Kossuth téri rekviem a magyar gazdákért

Rekviemet tartottak a gazdákért, a magyar mezőgazdaság jövőjéért vasárnap az ország háza előtt. Fekete koporsót állítottak a fővárosi Kossuth téren azok emlékére, akik áldozatául estek a mostani agrárválságnak.

Falu és város szövetségét, a polgári körök és gazdakörök egyetértését hirdette az a felirat, amelyet még napokkal az augusztus 10-i demonstráció előtt, a megmozdulást hirdetve valaki tollával a patinás Andrássy út egyik hirdetőtáblájára írt: nem csupán a vidékről, hanem mindnyájunkról, mindennapi kenyerünkről van szó. Ugyanezt vallották azok, akik a gyászszalagos nemzeti lobogók erdeje alatt, szemben a Parlamenttel és a földművelésügyi minisztérium épületével, Rákóczi szobra alatt gyülekeztek a forró vasárnapi délutánon. Talán a kánikula és a dologidő is oka volt annak, hogy a gazdákból kevesebben, a velük együtt érző fővárosi polgárokból viszont annál többen vettek részt a megmozduláson.
Itt a magyar mezőgazdaság nyugszik – üzente a pulpitusra feltett fekete koporsó oldalán a felirat, a hangszórókból halk gyászzene szólt. „Minden eladó, a föld, te is, unokád is” – olvashatta a lassan gyarapodó tömeg egy másik transzparensen. „Az EU már nyolc gazda halálát hozta. Jó irányban haladunk?” – tették fel a korántsem költői kérdést egy hatalmas vászonra festve a Szabad Magyarországért mozgalom képviselői. Kibetűzhetők voltak a sokadalomban a túrkevei gazdák, a gyöngyösi, mátraaljai polgári körök táblái, egy termelő pedig „Reggeli ital”-dobozokat erősített hosszú lécre, és alájuk írta: „Ezekhez semmi közünk!”
A nevenapját ünneplő besenyőtelki Dani Lőrinc állt elsőnek a mikrofonok elé, hogy a maga nyolcvan esztendejével tanúságot tegyen a falujában tapasztalható keserves állapotokról. Saját magán kezdte. Elmondta, hogy az előző kormány által kapott támogatásból tíz tehenet tartott, a mostani akaratából azonban már csak egy van az istállóban. A tejcsarnokot bezárták. Őt még literenként 37 forintjával fizették ki, de az utána jövők már csak 18 forintot kaptak. Az elmúlt ciklusban jutott a vegyszer és a vetőmag vásárlásához támogatás. Az árvíz idején is kaptak háromszázezret, a községháza pedig 48 millió forintot. Most jóformán semmi sincs, egyre kevesebb a jószág a faluban. Dani Lőrinc tavaly súlyos betegségbe esett, az orvos a műtét után még három évet jósolt neki a halálig. „Legalább négy kéne, doktor úr! Orbán Viktort még vissza szeretném szavazni az ország élére” – válaszolta az idős gazda a kórházi ágyról. Az orvos pedig nemigen lehetett kommunista, hiszen ezután rögvest öt évet adott – tette hozzá Dani Lőrinc a tömeg derültsége és tapsa közepette, amikor történetét a vasárnapi tüntetésen elmesélte.
– A támogatást az elvtársak felveszik, a rendszer meg nekünk marad – jelentette ki ezután a demonstráció idején a földművelésügyi minisztérium előtt már harmincnegyedik napja magányosan tüntető dormándi gazda. Szepesi Imre szerint azóta van baj, mióta a politikusok tulajdonra tettek szert a mezőgazdaságban. Mezei István berettyóújfalui tejtermelő rövid számtanpéldával mutatta ki, hogy az extra tejre kapható minőségi támogatásból literenként alig tizenöt fillér marad a termelőknél, a többit be kell fizetniük egy exportáló kereskedőket segítő terméktanácsi alapba. A gazda szerint a tejtermelés kötelező korlátozása sem szolgál mást, mint az import növelését. Lassan már csak a puszta látvány emlékeztet arra, hogy egykor parasztok is éltek ebben az országban – szögezte le elkeseredetten Mezei István.
– Semmire sem elég a megalázó, hektáronkénti háromezer forintos aszálysegély – érvelt a következő szónok, Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének elnöke. Az új élet indítása, vagyis az őszi búza vetése hektáronként legalább hatvan-hetvenezer forintba kerül. A kormány a kárenyhítésnél a bankok jóindulatára bízza a termelőket. Emellett régi trükköt alkalmaz: hirdeti, hogy a gazdáknak az adófizetők pénzéből semmi sem elég, amivel szembefordítja a falut a várossal. Mindez szemenszedett hazugság, mert a föld népe igenis felelősnek érzi magát az ország sorsáért, nem ferdíti el az éppen eléggé szomorú valóságot. Az elnök bejelentette: a gazdakörök e hét szombatján Hódmezővásárhelyen rendkívüli küldöttgyűlést tartanak, ahol lajstromba foglalják mindazokat a kormányzati hiányosságokat, amelyek pótlása nélkül kérdésessé válik a magyar gazdák jövője az unióban.
A mai Tiborcok panaszai után – miként önmaga jellemezte az előtte szólókat – Faludi Sándor, a Fidesz gazdatagozatának vezetője következett. „A percek, az órák egyre fogynak a megpróbáltatást hozó uniós tagság előtt. Eközben a kormányt továbbra is csak a kótyavetye foglalkoztatja” – állapította meg elöljáróban. „Orbán Viktor segített és támogatott, Medgyessy Péter ígért és azután elvett mindent a gazdáktól. Ez a különbség egy nemzetépítő és egy nemzetrabló, egy hazáját szerető és egy hazáját kiárusító kormányfő között” – hallhatták az egybegyűltek a kemény szavakat. Faludi Sándor reményét fejezte ki, hogy – mint oly sokszor történelmünk során – a magyar társadalom megújulását most is a parasztságnak köszönheti majd.
Fazekas János Tomajmonostora községből két túlsúlyos sertés bevizsgált húsát küldte fel adományként, hűtőkocsiban, a fővárosba. Az egyiket a nyolcadik kerületi mozgáskorlátozottak, a másikat egy gyermekotthon kapta meg. A tüntetésen még két hízót ajánlottak fel jótékony célra a gazdálkodók.