Már a bolgárok is bevezették az eurót, mi meg hol vagyunk? – dohog valaki a közösségi médiában. Mit tud Bulgária, amit Magyarország nem? – írja cikkének címében az egyik pénzügyi portál. Ha cinikusak akarnánk lenni, akkor ez utóbbi kérdésre az lenne a válasz: mély politikai válságba süppedni, előre hozott választások során át bukdácsolni mindhiába, a bolgárok ugyanis sem a vezetőikben, sem az őket leváltani akarókban nemigen bíznak. Pár hete a tömegtiltakozások után bejelentette távozását a legutóbbi miniszterelnök – öt éven belül ő volt az ötödik.
De ne legyünk igazságtalanok a bolgárokkal! Ha nem is első nekifutásra, de végül teljesítették az euróövezethez való csatlakozás formális követelményeit; ha valaki Európában cirill betűs euróérmékkel és -bankjegyekkel találkozik, most már nem kell rendőrért kiáltania. Különösen az dicséretes, hogy államadósságukat a GDP 30 százaléka alá tudták szorítani, ami nemzetközileg is kiemelkedő eredmény. Ám a politikai elégedetlenség mértéke nem arra utal, hogy önmagában az alacsony államadósság – vagy más makrogazdasági mutató – boldoggá tenné a bolgárokat. Ráadásul
Bulgária úgy lett most az euróövezet tagja, hogy a polgárok kevesebb mint a fele támogatta a közös uniós pénz bevezetését, ahogyan náluk jóval fejlettebb országokban, így a svédeknél, a dánoknál, a lengyeleknél vagy a cseheknél sem tolong sem a lakosság, sem a kormány, hogy ők legyenek a következők.
Hozzá kell tenni, nem biztos, hogy az euróbevezetést a népakarat alapján kellene eldönteni. A polgárok olyan hétköznapi szempontok alapján próbálják megítélni az euró hasznát vagy kárát, mint például az emelkedő áraktól való félelmük, a külföldi nyaralásra vitt pénzük vásárlóértéke, az árfolyamkockázat vagy a pénzváltások szolgáltatói díjai. De a görög adósságválság, amelyből Európa hosszú éveken át nem tudott kikecmeregni, szintén élénken él sokak emlékezetében. Anélkül, hogy falra festenénk az ördögöt,
mit kezdenének vajon Brüsszelben a görögnél kilencszer nagyobb olasz gazdaság bedőlésével? Ez nem az egyeurós kérdés, vagyis az ahhoz fűződő félelem, hogy a vendéglátósok a közös pénz bevezetésekor drachmából vagy lírából egy euróra kerekítették a csésze kávé árát. Hanem a háromezermilliárd eurós kérdés, ennyi ugyanis jelenleg az olasz államadósság, a GDP 138 százaléka.
Az ilyesmikkel kapcsolatos kockázatokat, így az euróbevezetés előnyeit és hátrányait, korlátait és lehetőségeit szakemberek jobban meg tudják ítélni, a döntéshozók pedig felelősek a döntések következményeiért.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!