Lovas István a feljelentését a nagy nyilvánosság előtt közzétett uszító tartalmú cikk miatt tette a Legfőbb Ügyészségen, s a büntető törvénykönyv 269. paragrafusa b) pontjának utolsó fordulatára hivatkozik, vagyis a társtettesként tényállásszerűen megvalósító közösség elleni izgatás bűntette elkövetésére.
Tekintettel arra, hogy az úgynevezett ifj. Hegedűs Loránt-ügyben az ügyészség jogi álláspontjának megfelelően társtettesként elkövetett közösség elleni izgatás bűntette miatt emeltek vádat az Ébresztő című lap felelős szerkesztője, Metes György ellen is, ezért Lovas István a törvény előtti egyenlőség alapján, a „konzekvens vádképviseleti eljárásban reménykedve” kezdeményez az Ebből elég volt cikket közlő Magyar Hírlap főszerkesztője, Szombathy Pál ellen is bűnügyi nyomozást.
Tamás Gáspár cikkének a büntetőjogi értékelés szempontjából releváns ténymegállapításait Lovas István kiemelte az ügyészség számára, s előrebocsátotta, hogy azok a szövegkörnyezethez illeszkednek, a szerző ideológiai mondandóját nem torzítják, hanem ellenkezőleg, azok az írásmű célzott lényegét jelentik:
„Az elmúlt három hétben bebizonyosodott, hogy a politikai antiszemitizmusnak komoly társadalmi és intézményi támogatottsága van. (…) Ez az írás a demokratikus ellentámadás tartalmának és irányának a vázlatos meghatározására törekszik… (…) …liberális véleményformálók azt mondták, a tábla ítéletét tiszteletben kell tartaniuk még az antifasisztáknak is. Ez tévedés… (a) tábla ítélete semmiféle tiszteletet nem érdemel… az ítélet szóbeli indokolásában a bíró színt vallott: cinikus, alpári és otromba antiszemita gúnyolódásra ragadtatta magát. (…) A nyíltan antiszemita bíró … gúnyt űz tehát a Magyar Köztársaság jogrendjéből, hiszen nyilvánvaló, hogy a büntető törvénykönyv idevágó cikkelyének célzata az általa csúfondárosan vélelmezettnek az ellenkezője. Ezt a nyíltan antiszemita bíró csöppet sem titkolja. (…) …a probléma nem a jogszabály, hanem a bírói kar (sok száz egyéb példából is kitetsző) reakciós szelleme. A bírák jelentős része ahhoz a fölső középosztályhoz tartozik, amely cigányellenes, nőellenes, homofób, idegengyűlölő, antiszemita, és mélyen lenézi a kitaszított szegényeket. Ez a fölső középosztály villanegyedeiben a szélsőjobboldalra szavaz, tudósai mélyen klerikálisak és konzervatívok, egyetemista gyerekei pedig a régi és az új etnicizmus, regresszív ökoromantika, sovén Nyugat-ellenesség és irredenta pózolás virtuózai. Mindez nem jogi kérdés.”
„Többször elmondtam, … az MSZP által szorgalmazott gyűlöletbeszéd-törvényt ezek a bíróságok soha nem fogják a fasisztákkal szemben alkalmazni. (…) A bíróság, mint látható, semmit sem intéz el. Mit tegyünk tehát? (…) Ámde itt és most az antiszemitizmus mellett áll hatalom és erő és az ilyen hatalmat meg kell törni. (…) A helyzet világos, engedékenységre és kétértelműségre semmi ok. (…) A magyar társadalom demokratikus többségének meg kell mutatnia az utcákon, az országházban, az újságokban, a rádióban, a tévében, az interneten és mobiltelefonon, hogy nem tűri a fasizmust.”
„Itt nemcsak elvek forognak kockán, hanem mintegy százezer magyar zsidó (vagy zsidó magyar) konkrét személyes élete és biztonsága, ha fizikai épsége még nem is. (…) Ki az utcára, demokraták! Ki az utcára, antifasiszták! Ki az utcára, rendes emberek! Pusztuljon a fasizmus!”
Lovas István kifejti: a szó szerinti idézetek – a szövegkörnyezetükkel is összhangban – dr. Nehrer Péter táblabírósági bíró, tanácselnök urat, az általa vezetett tanács bíráit és az egész bírói hivatásrendet, a bíróságokat (ténylegesen az igazságszolgáltatás működésébe vetett állampolgári bizalmat) támadják.
Az újságíró szerint az írás napilapban való közzététele objektíve felel meg a nagy nyilvánosság követelményének, míg „a lakosság egyes csoportjai” kritériumának bármely ismérv szerint elkülönülő személyösszesség – így a bírói hivatásrend tagjainak összessége – megfelel. A gyűlöletre uszítás fogalmát kitöltő tartalmat illetően a kommentár utal arra, hogy a bírósági ítélkezési gyakorlatban az izgatás és az uszítás nem szinonim fogalmak. Az uszítás nem egyszerűen gyűlölet, hanem olyan gyűlölet felkeltésére irányul, amely aktív tevékenységbe megy át. Aki gyűlöletre uszít, az másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel. A „gyűlöletre uszítás” törvényi tényállása tartalmi elemét illetően az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26.) AB, illetve a 36/1994. (VI. 24.) AB számú határozataiban fektette le a jogértelmező elveket. Az azokban kifejtettek alapján a szólásszabadság mint alkotmányos alapelv korlátozásával kapcsolatban a büntetőjog igénybevételére csak a legvégső esetben, a köznyugalom, a társadalmi rend és a béke megzavarásának reális veszélye esetén van lehetőség. A véleménynyilvánítási szabadság az olyan gondolatokat, információkat, elveket és nézeteket is megilleti, amelyek sértők, meghökkentők vagy aggodalmat keltők. A gyűlöletre uszítás azonban durva visszaélés a véleménynyilvánítás szabadságával, az az erőszak érzelmi előkészítése.
Az Alkotmánybíróság határozatainak, valamint azokra alapozottan a Legfelsőbb Bíróságnak a bírósági határozat 1997/165. és 1998/521. számú eseti döntéseiben adott iránymutatása szerint nem a véleménynyilvánítás szabadságával él, hanem gyűlöletre uszít az, aki erőszakos cselekedetre, ilyen magatartás vagy tevékenység kifejtésére hív fel, akkor, ha a veszély nem csupán feltételezett (absztrakt), hanem a jog védte érdekek veszélye konkrét, és az erőszakos erőbehatás közvetlenül fenyeget. Ekként gyűlöletre az uszít, aki másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel.
A Tamás Gáspár Miklós által állított antiszemitizmus intézményi, vagyis a szövegkörnyezet szerint egyértelműen azonosíthatóan az antiszemitizmus bírósági támogatottságát állítva a semmi jóval nem biztató bírósági eljárás helyett elvbarátait az utcára hívja, s ekként az igazságszolgáltatáson kívüli tettleges cselekvésre szólít fel. Ez a felhívás az Alkotmánybíróság által nevesített társadalmi rend és a béke megzavarására irányuló tartalmú, bűnös lépés – véli Lovas István az ügyészségen tett feljelentésében.
Kifejti: a bírák társadalmi helyzete, politikai felfogása nem jogi kérdés – tehát egyidejűleg nem csupán ítéletet bírál, hanem bírói hivatásrendi intézményt támad tevőleges cselekményre felszólítva. „Mit tegyünk tehát?… Ámde itt és most az antiszemitizmus mellett áll hatalom és erő, és az ilyen hatalmat meg kell törni!” Ezért szólít arra, hogy: „Ki az utcára!”
Ennek a fontos jogi relevanciával járó tevőleges hívásnak a helyes értékelése céljából nagy nyomatékkal hivatkozik Lovas arra, hogy a korábban a jobboldali újságokat árusító pavilonok felborogatására szóló felhívásáról elhíresülő szerző habituálisan anarchisztikus gondolkodású, akinek megrögzött szándéka a demokratikus rend és rendszer súlyos megzavarása. Tamás az SZDSZ képviselőjeként a rendszerváltó Antall-kormány működését nemcsak súlyosan megzavaró, hanem azt csaknem puccsal megdöntő taxisblokádot szintén támogatta.
Nála az „antiszemitizmus” vádja pusztán ürügy, valódi célja a társadalmi rend felborításának elérése, hiszen őt éppen antiszemita kijelentései miatt ítélte el a Magyar Újságírók Országos Szövetségének etikai bizottsága, sőt ami jóval súlyosabb, „a Népszabadság 2001. november 17-i számában, az Új zsidó nacionalizmus című cikkében olyan antiszemita, uszító kifejezéseket használt a Zsidó Közéleti Unió egyik ügyvivője, Pelle János ellen, melyet egykor a nyilas sajtó leggyűlölködőbb cikkeiben olvashattunk” – írja a meggyalázott Pelle János, a Zsidó Közéleti Unió egyik ügyvivője a Magyar Hírlap 2003. december 1-jei számában, amelyben még hozzáteszi Tamás Gáspárról: „Milyen jogon meri antiszemitának nevezni az ifjabb Hegedűs ügyében ítélkező bírót, illetve a magyar bírói kart az a publicista, akit a bíróság jogerősen is elmarasztalt becsületsértés és gyalázkodás miatt, melyet a zsidóság iránti gyűlölet keltésére alkalmas, uszító kitételekkel követett el? … Őt ugyanis a fogházbüntetésre is átváltoztatható, felfüggesztett pénzbüntetést tartalmazó jogerős ítélet sem volt képes visszatartani attól, hogy nagy nyilvánosság előtt ismételten visszaessen a rágalmazás és becsületsértés bűnébe… Mégis, a politikai befolyásolásban jeleskedő médiának van egy jelentős része, mely bármikor kész hangulatot kelteni az antiszemitizmus veszélyével, ha érdekei úgy kívánják… Az antiszemitizmusnak politikai fegyverként történő mindenfajta felhasználását és magát a jelenséget is mélyen elítéljük.”
A fentebb idézett bírói kommentár szerint a bűncselekmény immateriális jellegű; a gyűlölet aktivizálódása a cselekvés, a megvalósulása szempontjából közömbös, hogy eredményeként az elkövető sikeresen gerjesztett-e gyűlöletet vagy sem. A tényállásszerű magatartásnak nagy nyilvánosság előtti kifejtésével a bűncselekmény befejezett.
Esetünkben a feljelentett szerző írásműve ugyanakkor példátlan módon nem pusztán alkalmasnak mutatkozott az elérni szándékozott következmények előidézésére, hanem azzal okozati összefüggésben eredmény is bekövetkezett. A közvélemény által tapasztalt hivatali elhallgatás ellenére kiderült: dr. Nehrer Péter tanácselnök úr szüleinek nyékládházai háza – a bíró úr tényleges lakása – ablakán belőttek. Tekintettel annak a talajszint feletti 1,80 méteres magasságára, a felpattanó kőről szóló zavarkeltő eltussolás, valamint a jogerősen antiszemita uszításért elítélt szerző pártfogása és védelme céljából terjesztett sajtómeséknek nincs ténybeli alapjuk – hangsúlyozza Lovas István.
origo.hu
Magyar szavak, amiket szinte senki sem ismer – Ön tudja mit jelentenek?
