Üres a fazék

Ma ott tartunk, hogy jó esély van arra, hogy nem csupán a játék, a körülmények is kiszuperáljanak bennünket a saját kontinensünkről, pedig futballban mi már akkor megérkeztünk Európába, amikor a kitétel még csak földrajzi elnevezésként volt használatos. Mi több, a kapcsolat kétoldalú volt, Európa is szívesen járt hozzánk – tanulni – írja szomorkás publicisztikájában Malonyai Péter.

Futballban mi már akkor megérkeztünk Európába, amikor a kitétel még csak földrajzi elnevezésként volt használatos. Mi több, a kapcsolat kétoldalú volt, Európa is szívesen járt hozzánk – tanulni. Legyen elegendő csupán az angolokra utalnom, a 6:3 és a 7:1 arrafelé mindent romba döntő hatására.

Most viszont, amikor már politikai, gazdasági, kulturális, sport és még ki tudja hányféle szféra szervezeti egységeként válik egyre általánosabbá a fogalom, könnyen megeshet, hogy Európán kívüli országként tengődünk majd futballban. Mert az még hagyján, hogy csupán elvétve jön hozzánk barátságból futballozni az elit, még az is megemészthető, hogy például a ma esti budapesti meccsre tíz walesi jelentett hirtelen sérültet – nagyobb a baj.

Jó esély van arra, hogy nem csupán a játék, a körülmények is kiszuperálnak bennünket a saját kontinensünkről.

Az európai szövetség ugyanis nem viccel. Egyre másra hozza a szabályokat, hogy biztonságba tudja a futballt, egyetlen egy vállalkozás se omolhasson össze egyik pillanatról a másikra. A következő, tehát a 2004/2005-ös idényben például jön az úgynevezett klublicenc, azaz az első osztályú csapatok csak akkor indulhatnak hazájuk (hivatalosan: tagországok) bajnokságában, ha nívós az infrastruktúra (stadionok), ha stabil az anyagi háttér.

A licenckérelmeket ma éjfélig kell postázniuk a kluboknak, a mieinknek is.

Nos, aki csak egy kicsit figyel a honi futballból érkező hírekre, az okkal kételkedik abban, hogy annak rendje és módja szerint megérkeznek az engedélyek. Mert ugyebár kevés az olyan alakulat nálunk, amelyik ne tartozna, ha nem az edzőnek, a játékosoknak, akkor a különféle hivataloknak. Mifelénk már az is jól menő vállalkozásnak számít, amely nem fizet, de az előljárói képesek átütemeztetni az adósságokat.

Az UEFA nem követel sokat, csak annyit, amennyi elvárható mondjuk, egy család háztartásában, azaz: az igények a lehetőségekhez igazodjanak, annyit költsenek, amennyi pénzük van, a bevételek és a kiadások feleljenek meg egymásnak.
Ehhez képest nálunk például általános, hogy a klubok drágán veszik meg a futballistákat, a bevételhez (és a produkcióhoz) képest hatalmas fizetést adnak nekik, aztán pedig eladósodnak – amire a képlet alapján eleve számíthattak, az összeadáshoz és a kivonáshoz nem kell jeles érettségi.

Stadionjaink se túl acélosak, a hozzáértők szerint, ha szigorúan vesszük, egyetlen egy pálya sem felel meg az UEFA előírásainak. Még a közegészségügyi minimumvizsgán se mennének át, de ez magánvélemény.

Így állunk, ám a magyar futballelit sem viccel, hiába vagyunk híján minden lényeges feltételnek, az ősztől már tizenhat csapatot számlál az első osztály, s nem egy tucatot, mint most. Hogy mire fel, hogy honnan lesz rá pénz, tudás és pálya, azt elképzelni sem tudom. Azt mondják a bennfentesek, hogy nem kell olyan szigorúan nézni a dolgokat, elvégre az európai szövetség is hajlamos a kompromisszumokra. Egy ideig – teszem hozzá, mert biztosan eljön az az időpont, amikor nincs tovább. Mert azt elképzelni sem tudom, hogy az esetleges haladék az európai körülmények megteremtésére szolgáljon nálunk. Az idő nekünk nem számít, példa rá, hogy az UEFA nem tegnap, nem is tegnap előtt, hanem jó néhány esztendeje tűzte ki az őszi határidőt a klublicencre, aztán tessék, hol tartunk.

A klublicencekért első fokon a futball-liga, másodfokon a szövetség a felelős nálunk, nincs kétségem, hogy végül mindent rendben találnak majd, nem is várható el tőlük, hogy a saját halálos ítéletüket aláírják. Aztán, ha az UEFA egyszer amúgy istenigazából körülnéz nálunk, akkor az Európából érkező inspektoroknak hiába mondják majd a nagyhangúak, hogy nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogyan főzik.

Ők csak azt látják, hogy üres a fazék.