Pitongyógyítás után földművelés

Virág Ernő garabonci állatkórházát Zala megyén túl, a Balaton környékén is jól ismerik az állattartók. Baleseti sebészete és rendelőintézete működik, röntgennel, ultrahanggal, EKG-val és más modern felszereléssel büszkélkedik. Az állatorvosok ide utalják kivizsgálásra a pácienseiket, majd a leletek alapján maguk folytatják a gyógyítást. A doktor emellett százhúsz hektáron gazdálkodik.
A délelőtti rendelés idején a váróban a betegek csendesen, szomorú tekintettel vizslatják egymást, csöppnyi agressziót sem lehet felfedezni, még az örök ellentétben élő kutya és macska között sem.
– Általában hét órakor kezdem a munkát. Hat község tartozik hozzám, ezért nagy területet kell bejárnom – mondja Virág Ernő. – Kevés az állat, mindössze huszonöt szarvasmarha és kétszáz sertés van az öt községben. Az én feladatom a kápolnapusztai bivalycsorda ellátása is. Nem sok munkát adnak ezek a szívós állatok, inkább csak tél végén, amikor a táplálkozásuk már hiányos. Délelőtt az ambulancián dolgozom, délután pedig egy kollégával a hosszadalmasabb vizsgálatokat és a műtéteket végezzük. Alapvetően sebész vagyok, szeretem a munkámat, mondhatnám úgyis, ez a hobbim. Szeretek lovagolni, de alig marad rá időm. Pedig most már lovam is van. Az egyetemen nagyállatpraxist tanultam, s közben az élet úgy kívánta, hogy meg kellett tanulnom a kisállatgyógyítást. Az egész életem változások sorozata, elsőként lettem a megyében magán állatorvos.
A hivatását családi indíttatásból választotta. Édesapja agronómus volt, s állatokat is tartott a család.
– Bakon, az állami, egyetemi tangazdaságban kezdtem dolgozni, ahol sertéssel, szarvasmarhával és lóval foglalkoztam. Utána a nagykapornaki szövetkezetbe kerültem, ott pedig a baromfi- és a húsmarhaágazat tartozott hozzám. Ezután a nagyradai téesz következett sertés-, szarvasmarha-ágazattal és baromfikeltetővel. De egyszer csak azt vettem észre, hogy folyamatosan leépül az állattartás, és a kilencvenes évek elejére kicsúszott alólam a talaj. Akkor döntöttem az állatkórház létesítéséről, ami azért is szerencsés lépés volt, mert a kanizsai állatkórházat bezárta az állat-egészségügyi állomás. Természetesen nagyállatok gyógyítására rendezkedtem be, rengeteg tehén császármetszését végezetem el. Aztán 1994 után úgy lecsökkent a szarvasmarha-állomány, hogy váltanom kellett, és kisállatokkal kezdtem el foglalkozni. Ezeknek a száma ugyanis szépen megnőtt.
– Érdekes esetei is előfordulnak?
– Minden eset egyedi, vannak errefelé még egzotikus állatok is. A Balaton mellékéről minden évben elhozza gazdája a pitonját, mert a másfél méteres óriáskígyónak gondot okoz a bőrváltás. Ilyenkor úgy elmegy az étvágya, hogy ha nem táplálnánk mesterségesen és nem adagolnánk vitaminokat, éhen pusztulna. Ezenkívül hoznak leguánt, teknőst, papagájt is. Sok a külföldi kuncsaft is, a közeli kempingbe magukkal hozzák állataikat a vendégek, mert tudják, hogy itt olcsóbb a műtét, a gyógyszer. Egyébként a környéken sok külföldi lakik, kedvelik az állatokat.
– Földjein mit termeszt?
– Mivel a piacon keresett a madár- és a rágcsálóeleség, napraforgót, búzát, zabot, kukoricát, kölest, fénymagot termesztek százhúsz hektáron. Ebből húsz hektár a sajátom, a többit bérelem. Az állatorvos-tudományi egyetemmel alakítottuk ki a termékek összetételét, dobozos és zacskós csomagolásban értékesítem. Úgy gondolom, sikerült olyan gazdasági szerkezetet kialakítani, hogy az uniós csatlakozástól nem kell tartanom. Az állatkórházam szintén megfelel az uniós követelményeknek. Szeretnék még termőföldet vásárolni, de egyelőre senki sem ad el. Úgy tűnik, lesz majd segítségem a családból is, mert a fiam állatorvos szeretne lenni.