Lupusban szép az élet – a haditornász szerint

Különös világot teremtett maga köré a kisújszállási Pádár Gyula. Nevet ad a páncéljainak, a negyvenkilósat Merlinnek, a hatvankilósat Lupusnak nevezi. Ezekben vesz részt a haditorna-bemutatókon, de nem ám csak úgy tessék-lássék módra, hanem – ahogy ő fogalmaz – úgy küzdenek csapatának tagjaival, akár a vadállatok. Neki például már négyszer varrták össze a fejét, de a Szabad Lovagok Rendje egyik tagján már plasztikai műtétet is kellett végezni. – A nézőt nem lehet becsapni – jelenti ki a páncél- és fegyverkovács. – Nálunk nincs koreográfia, a másik legyőzésének vágya mozgat minket.
A páncéljait igen nagy becsben tartja. Merlint viseli általában a haditorna-bemutatókon. A legtöbb idő, amit benne töltött, huszonegy óra, még aludt is ilyen vértezett állapotban. Lupus nagyon komoly vértezet, két milliméteres lemezből készítette két esztendővel ezelőtt. Egyszer, amikor tizenhárom órán keresztül viselte, ötven fokot mértek benne. A páncélokon kívül Pádár Gyula készít még kardokat, tőröket, buzogányokat, pajzsokat és egyéb középkori fegyvereket. Mert a középkor a mindene.
Érdekli a középkori életmód, viselet, viselkedés. A középkor tizenkét esztendős korában igézte meg, főleg az angol történelem érdekelte. Úgy nevezi életének ezt a szakaszát, hogy ez volt az ő Robin Hood-os korszaka. Aztán mindent megtett, hogy valósággá váljon ez a gyermekkori álom, amit persze sokan nevezhetnek hóbortnak is. Egy idősebb kovácstól, a kisújszállási T. Nagy Sándortól megtanulta a tűzhasználatot s néhány alapfogást. A fegyverkovácsolást a saját feje után kezdte gyakorolni, de az utóbbi években már a szakirodalmat is felhasználja. Lassan hat esztendeje lesz, hogy megalapította haditornacsapatát, a Szabad Lovagok Rendjét, ahol a huszonöt tag lelkesen gyakorolja a bajvívást, az íjászatot, a számszeríjászatot, a hajítófegyverek, így a kelevéz, a hajítóbárd, a csatacsillag használatát. Csapatának tagjait, a Kisújszálláson kívül Szolnokról, Karcagról és Kenderesről származó lovagokat ő látta el páncélokkal, fegyverekkel.
Felesége, Tóth Katalin is gyakorló haditornász volt Henrik fiuk születése előtt (azóta már Csenge is megszületett), és íjászatban bizony lepipálta férjét. De ma már csak úrhölgynek szokott beöltözni a bemutatókon. Az esküvőjüket is középkori ruhákban tartották, a falakon fegyverek, az asztalokon gyertyák voltak. Éjfél után, a lányrabláskor, még szabályos küzdelmet is vívott az ifjú férj a rablóval, úgy kellett visszaszereznie hitvesét.
Pádár Gyula örömmel újságolja, hogy a helyi önkormányzattól kaptak egy területet Kisújszállás belterületén, ahol középkori kovácsműhelyt rendeznek be, amit a környékbeli érdeklődők, az iskolák tanulói és a turisták működés közben láthatnak majd. Kialakítanak itt egy haditornapályát, sőt egy kiállítótermet is berendeznek. A Szabad Lovagok Rendjével eddig körülbelül hetven településen tartottak bemutatót. A huszonöt esztendős fiatalember (aki egyébként végzettsége szerint faipari technikus és fafaragó) bizakodik: most ugyan éppen munkanélküli, de remélhetőleg a megvalósult gyermekkori álom, a lovagi élet egyszer majd talán kenyeret is ad neki.