Kempelen Farkas sakkautomatája újjáéledt

Kempelen Farkas híres sakkautomatáját, amelynek eredetije 1854-ben elégett, a világ legnagyobb számítógép-múzeuma újra megépíttette, s noha valóban ember volt benne, Kempelen zseniális szerkezetet alkotott - állítják szakértők.

A paderborni Heinz Nixdorf MuseumsForum megbízásából Bernhard Fromme keltette új életre a törököt ábrázoló híres masinát, amely első „életében” 70 éven át olyan ellenfeleket győzött le, mint Napóleon, II. Frigyes porosz uralkodó, vagy Edgar Allan Poe amerikai író és költő.

A sakkautomata kora leghíresebb gépe volt, s a feljegyzések beszámolnak róla: Napóleon például szabálytalan lépéseket tett a táblán. Az automata először újra a helyükre tette a figurákat, majd a császár második hasonló kísérlete után lesöpörte a táblát, ami nagyon imponált Napóleonnak. Kezdettől fogva az a hír járta, hogy egy törpe növésű sakkozó ül a gépben, de Kempelen meg tudta nyugtatni a gyanakvókat, mikor segédje büszkén nyitogatta az automata ajtait, s azok mögött csak fogaskerekek látszottak.

Fromme szerint valóban ember volt a gépben, mégpedig nem is mindig ugyanaz az ember, hanem a Kempelen által szerződtetett sakkozók egész sora, s mindannyian megőrizték a titkot. Ennek ellenére a szerkezet zseniális – mondta Fromme. Az 1,5 méter széles, 95 centiméter magas és 90 centiméter mély szerkezetben nem csupán arra volt hely, hogy a benne lévő ember a kutató pillantások elől megfelelően elrejtőzzön, attól függően, melyik ajtót nyitották ki, hanem egy kinyitható kis sakktábla is volt benne, s a gépezet igen csavaros mechanikai megoldással az ábrázolt török karjára, illetve a látható táblára vitte át azt, amit a gépben rejtőző sakkozó a kis tábláján lépett. Az elbújt ember pedig mágneses stiftek segítségével „látta” a szerkezetből, hogy mi történik a feje felett lévő táblán.

Az ügyes rendezés is elősegítette a sikert. Így például a figurától jobbra és balra nagy kandellábereket állítottak fel, amelyek fényénél nem tűnt fel, hogy a török bábu feje egyben kémény is, amelyen távozott a belül lévő olajmécses füstje – mondta el a múzeum szóvivője. Kempelen Farkas sakkautomatájának titkát az alkotó haláláig, 1804-ig nem leplezte le senki, aztán az automata a 19. század első évtizedeiben újabb fénykort ért meg New York-ban, a Broadwayn. Ám a negyvenes évek elején a korszerű technikával eljött az ipari kor, Kempelen automatája vásári látványossággá „züllött”, s titkát egyetlen dollárért leleplezték. Végül 1854-ben egy múzeumi tűz áldozatává vált, s azóta most látható első ízben újra.

Kempelen Farkas (1734-1804) mechanikus, építész és feltaláló volt, egyebek között vízemelő gépet készített a bécsi schönbrunni kastély szökőkútjaihoz, részt vett a budavári palota építésében, és írógépet szerkesztett vakok számára. Tanulmányt írt a beszéd mechanizmusáról és beszélő gépet készített. Sakkautomatája rendkívüli leleményességre utaló és igen sikeres mechanikai tréfa volt.

Forrás: MTI-Panoráma