Gőzmozdonyok, sínautók, párnás vagonok a vasúti nosztalgiaparkban

A Vasúttörténeti Emlékparkot egy kurta esztendő alatt hozták össze a vasútbarátok Budapesten, a XIV. kerületi Tatai út 95. szám alatt. Július 14-én múlt három éve, hogy a vasútszerelmesek először bebocsátást kaptak az azóta európai hírnévre szert tett, impozáns, látnivalókban gazdag ipartörténeti szabadtéri múzeumba. A hétvégén számos programmal ünneplik meg a jeles évfordulót.

Vonattal a legegyszerűbb odautazni, a Nyugati pályaudvar csarnokon kívüli első vágányainak egyikén áll egy kis motormozdony fapados kocsikkal, s alig negyedórai utazást követően az utas megérkezik a múltba, a rákosi rendezőállomás szomszédságában található Északi Vontatási Főnökség egykori helyszínére. Valódi tekerős sorompón keresztül eresztik be a a látogatókat a mozdonyokkal, vagonokkal teli nosztalgiaparkba.

A lassú magyar fejlődésnek köszönhetően maradt meg ennyi vasúti rekvizitum a múltból, Nyugat-Európában már bedarálták az olyan vén vasparipákat, amilyeneket nálunk, meg tőlünk keletebbre még használtak a vasúttársaságok, s aztán végképp kiszolgálván idejüket, megmentettek a vasút szerelmesei. A parkot létrehozó és pénzügyileg működtető MÁV Nosztalgia Kft. talált még Erdélyből, pontosabban a román vasutaktól vásárolt gőzmozdonyokat, amelyeket annak idején a hazai keskeny nyomtávú vonalakon használtak.

A magyar vasút százötven éves története 1980-ig sikertörténetnek is fölfogható. A magyar gőzmozdonygyártás híres volt Európában, a vasutat húzóágazatként tartották számon a honi iparban. 1846-ban Angliában indult útjára a sínen járó szerkezet, 1854-ben már Magyarországon is gyártottak vasúti kocsit – megtalálható az emlékparkban. szintúgy az 1870-ben gyártott első, legöregebb üzemképes gőzmozdony is, valamint a hírneves 520-as és 411-es sorozatú gőzösökből is egy-egy mintapéldány.

A szocializmus idején, a nyolcvanas években már nem néztek görbe szemmel arra, aki a múltat idézte, s a MÁV-nál a legelszántabbak megalakíthatták a MÁV História Bizottságot. Elkezdték gyűjteni a vasúti rekvizitumokat, épületeket, tárgyakat, mozdonyokat, kocsikat kutattak föl, rajzoltak, fotóztak le, az alapelv pedig ez volt: lehetőleg működőképes állapotban menekítsék meg az arra érdemes eszközöket. A nosztalgiahullám persze másutt is fölcsapott. Egyes települések vezetői kapcsolataik révén szereztek halálra ítélt, de még egészben maradt gőzmozdonyokat, s kiállították őket.

Heller György, nyugalmazott MÁV-igazgató bánatosan jegyzi meg az emlékpark történetéről írott könyvecskéjében, hogy az ő befolyása sem volt elegendő ahhoz, hogy megakadályozza a magyar gőzmozdony-konstrukció egyik csodájának, Európa legnagyobb gőzmozdonytípusának, a MÁV 601-es sorozata utolsó példányának összetörését. Heller nemzetközi hírű féktechnikai szakember volt, a többi nosztalgiázó is különböző MÁV-posztokon teljesítette kötelességét, de csatlakoztak hozzájuk nem szakmabeliek is.

Az utolsó gőzmozdonyok 1984 körül már csak a „periférián” szállították az utasokat; egy-két 424-es, 325-ös járt még. Haláluk után a vas értékén, fillérekért adták el e pompás jószágokat, de lassan beindult az „emlékrehabilitáció”, majd a nosztalgiajáratok is a Balaton környékén, Esztergom felé, a Dunakanyarba. A Közlekedési Múzeum is mentette, ami menthető, sok járművet levédett, s észrevétlenül olyan vasúti könyvkiadás kapott lábra Magyarországon, amely páratlan Európában.

Teltek az évek, a vasútbarátok lázasan kutattak szabadtéri kiállítóhely után. A rendszerváltozás után méginkább fölerősödött a múltidéző szándék a MÁV História Bizottságában is. Megalakult a Magyar Vasúttörténeti Park Alapítvány, amelynek ügyeit a MÁV Nosztalgia Kft. vette kezébe Szendrey András vezetésével. Elsőnek az ószolnoki vasútállomást szemelték ki a vasúti skanzen autentikus helyszínéül, de az ország központja vasutasszemmel nézve is Budapest... Az Északi Vontatási Főnökség 1995-ös megszűnése révén kapóra jött a kitűnő helyszín, amelynek rekonstrukciójára a közlekedési tárca is áldozott 300 millió forintot. De a pénz csekélység ahhoz képest, amennyit természetben összeszedtek a rekordgyorsaságú parkkialakításhoz.

Az elhanyagolt, riasztó állapotú Északi Vontatási Főnökség vasúttörténeti kincseket őrzött. Hadrendbe álltak a pályaépítők, a felsővezeték-építők, az építészek, mérnökök és kőművesek, vasutasok és nyugalmazott mozdonyvezetők fogtak össze a szintén legendás hírű vasútkertészekkel, s egy év alatt csodát műveltek. Az 1911-ben emelt, 34 állásos, körcikk alakú fűtőházat afféle mozdonyremizként kell elképzelni, benne sínek, a csarnok fölé boruló ipari műemléképület arányos, tetszetős, romantikus hangulatú. A piros, zöld, kék, fekete mozdonyok ott sorjáznak a hatalmas kapuk szájában, a fordítókorong izgalmas ipartörténeti látvány. Mellette a lebombázott, 24 állásos fűtőháznak csak a korongja és a sínei maradtak meg, azon a kocsik és mozdonyok mellett az oldtimer sínautók díszelegnek.

A harmincas évekbeli legendás Árpád-motorvonat azzal lett nevezetes, hogy két óra 58 perc alatt tette meg a Budapest–Bécs távot. A skanzen ritkasága a Truman becenevű amerikai 411-es mozdony, amelyet a második világháború idején hajón szállítottak át Európába a hadsereg részére. S a másik „hadi szállító”, a német 520-as, amelyet az oroszok Németországból vittek el hadisarcként a háborút követően, s mi Kárpátaljáról (akkor Szovjetunióból) vásároltunk vissza több tucat társával együtt 1968-ban. Megcsodálható a legendás Orient expressz 1912-ben épített étkezőkocsija, s a vállalkozó szellemű utas hajtányozhat a kézihajtányos kiskocsin.

Igazi állomást, azaz felvételi épületet is épített a MÁV Utasellátó Rt. az eredeti tervrajzok alapján, jottányi sem változtatván az eredeti terveken, a korabeli hangulatot megidézendő. (Sajnos, az emlékezetes Utasellátó csokoládé, amely a legnépszerűbb édességnek számított a vasúti pincérek kosarában, már nem létezik... ) Valóságos gőzmozdony szuszog a fűtőház karéjában, a mozdonyvezető szénnel fűti, sziszeg, pöfög, füstöl a szerkezet, aki fölkapaszkodik rá, rövid utat tehet meg a parkon belüli síneken. A gyönyörűen rekonstruált vasúti környezetben a működő járművek vannak többségben, de érdekesek a csak külsejükben eredeti, ám már nem járó, úgynevezett szobormozdonyok. Belülről is szemügyre vehetők a magyar és nemzetközi vasútgyártók remekei, a körcikk alakú, fedett fűtőház Európában is unikum.

A gőzösök az idő múlásával egyre szebbnek tűnnek bonyolult alkatrészeikkel, mesebeli fazonjukkal, de van itt kék, zöld, piros mozdony és motorkocsi is. A parkban vasútmodell-kiállítás is található, s természetesen számos könyv, füzet, lexikon kapható, a képeslapválaszték zavarba ejtően gazdag. Nemcsak a gyerekeket szokta elvarázsolni a múltidéző vasútskanzen...