ETA-kiállítás Spanyolországban

Az ETA-ról szóló kiállítást nyitott a baszk terrorszervezet egykori vezetője Spanyolországban – Meghalt „Gernika fája” a baszkok legegyetemesebb nemzeti jelképe.

El Mundo

A Franco-korszakban az ETA által használt robbanóanyagokat, öltözékeket és dokumentumokat bemutató kiállítás nyílik ma az arteai múzeumban, Baszkföldön. A kiállítást Xabier Zumalde nyitja meg, aki a hetvenes években a baszk terrorszervezet vezetője volt. Hasonló gyűjteményt még nem látott napvilágot Spanyolországban.

A terrorszervezetről szóló kiállítás, amely több száz tárgyat és dokumentumot mutat be negyven témakörben, egy fészerben kapott helyet, amelynek a falait ETA-plakátok fedik. A tárgyak mellett bemutatnak egy titkos bunkert is, eredeti méretben.

Zumalde elismerte, hogy bizonyos körök – például a terrorizmus áldozatai – kritizálhatják a kiállítását. A polémia viszont megtöbbszörözheti a Titkos harcom az ETA-ban – A Katonai Front első vezetőjének emlékezései 1965–67-ből című könyvéből eladott példányokat. A könyvet most adták ki, és mint mondja a szerző, nem fél attól, hogy elítélik polemizálásért a terrorizmusról, mert „a börtönben is árulnak könyveket”.

A hatvanöt éves exterrorista nem ítélte el az ETA-t. „Ki vagyok én, hogy ítélkezzem?” – kérdezte a magát pacifistának valló Zumalde, aki bár nem mutatja, hogy megbánta, amit a múltban tett, kiábrándult a politikából.

„ETA-s vagyok, de nyitott, és eljutottam odáig, hogy megértsem, a fegyveres harc nem szolgál semmit” – mondja a kiállító, aki sosem érezte magát fenyegetve az ETA által. „Megértem a mai fiatal, forrófejű ETA-sokat, de nem fogadom el. Megértem őket, mivel én készítettem a városi gerillacsapat összes kézikönyvét” – vallja be.

La Razón

Meghalt „Gernika fája” – jelentette be tegnap a vizcayai parlament elnöke. A minden bizonnyal a baszkok legegyetemesebb jelképe, az autonómia és az önkormányzat szimbóluma már több évtizede beteg volt, egy gomba támadta meg, ráadásul néhány éve még egy parazita faj megtelepedett a levelein, aminek köszönhetően keringési rendszerének működése az eredeti 11százalékára csökkent. A tavaly augusztusi meleg embóliát okozott a tölgyfának, ezért a levelei időnek előtte lehullottak, és meghalt a fa. Már lehetett sejteni, de bizonyossá csak most tavasszal vált, amikor nem hajtott ki újra.

A tizenkét méter magas tölgy száznegyvennégy éves volt, 1860 januárjában ültették a helyére. A Vizcayai Tanács épülete előtt ez volt a harmadik „Gernika fája”. Az elsőt, az „Apá”-t a XIV. században ültették, és négyszázötven évig élt. A második, az „Öreg” 1742 és 1892 között élt, maradványa még ma is a tanács épületének kertjében található.

Ám Vizcaya pajzsa, amelyen ott díszeleg a fa nem marad árva, sem az autonómia kormánya, amit szimbolizál, mivel a következő januárban ültetnek egy új, tizenöt éves sarjat. A leendő „Gernika fájá”-t még nem választották ki azok közül, amelyeket a tanács speciális kertjeiben nevelnek.

A történet szerint évszázadokkal ezelőtt itt egy tölgyerdő állt, amelyből csak egy fa maradt meg, a „Gernika fája”. Az ókori vizcayai tanács mindig a fa alatt gyűlésezett.

A vizcayaiak „Gernika fája” iránti tisztelete halhatatlan. E régió politikai lelkének jelképe, ami az önkormányzás iránti akaratban nyilvánul meg.