Digitálisan újítják fel a Lúdas Matyit

A Magyar Nemzeti Filmarchívum legújabb projektje a Lúdas Matyi című 1949-ben készült, első teljes hosszában színes magyar film digitális felújítása. A szocialista fordulat jellegzetes kulturális szimbólumaként aposztrofálható alkotás digitális színrestaurálása az első ilyen egész filmre kiterjedő munkálat hazánkban. A százperces filmből eddig ötven percnyi anyagot restauráltak, a befejezés júniusra várható.

1949 jelentős dátum a honi filmtörténetben. A háború utáni újjászülető magyar filmgyártás ugyanis nagy fába vágta a fejszéjét, amikor tervbe vette, hogy elkészíti az első egész estés színes nagyjátékfilmet, a Lúdas Matyit. Bizonyára kevesen tudják, hogy a produkciót először műteremben kezdték forgatni, Agfacolor filmre, költségvetési okoból a külső felvételeket pedig már az olcsóbb wolfeni nyersanyagra rögzítették. A Nádasdy Kálmán rendezésében, Horváth Teri és Soós Imre főszereplésével készült alkotás a szocialista fordulat jellegzetes kulturális szimbóluma. A megfelelő ideológia érderkében a magyar irodalom első parasztfiguráját jelentősen átformálták ugyan, a film mégsem nevezhető sematikusnak, megőrizte humoros, karikaturisztikus vonásait. Nem véletlenül aratott óriási sikert a nézők körében – több mint ötmillióan látták –, a Lúdas Matyi nagy igényességgel, példátlanul nagyszabású forgatás keretében készült el, muzeális kellékekkel, hatalmas statisztériával.

A film restaurálása korántsem egyszerű feladat: annak idején kísérleti nyersanyagra rögzítették, amelynek tulajdonságait az alkotók nem ismerhették. A próbákon olyan problémák merültek fel, hogy a pipacsvörös a felvételen lilára vált. A forgatás során ezért egy különös módszert alkalmaztak: a valóságos látványt idomították a nyersanyag adottságaihoz. Egyébként maga a gyártó is csak egy évre garantálta a negatív színtartósságát: – így a színek már egy év múltán kikoptak a negatívból, és mert a Gevacolor nyersanyagra készült nitronegatív már csak 2-3 százalékban tartalmaz színnyomokat, restaurálása az utolsó pillanatban történik és hagyományos módszerekkel már nem oldható meg.

A színkorrektor csak a negatív széttartó piros és zöld színeit erősítette fel, a többi szín kitalálásában helyenként csak a tapasztalati referenciákra hagyatkozhattak. A restaurálás első lépéseként fizikailag helyrehozták az erősen zsugorodott nyersanyagot, hogy beszkennelhessék. Érdekesség, hogy a negatív néhány helyen a gépre felrakhatatlannak minősült, ismét a valóságot kellett a nyersanyaghoz igazítani, és a gépeket idomították a körülményekhez. A szkennelés után nyílt lehetőség a háromfázisos digitális kiszínezésre és képjavításra. A sokféle filmhibát nem lehetett minden esetben algoritmusokkal eltüntetni, helyenként kockánként, manuálisan kellett végezni a felújítást. A Veszprémi Egyetem és az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet (Sztaki) saját fejlesztésű Dimorf programjával stabilizálják a remegést, szűrik a villódzást és a foltokat.

Az eredeti hang is több szempontból problémát vet fel: a felvételből fakadóan túlvezéreltnek bizonyult, ezért már 1961-ben a Pannónia Stúdióban újraszinkronizálták a filmet. Ezen a felvételen Lúdas Matyi a fiatalon elhunyt Soós Imre helyett Csíkos Gábor hangján szólt. A filmrestaurálásakor az eredeti, úgynevezett Soós-verziót szeretnék helyreállítani. A túlvezéreltség mellett a negatív Donner-torzításaival is meg kell küzdeni. A hang helyreállítását az MTA Sztaki végzi.

A Lúdas Matyi felújításához tizenötmilliós támogatást ad a kulturális tárca a Filmarchívum számára. A feladat szakszerű végrehajtása reális árakon egyébként dupla költségbe kerülne, a résztvevő cégek azonban szakmai kihívásnak, eszközeik legméltóbb tesztelésének tartják, mintsem anyagi bevételforrásnak. A munkában a Filmarchívum partnerei a Magyar Filmlaboratórium, Veszprémi Egyetem Képfeldolgozási Tanszéke, és az MTA Sztaki. A film felújítási munkálatait Fazekas Eszter, a szocialista korszak magyar játékfilmjeivel foglalkozó kutatója vezeti. Ez az első ilyen egész filmre kiterjedő, digitális színrestaurálási munkálat hazánkban, Európában sem sok ilyen projektet végeztek, inkább Amerikában szokásos ez a módszer.

A százperces filmből eddig ötven percnyi nyersanyagot színeztek ki, vetíthető kópiára még csak húsz percet írtak vissza. Miután a munkálatok júniusban befejeződnek, a közönség ismét láthatja a Lúdas Matyit.

<Forrás: magyar.film.hu, fotomuveszet.elender.hu