időjárás 3°C Virág 2022. november 26.
logo

A világ legjobbjai vs. NB I-alsóház

MNO-összeállítás
2004.04.29. 14:05

A brazil válogatott könnyed játszadozásával 4-1-re nyert Lothar Matthäus csapata ellen szerda este a Puskás Ferenc Stadionban. Ronaldinhóék jöttek, láttak, fociztak egy kicsit, „jó kis” pénzt kerestek, majd hazamentek. Mi meg örülünk, hogy kikaphattunk.

Nem volt rossz ötlet Brazília meghívása a Magyar Labdarúgó-szövetség részéről. Szakmailag azért, mert a világ legjobbjai ellen nem lehet „megégni”: Ronaldinhoék a legjobb felállásukban azt csinálnak a pályán, amit akarnak, legyen bárki az ellenfél. A nemzetközi harmadik vonalba tartozó magyar válogatott ellen azonban az sem jelentett problémát, hogy a törzsgárdisták közül Ronaldo, Lúcio, Gilberto Silva, Emerson és Kléberson sem jött Budapestre. Az alakulóban lévő magyar csapatnak tehát még így sem volt veszteni valója, és persze sansza sem… Geráék az esélytelenek nyugalmával sem tudtak felszabadultan játszani – ezt nehezményezte is a magyar válogatott kapitánya a lefújás után–, s a játék képe alapján elmondható, hogy nem volt három gólos különbség a két gárda között. Hanem sokkal nagyobb…

A futballszakma tehát semmi újat nem kapott ettől a meccstől, amit tapasztaltunk, az eddig is nyilvánvaló volt. Futó- és gondolkodási gyorsaságban eddig is távolodtunk a világ élmezőnyétől, de míg a magyar játékosok technikai képzettsége/képzetlensége egy szlovák, dán, finn vagy osztrák csapat ellen nem feltűnő, addig szerda este „tanár–diákot” láthattunk a Puskás-stadionban. S míg Gerát 25 éves kora ellenére is ösztönös tehetségnek – az elvakultabbak szerint: zseninek – tartjuk idehaza, az FTC támadója a brazil védők között ijedt nyusziként viselkedett az „otthon zöld füvén”. A többieket jobb, ha nem is említjük… Noha például Huszti, Torghelle és Szabics megmutatta: nem véletlenül tartották őket tehetségesnek serdülő vagy ifjúsági játékos korukban, egy-egy említést érdemlő megmozdulásnál több még a brazilok ellen is elvárható, elvégre olyan játékosok futottak ki magyar mezben a pályára, akik körülbelül 15 éve ezt a sportágat űzik.

Bár alkalmanként a magyar csapat váratlanul pozitív megoldásokkal is előrukkolt, két tényt le kell szögeznünk. Egyrészt az olasz játékvezetői hármas olyan komolysággal vezette a találkozót, mintha edzésen egymás közötti játék lenne a program. Az „elfelejtett” tizenegyesek, a magyar támadóknak nagyvonalúan elnézett leshelyzetek érzékeltették a meccs tétjét a bírói hármas számára is. Másrészt: a sárga-kék mezes futballművészek csak annyira vették komolyan a 90 percet, amennyire a futballtörténelem átírásához feltétlenül szükséges (mint ismeretes: Brazília először győzte le Magyarországot). Ronaldinho például 3-1-nél is pályán maradt, de csak addig, amíg meg nem lőtte a maga gólját. Aztán a gólöröme közben már el is indult a kispad felé… Hogy a magyar csapat 25-30 percig tisztességesen helytállt? Ezt tudjuk be inkább annak, hogy a braziloknak ennyi idő kellett ahhoz, hogy megtalálják – véletlenül sem írnám azt, hogy felvegyék – a magyar együttes ritmusát…

A válogatott vb-selejtező előtti felépítése szempontjából tehát értékelhetetlen volt a Brazília elleni meccs – nem ellenük kéne „összeszoktató” meccset lekötni. Arról nem is beszélve, hogy Lothar Matthäus a kvalifikáció során minden bizonnyal számít majd Királyra, Dárdaira, Lisztesre, Lőwre, Fehér Csabára, Pető Tamásra, vagyis a teljes középpályássorra.

Az azonban már a brazilokat legyőző Puskás-, Albert- vagy éppen Détári-féle magyar válogatott emlékének meggyalázásával ér fel, hogy az NB I alsóházából is érdemesnek találtatott néhány futballista arra, hogy a brazilok elleni futballünnepen – mert a szurkolóknak mégiscsak az volt – pályára léphessen telt ház előtt. Molnáron, Starkon már az NB I is túllépett, nem beszélve a fehérvári Dvérit, Tóth Balázst és Hercegfalvit, akik még az oly’ sokszor nézhetetlennek minősített magyar bajnokságban sem tudták az élvonalban tartani a Videoton. De itt van az ügyeskedő Huszti esete is, akit az FTC vezetői ősszel észre sem vettek, majd télen kölcsönadtak azzal, hogy erősödnie kell még…

Ha szakmaialg nem is, anyagilag mindenképpen nagy nyereséget hozott a brazil vendégművészek fellépése. A nyílt titokként kezelt egymillió dolláros – 220 millió forintos gázsi – szépen megtérült, még akkor is, ha csak a jegybevételeket nézzük. Csupán 40 ezer nézővel (44 ezer helyett) és nyolcezer forintos átlag jegyárral számolva könnyen kiszámítható, hogy 400 millióra tehető a nézőtéri bevétel, amelyhez jön még a tv-s közvetítési díj, a további hirdetői bevétel. Amennyiben a rendezési költséget és a stadionbérleti díját 80 millió forintra becsüljük, akkor is legalább 100 milliós nyereséget könyvelhetett el az MLSZ… (Bajnoki meccsre ötmmilióért kapta már meg fővárosi klub a létesítményt.)

Az egymillió dollárból egyébként 800 ezer csak a játékért járt a brazil szövetségnek, a többit a vendégek magas igényeinek kielégítésére kellett fordítani.

Parreira köszönetet mondott a magyaroknak

A mérkőzés után a Puskás Ferenc Stadion Iharos termében tartott sajtótájékoztatót a két szövetségi kapitány. Előbb a brazil trénert, majd magyar csapat szakvezetőjét hallgathatták az újságírók.

„Ez a mérkőzés fontos állomása volt a felkészülésünknek, hiszen a javarészt Európában játszó labdarúgóimat nem tudom túl gyakran összehívni. A magyarok ellen nem csak szépen, hanem eredményesen is játszottunk, méltón a világ legjobbjaihoz. A magyarok főként a védekezésre figyeltek, ám ha javulni akarnak, a támadójátékukat erősíteniük kell. Csodálatos, futballszerető ország az önöké: sok helyen fogadják örömmel hazám válogatottját, ám azért a fantasztikus szeretetért, amelyben itt részesítettek minket, ez úton külön is köszönetet mondok valamennyiünk nevében Magyarországnak” – értékelt Carlos Alberto Parreira.

Matthäus: Így kell örömmel játszani

„Brazília jelenleg ennyivel jobb a mi együttesünknél. A játékosaim közül néhányan kiválóan, mások kevésbé jól éltek azzal a lehetőséggel, hogy a világ legjobbjai ellen küzdhettek. Neveket nem mondok, hisz az értékelést először a csapattal osztom meg. A legfontosabb tanulság, hogy a magyar futballisták e találkozón megérthették, miként kell ezt a játékot örömmel, odaadással játszani. Egyszersmind jó érzéssel tölt el, hogy a magyar szurkolók ilyen nagy számban látogattak ki a találkozóra. A jelenlétük mutatja, ha előrelépünk, tömegek sorakoznak fel mögöttünk” – mondta Lothar Matthäus.

Mindenki a magyar-brazilt nézte

Az 1-4-es eredménnyel végződött magyar-brazil focimeccset a Puskás Ferenc Stadionban 45 ezren izgulták végig, az RTL-es tévéközvetítésre pedig több mint 2,7 millióan voltak kíváncsiak, amivel a tv2-n futó Columbo-epizódnak esélye sem volt felvenni a versenyt – adta hírül a napi.hu. A mérkőzést az AGB Hungary adatai szerint tegnap 2,74 millióan látták az RTL Klubon, a nézősereg közel felét a reklámozók szempontjából értékesnek tekintett 18-49 éves korosztály tette ki. Ezzel a meccs 61,1 százalékos közönségarányt ért el, szemben a tv2-n futó Columbo-epizód 22,7 százalékával. (A rivális kereskedelmi adó vélhetően egy költségesebb produkcióval sem tudott volna túl sok nézőt toborozni a magyar-brazil ellenében.)

Robinho Ronaldinho után menne

A Santos üdvöskéje, Robinho kerülhet nyáron egy európai élklubhoz, méghozzá a Barcelonához vagy az Interhez. Bár mindkét gárda élénken érdeklődik a fiatal támadó iránt, Robinho inkább a Barcához menne. „Egy álmom teljesülne, ha együtt játszhatnék Ronaldinhóval” – indokolt Robinho.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.