Álomalkotók a magyar művészetben

Évről-évre elmondhatjuk, hogy a budapesti Ernst Múzeum mindig különleges kiállítással lepi meg látogatóit. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében Mese, vízió, álom a magyar művészetben címmel nyílt kiállítás, amelynek anyagát a londoni Freud Museumban már bemutatták. A magyar köz-és magángyűjtemények anyagából összeállított tárlaton az egyéni hangú Lesznai Anna, Sassy Attila munkái mellett Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos képeit lehet megtekinteni.

A látomás, belső látás mindig is hangsúlyt kapott a képzőművészetben. A 19-20. század fordulóján a látási törvények fizikai, kémiai kutatása mellett ismét a figyelem középpontjába került a belső kép. Tudományos és filozófiai kísérletekkel egyidejűen ekkor vált esztétikai elvvé az objektív valóságban nem látható világ bemutatása, ekkor fogalmazódott meg a mese, az álom, a látomás, a képzelet és az emlékezés mibenléte és szerepe a képalkotásban. A tudományok még ma is kutatják, mit és hogyan látunk, illetve mit lát és tesz láthatóvá a művész.

A Mese, vízió, álom a magyar művészetben című kiállítás ezeket az akkor új képtípusokat sorakoztatja fel, de a festett mesékről, álmokról, látomásokról nem tudni, hogy a kései szimbolista, posztimpresszionista vagy szecessziós művészethez tartoznak-e. Gulácsy művészete például a szecesszió szimbolizmusával mutat hasonló vonásokat, és az angol preraffaelitákkal rokonítható. Képei a maga legszemélyesebb gazdag álombirodalmát rajzolják meg lírai és lágy vonásokkal. A tárlaton a rá jellemző bizarr képzetek is láthatók, mint például a Plwedi herceg és a csábító szépek, Az ópiumivó álma című alkotásai. Művészetére emellett az olasz kisvárosok hangulata, a rokokó, az idill, és a melankólia nyomja rá bélyegét.

Ez a művészet sokkal inkább fel akarja tárni azt a világot, amit a művészeti és a hétköznapi értelemben is valóságként kell elfogadnunk. Az Éden teljessége, az élet és a művészet kozmikus volta, az ösztönök teljes világa jelent meg ezekben az írott és festett álmokban. Talán ezért is van mágikus sugallata Csontváry Kosztka Tivadar művészetének, aki a természetet nem lefesteni akarta, hanem egyenértékűt alkotni vele. Ez érezhető a Mandulafa virágzás, az Őz, vagy a Villanyvilágított fák Jajcéban című képein. Életműve összegzését, a látvány és látomás egységét azonban Cédrus képeiben valósítja meg.

Az ópium nemcsak Gulácsy fantáziáját mozgatta meg, Sassy Attila Ópium álmok című sorozata egy képzeletbeli világba vezeti a látogatót már a kiállítás első részében. Lesznai Anna igazán egyedi stílusa érhető tetten például A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos tündérországba című sorozatán.

A négy alkotó közötti kapcsolat a 19. századi angol művészetben gyökerező munkásságukban rejlik, amely Sigmund Freud tudományos műveivel is kapcsolatba hozható. Az április 25-ig látogatható tárlat Tichy Gyula és Kozma Lajos képeivel egészül ki.