Életeket mentenek a szervátültetésekkel

Kórházba menni nem ígér semmi jót az álmoskönyvek szerint – még akkor sem, ha az ember ott dolgozik. Például orvosként. Hiszen nap nap után szembesülnie kell a természet törvényeivel, s nem mindig gyôztesen kerül ki a betegségek ellen vívott küzdelembôl.
Olykor még azt is megélik az orvosok, hogy bizalmatlanok a hozzájuk forduló betegek, családtagok. Pedig egyikük sem arra esküdött fel, nem arra tette fel az életét és nem azért tölt éjszakákat a páciense ágya mellett, hogy tétlenül szemlélje a betegséget és a halált. Szokás szapulni az egészségügyet – lehet is a tarthatatlan helyzete miatt –, ám a hozzáértést kétségbe vonni igencsak megalapozatlan.
Mindez azért jutott eszembe, mert az utóbbi idôben fôként a kereskedelmi televíziók – a súlyos beteg gyermekek szüleinek aggodalmát kihasználva – mind több „színes hírben” kérik nézôik anyagi segítségét egy-egy „különleges, speciális” műtéthez, amit külföldön bezzeg sikeresen elvégeznek majd… A tévécsatornák segítô szándékához kétség nem férhet, de hozzáértô ismerôseimtôl tudom: a jelzett beavatkozások egy részét kitűnô orvosaink idehaza is végzik, s akár naponta számolhatna be a tévéstáb súlyos betegek és kezelôik emberfeletti küzdelmérôl…
Mostanában mintha megszaporodtak volna azok a híradások, amelyek donorokról és sikeres szervátültetésekrôl szólnak. Ezekben a hetekben két olyan eset fordult elô, amikor egy-egy donorból öt szervet operáltak ki, megmentve ezzel tíz életet.
A szolnoki agyhalottnak például a szívét, veséit, hasnyálmirigyét és tüdejét ültették át másokba. A szervátültetéseket Magyarországon végezték el, a tüdô kivételével. E szervet a bécsi transzplantációs központba szállították, mivel hazánkban egyelôre nem végeznek ilyen beavatkozást. Cserébe Ausztriában a magyar betegek elônyt élveznek a várakozási listákon.
A donor adatai minden esetben a fôvárosi Országos Koordinációs Központba futnak be, ahol döntenek a szervek alkalmasságáról. Egy-egy alkalommal mintegy száz ember – orvoscsoportok tagjai, mentôsök, nôvérek, víruslaboratóriumok munkatársai, sôt szükség esetén pilóták, határôrök – összehangolt, gyors munkája szükséges a siker érdekében.
A Hungarotransplant Kht. közel másfél éves működése óta kimutathatóan nôtt a szervátültetés szakmai és társadalmi elfogadottsága. Míg 2001-ben 303, addig a múlt esztendôben már 352 ilyen beavatkozást végeztek hazánkban. Tavaly 22 százalékkal emelkedett a donorok, illetve 16-tal a transzplantációk száma. A műtéteket a különféle szervek beültetésére specializálódott budapesti, szegedi, pécsi és debreceni központokban végzik.
A hatályos magyar törvények szerint bárkinek a szerveit lehet transzplantálni, kivéve ha tiltó nyilatkozatot tett. (Jelenleg háromszáz ilyen nyilatkozatot tartanak nyilván az országban.) Az orvosoknak tehát csak a szervátültetés tényét kellene közölniük a hozzátartozókkal. A gyakorlatban azonban az orvosok, ha lehetôségük van rá, kérik a családtagok beleegyezését – vállalva annak kockázatát is, hogy a rokonok tiltakozása miatt meghiúsulhat mások életének megmentése, ahogyan erre – sajnos – akad példa.
Magyarországon jelenleg mintegy ezer vesebeteg vár átültetésre. Vannak, akiknek mindössze két hetet kellett türelemmel lenniük, míg másoknak már tíz éve nem sikerül megfelelô donort találni. Negyvenöten máj-, tizenketten szívtranszplantációra várnak. A szív- és májdonor ritkább, ezért a beteg a várakozás során sajnos nagyobb valószínűséggel meghalhat.
A várólistán szereplôk közül tavaly 91-en vesztették életüket, mivel nem jutottak idôben megfelelô szervhez. Közülük hatvanan vesére, huszonketten májra, kilencen szívre vártak.
A számok tanúsága szerint évrôl évre több szerv jut az átültetésekhez, ám nyilvánvalóan még több donorra lenne szükség. A donorok bejelentése elsôsorban a kórházi orvosoktól függ. Szervátültetett betegek látogatják a klinikákat, hogy érzékeltessék a transzplantáció fontosságát.
Ha Istennek nem képzeljük is magunkat, de néha megadatik, hogy mégis életet adhatunk másoknak. Ahogy el is vehetjük a lehetôséget másoktól.
*
Sokat ártott a klónozási botrány
Néhány hónapja a klónozás ürügyén beszélgettem Czeizel Endrével. Az orvosgenetikus nôszintén sajnálta, hogy az embermásolás körüli botrányok miatt számos országban a gyógyászati célú kutatásokat is leállították. Orvoscsoportok ugyanis azért hoztak létre klónozott magkezdeményt, hogy az embrióból olyan ôssejteket nyerjenek, amelyek „még nem döntötték el”, mivé akarnak fejlôdni.
Ezekbôl már most készíthetô csontvelô, a jövôben pedig elô lehet állítani agysejtet és inzulintermelô hagynyálmirigysejtet, sôt vesét, májat és szívet, amelyeket majd felhasználhatnának a gyógyításban és a transzplantációknál. Elvileg tehát a beteg saját testsejtjébôl tenyésztenék ki az átültetéshez szükséges egészséges szervet, kizárva a most még gyakorta fellépô immunológiai összeférhetetlenséget.