A magyar nemzet elidegeníthetetlen természetes jogainál fogva az európai statuscsaládba önálló és független statusként belép – olvasható az elsőmagyar népképviseleti országgyűlés 1849 április 19-én, Debrecenben született Függetlenségi Nyilatkozatában. 155 év és 11 nap telt el azóta. Ennyi időbe tellett, hogy végre valóra válhasson nemzetünk európai polgárosodásról szőtt közös álma.
Legyen hát ez a nap Európa újraegyesülésének dátuma, a közös remény és a közös ünneplés napja. A közös reményé és a közös ünneplésé, hiszen mindnyájan megdolgoztunk érte. Megdolgoztak érte 19. és 20. századi eleink: mindazok, akik sohasem szűntek meg hinni Magyarország polgárosodásában, az európai népek és országok mind szorosabbá váló együttműködésében. És megdolgoztak érte a ma élők: mindazok, akik hazánk jövőjét ma is az egyetemes emberi és polgári jogok kiteljesítésében, hazánk 21. századi polgárosodásának szolgálatában látják. Megdolgoztak érte mindazok, akik a személyes boldogulás lehetőségét sohasem állították szembe a közösség boldogulásával, mindazok, akik tisztes munkával biztosítják családjuk megélhetését. Megdolgoztak érte az 1990-es polgári átalakulás óta szabadon választott kormányok és országgyűlések, megdolgoztak érte a felelős és demokratikus pártok. A siker és az öröm tehát közös.
A mai napon, uniós csatlakozásunk napján mégsem volna helyénvaló azt mondani: ez az a nap, amikor mi, magyarok, célt értünk végre. Mert uniós csatlakozásunk várva várt pillanatával csak a lehetőségek új kapui nyílnak meg előttünk. Valamennyiünk munkájára szükség lesz ahhoz, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni is tudjunk.
Hatalmas robbanások voltak Ukrajnában















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!