A fizika magyar „fejedelme”

Tudománytörténetünk – csakúgy, mint a műszaki- és az orvostudományban – a természettudományok területén is fel tud mutatni tudósokat, akik a képzeletbeli világranglista élmezőnyében öregbíthetik népünk jó hírét. Szögezzük le mindjárt: nemcsak Nobel-díjasokról számolhatunk be. Gondoljunk először is a zseniális Bolyaiakra, de szólhatunk most – és szólnunk is kell – egy másik nagy tudósról, aki a XIX. és a XX. század fordulóján alkotott nagyot a fizika tudományában, lökést adva e tudományág további fejlődésének.
Eötvös Loránd – báró Eötvös József fia – százötven évvel ezelőtt született Budán (1848. július 27.), és 1919-ben hunyt el. Ő volt 1891–92-ben a pesti egyetem rektora, 1889 és 1905 között pedig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Eötvös Loránd alapította meg 1891-ben a Mathematikai és Phisikai Társulatot, melynek elnöke is lett. Volt egy ideig vallás- és közoktatásügyi miniszter. Közéleti, kultúrpolitikai és oktatáspolitikai tevékenységének egyik legfontosabb műve az édesapjáról elnevezett Eötvös-kollégium létrehozása 1895-ben, melynek természetes módon első kurátora volt. Az Eötvös-kollégium megalapításával fél évszázadra lehetővé tette, hogy kiváló középiskolai tanárok, tudósok, művészek nevelkedjenek a nemzet számára, s kapjanak különösen magas színvonalú képzést, nevelést. Ha egykori fényét, jelentőségét a kollégium nem is tudta teljes mértékben megőrizni az 1945-öt követő évek meghurcoltatása után, azért még ma is kiemelkedő szerepet tölt be a felsőoktatásban.
Nemzetközi tekintélyre Eötvös Loránd fizikusként tett szert. Legfőbb alkotása a gravitációs mező térbeli változásának mérésére szerkesztett, úgynevezett torziós ingája. A felületi feszültség mérésére is új módszert dolgozott ki. Felismerte a folyadékok különböző hőmérsékleten mért feszültsége és molekulasúlya közötti összefüggést. Igazolta azt, hogy a gravitációs erő független a tömeg anyagi minőségétől, s a tehetetlen és súlyos tömeg arányosságának igazolásával Eötvös Loránd teremtette meg az általános relativitáselmélet – a XX. század egész tudományos szemléletét döntően érintő elmélet – kísérleti alapjait.
Tudományos munkásságáért és felfedezéseiért aligha kaphatott volna nagyobb és megtisztelőbb nemzetközi elismerést annál, amit halálhírére Einstein mondott róla: Eötvös személyével „a fizika egyik fejedelme szállt sírba”.
Az ’50-es évek dicstelen politikája következtében a budapesti tudományegyetem nem viselhette tovább Pázmány Péter nevét, de legalább méltó személyiségről nyerhetett új nevet: Eötvös Lorándtól.