Az elmúlt 130 év alatt a fővárosnak nagyon érdekes, sikerekben és kudarcokban egyaránt gazdag korszakai voltak. A legjelentősebb fejlődés a városegyesítés és az első világháború közötti időszakra tehető, ekkortájt talán csak Chicago volt hasonló mértékben gyarapodó város. Megépült a kontinens első földalattija, a Wekerle-telep révén megszületett az első kertváros, és párizsi mintára megépült az Andrássy út is, melyet a szakma vegyes érzelmekkel, sőt erős kirikával fogadott. Fülep Lajos művészettörténész az Andrássy bérpalotáit építészeti szempontból elfogadhatatlannak tartotta.
– Mindazonáltal az Andrássy út, mint városépítési együttes jó lett – mondta Schneller István –, megvan a sajátos jellege, szélessége, fasorai, és van egy egyedülállóan komponált hangulata. Budapest egészére egyébként is jellemző, hogy nem az igazán nagy műemlékek teremtik meg a sajátosságait. Jóval szegényebb város, mint mondjuk Prága, hogy Párizsról már ne is beszéljünk. Azonban le kell szögezni, hogy Budapest városrendezése zseniálisra sikeredett. A Duna két partján elhelyezkedő városrészek és az, ahogy ezeket hidakkal összekötöttek kifejezetten szép ritmust alkotnak. A kétpartiság olyan táji és építészeti egységet teremtett, mely különösen harmonikus jelenség. Budapest kiterítettsége és a városi szövet zseniális. A szövet alatt értem azt, ahogy a közterületek és a határukon álló épületek egymásba kapcsolódása meg van komponálva. Gondolok arra a szövetszerűségre, ahogy ki- és bemennek az emberek az épületekből, ahogy az udvarról eljutnak a térre, ahogy az emberek használják a várost, és ahogy átszövi egymást a mindennapi élet, a magánélet és a közélet.
Budapest élete az eklektika korában egy fontos állomásához érkezett, mivel megszületett a pesti bérház, melyeket meglehetősen spekulatívan építették. A bérházak méltán váltak híressé, ugyanakkor voltak rossz tulajdonságaik is. Az építtetők a telek maximális kihasználására törekedtek, így alakultak ki a belső udvarok. Mivel a bérházakat három oldalról szintén egy-egy telek határolta, csak az utcai oldalon helyezkedtek el egészséges adottságú lakások. Ugyanakkor ezek az építmények egyfajta társadalmi kohók is voltak, együttélésre kényszerítették a különböző társadalmi osztályokban élő embereket.
– Ma az eltérő származású gyermekek külön-külön nőnek fel – például a manager gyerek általában a manager gyerekkel játszik –, annak idején viszont a proli gyerek és az értelmiségi egy helyen élt, együtt nevelkedtek – folytatta a főépítész.
A budapesti építészet a ’60-as években kezdett el a világtrendek felé hajlani. Az újítások kezdetben friss építményeket eredményeztek, de a minta szerint építkezés könnyen átfordult másolásba. A történeti áttekintés negyedik periódusa gyakorlatilag a rendszerváltással kezdődik. A jelenleg is tartó időszaknak, mint az összes építészeti korszaknak megvannak az előnyei, és az árnyoldalai is. A főépítész szerint a bevásárlóközpontok elszaporodása elszívja az erőt a városból.
– A dobozépítés-szerű bevásárlóközpontok elszaporodása sokszor emberhez méltatlan körülményeket eredményez. A vásárlók egy óriási dobozba mennek egy szürke parkolón keresztül, korlátokkal beterelik őket egy abszolút silány építészeti kivitelezéssel felhúzott, befelé forduló világba. A legnagyobb probléma velük az, hogy a közterületeket privatizálják, így beviszik a városból az utcákat és a tereket.
Schneller István szerint elsősorban Budapest közterületeit kell visszaadni az embereknek, mégpedig úgy, hogy a tágabb értelembe vett belvárost otthonosabbá kell tenni.
– Rendbe kell hozni többek között a Moszkva teret, a Madách sétányt, a volt zsidó negyedet és a Józsefvárost. Budapest sokat vesztett a népességéből, de a felújítások, a tömegközlekedés fejlesztése és az autók radikális kizárása a Nagykörúton belül sokat segítene – zárta gondolatait Schneller István.
Digitális Polgári Kör
Új DPK jött létre: elindult a digitális nemzedékek új közössége
