Egy félszeg vagány…

Nagy Ervin nevét nem csak a színházba járók, a mozirajongók is jól ismerik. A Katona József Színház fiatal tehetsége a Nincsen nekem vágyam semmi Brúnójaként tűnt fel először a filmvásznon.

Bereményi Géza Hídemberében az ifjú, feltörekvő Kossuthot alakította, az idei filmszemlén pedig a legjobb férfi epizódszereplőnek járó díjat kapta a Török Ferenc által rendezett Szezon és Böszörményi Zsuzsa Mélyen őrzött titkok című filmjében nyújtott alakításáért.

– Számított az elismerésére?

– Inkább csak reménykedtem...

– Meglehetősen eltérő személyiségű figurákat formál meg Böszörményi Zsuzsa és Török Ferenc filmjében. Melyik karakter áll közelebb Önhöz?

– A Szezon Virágja vagány, jó kedélyű alföldi srác. Nem először alakítottam ilyen típusú figurát. Abban is „hasonlítottunk”, hogy magam is vidéken nőttem fel, igaz, azt a fajta kiúttalanságot, amely az ő sorsát meghatározza, én sosem éltem át.

– Szeretetreméltó, de kissé esetlen, ügyefogyott fiút játszik a Mélyen őrzött titkokban.

– Szakmailag az jelentett nagy kihívást, hogy – életemben először – félszeg, gátlásos ember bőrébe kellett bújnom. Örülök, hogy a filmszemlén két ennyire különböző személyiségű szereplőt alakíthattam.

– Mundruczó Kornél Nincsen nekem vágyam semmi című filmjében láthattuk először a mozikban. A rendező akkor a legjobb első filmesnek járó elismerésben részesült. Brúnó megformálása jelentette az „ugródeszkát” a film világába?

– Nem hiszem. Annak ellenére, hogy a másik főszereplővel, Rába Rolanddal a Mediawave Fesztiválon a legjobb férfialakítás díját kaptuk, a Nincsen nekem vágyam semmi után két évig „egy kockát” sem forgattam. A Hídemberbe is válogatásról jutottam be. Én még szerencsésnek mondhatom magam...

– …mert kortársaihoz képest foglalkoztatott filmszínész...

– A korombeliek nagy részénél valószínűleg tényleg többször keresnek meg a filmrendezők. Ahhoz képest azonban, hogy harminc évvel ezelőtt egy színész ennyi idős korára hány filmben szerepelhetett, az a három forgatás, amelyen a tavalyi évben részt vettem, meglehetősen kevés. Jó lenne, ha filmszerepeket a tehetség és nem a médiasztárság alapján osztogatnának.

– Az idei filmszemle termésének megítélése meglehetősen szélsőséges volt. Mondtak jót is, rosszat is. Nagy Ervin hogy viseli a kritikát?

– A főiskolán azt tanították, és a tapasztalat is azt mutatja, hogy ez nem az a szakma, ahol meg lehet sértődni. Nem hallgathatom meg mindenkinek a véleményét, nem is befolyásol, hogy egy számomra ismeretlen kritikus, újságíró mit mond rólam. Van az életemben öt olyan ember, akinek a szakmai véleményére nagyon sokat adok. Ezen kívül, – úgy gondolom – „tűrhetően” működik a belső mércém is.

– A sikert hogyan éli meg?

– Addig az öt percig érzem, amíg átveszem a díjat, gratulálnak, kezet fognak velem. Aztán minden ugyanúgy folytatódik tovább. Ha a színpadon valami nagyon nem megy, akkor teljesen mindegy, milyen elismerésben részesültem három nappal korábban.

– Igaz, hogy a szüleinek megtiltotta, hogy megnézzék az előadásait?

– Régebben gyakran előfordult, hogy úgy éreztem, gyengébben szerepelek a színpadon, ha ők is a nézőtéren ülnek. Nyilván, volt bennem egy nagyon erős bizonyítási vágy! Mostanra némileg változott a helyzet.

– Mindig tudta, hogy színész akar lenni?

– Kiskoromtól fogva sportolok, eleinte futballistának készültem. (Anyagi szempontból kétségtelenül jobban jártam volna.) Kamaszként fordult meg először a fejemben, hogy színész is lehetnék. Tizenhat évesen Dunaújvárosból Budapestre jöttem, hogy egy drámatagozatos gimnáziumi osztályba iratkozzam. Véglegesen azonban, csak azután döntöttem a színészi pálya mellett, miután felvettek a főiskolára.

– Öt előadásban játszik a Katona József Színházban: a Szent György és a Sárkányban, az Ivanovban, Az idiótában, a Véred ízében és a Koccanásban. Jelenleg melyik darab jelenti a legnagyobb kihívást?

– Mindegyiket szeretem, talán a legújabb a legizgalmasabb számomra: Csehov Ivanovja, amelyben Borkin ispánt alakítom. Pont az az öt ember dicsért meg érte, akiknek a véleményére igazán adok.

– A Koccanás igazi sikerdarab.

– Senki nem számított ekkora érdeklődésre. Régen fordult elő, hogy egy előadásra két hónapra előre ne lehessen jegyet kapni.

– Egyszer azt mondta, szívesen kipróbálna magát rendezőként is.

– Ez egyelőre nagyon távoli terv. Rendezni akkor érdemes, ha az embernek már kiforrott véleménye van a világról, és tapasztalt annyit, hogy ezt színpadi eszközökkel ki is tudja fejezni.

– Milyen új filmekben láthatjuk a közeljövőben?

– Mészáros Márta Nagy Imréről szóló mozijában – A temetetlen halottban – ávós tisztet alakítok. Fotóriporter leszek a Terézanyuban. Az Örömosztag című nemzetközi koprodukcióban pedig egy KGB – tisztet játszom. Nem lesz könnyű, végig oroszul kell beszélnem. Ezen kívül Bereményi Géza ősszel készülő tévéjátékában kaptam egy kisebb szerepet.