Több mint kétszázan hajtottak fejet ma délelőtt gróf Esterházy Jánosra emlékezve Budapesten, a Szép utcában. A Rákóczi Szövetség által rendezett ünnepségen a százhárom éve Nyitraújlakon született, és 1957-ben egy morvaországi börtönben mártírhalált halt felvidéki politikus emléktábláját huszonöt, zömében szlovákiai magyar társadalmi szervezet koszorúzta meg.
Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség elnökségi tagja beszédében rámutatott: a felvidéki magyarság két világháború közötti zaklatott életéhez képest nem sok változott a Kárpát-medencében azóta sem, hiszen Pozsonyban letörték a végre helyreállított Petőfi-szobor kezét, Aradon nem emlékezetünk meg méltóképpen a tizenháromról, végül pedig kitiltottak Romániából egy magyar újságírót.
A Rákóczi Szövetségen belül működő Esterházy János Emlékbizottság a Magyarok Házában emlékérmet adott át Frideczky Jánosnak, aki dédapja nyomdokába lépve újraalapította a Pozsonyi Magyar Kaszinót a koronázóvárosban. Emlékérmet kapott a Selye János Kollégium is, amely szakkollégiumi rendszerben képzi az egyetemista generációt, és egyben magját jelenti a tavaly megalakult önálló magyar egyetemnek Révkomáromban.
Gróf Esterházy János 1938-ban Dél-Felvidék visszacsatolása után is a Szlovákiában rekedt sorstársaival maradt, miközben Magyarország tagságot ajánlott neki a törvényhozás felsőházában. A Szovjetunióban töltött kényszermunka évei alatt a Szlovák Nemzeti Bíróság halálra ítélte, majd ítéletét életfogytiglanra változtatta. A morvaországi Mirov börtönében halt meg, hamvait ma sem adja ki Csehország. Az érvényben lévő Benes-derétumok értelmében a gróf háborús bűnös.
Esterházy 1942-ben a szlovák parlamentben egyedüliként nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvénytervezetet. A déletőtti eseményen az emlékezés koszorúját a Magyarországi Zsidó Hitközség részéről Lazarovits Ernő helyezte el.
(Balassa Zoltán: A felvidéki magyarság mártírja)
