sem pihen az agyam, mindig kiforog valami újat.
– Mi ez a mostani?
– Az utóbbi két évben épültek meg a nagy csatornahálózatok, a környező falvakból is érkezik a szennyvíz a zalaegerszegi telepre. Ez azt jelenti, hosszú ideig tart az útja zárt rendszerben, és közben megindul a bomlás, és kéndioxid keletkezik. Ezt tolja maga előtt, és ha kiszabadul a fordulóknál, a csatornafedeleknél borzasztóan büdös. Megoldásom lényege, hogy a levegőnél nagyobb fajsúlyú gázt egy hosszú, szellőztető oszlop segítségével elvezetem úgy, hogy nagy teljesítményű ventilátor beépítésével oxigéndús levegővel folyamatosan hígítom, mert különben földközelben maradna. Mindig minden érdekelt, ami működött. A minap a vízcsapra szerelhető vákuumozó találmányomat próbáltam ki orrszívóként az unokámon. Jobb, mint a porszívóra szerelhető, és a gyerek ettől nem is félt. Ha fiatalabb lennék, már gyáram lenne. Most csak gyárttatok, de így sem rossz, bár azt tapasztalom, hogy a magyar termék hiába jó és olcsóbb, mint a külföldi, inkább nyúlnak az utóbbihoz. Mert annak komoly reklámja van. Én nem fordítok erre energiát. A fiamat pedig más köti le, egy cégnél dolgozik Budapesten, informatikai vonalon. Ő már Németországban tanulhatott.