A Balatontól alig 25 km-re levő Mesztegnyő kisvasútját 1925-ben a Hunyady grófok építtették. A gőzmozdony vontatta kisvonatok a grófok birtokain elterülő erdőségekben kitermelt faanyagot szállították Mesztegnyőre, ahol a rönköket nagyvasútra rakták, vagy a helyi fűrészüzemben feldolgozták. A kisvasút feladata volt a vonala mentén fekvő halastavak kiszolgálása is. A második világháború államosítását és a vasút újjáépítését követően a nyoma veszett gőzösök helyett lóvontatást alkalmaztak egészen 1958-ig. Ekkor egy újabb felújítást követően a lovak szerepét motoros mozdonyok vették át és rövidesen megindult a személyszállítás is. A környékbeli, azóta már elnéptelenedett apró falvak lakói ezáltal juthattak korszerű közlekedési eszközhöz. 1960-ban ért el a vonal a mai Felsőkak végállomásig, ami abban az időben még szintén lakott hely volt. A faanyagszállítás és a kisebb falvak elnéptelenedése az 1980-as évekre egyre inkább fokozódott, mellyel párhuzamosan csökkent a kisvasút forgalma is. Feladata a csekély fafuvarozás mellett mára szinte kizárólag a turistaforgalomra korlátozódik.
A személyvonatok a kezdetektől fogva csak kedden és pénteken közlekedtek, igazodva a vásári napokhoz. A menetrend – a környék azóta végbement gyökeres változása ellenére – még ma is őrzi ezt az „örökséget”, holott ma már csak a turisták ülnek fel a Mesztegnyő és Felsőkak közti 9 km-es vonalon végigzakatoló kis szerelvényekre. Néhány évvel ezelőtt a menetrendi lábjegyzet kiegészült az „…igény esetén közlekedik” megjegyzéssel is, tehát ha menetrend szerinti vonaton kívánunk utazni, mindenképpen célszerű előzetesen tájékozódni a vasútüzemnél. Szintén a lábjegyzet ad felvilágosítást arról is, hogy „különvonat a vasútüzemnél esetenként megrendelhető”. Csoportok, kirándulók számára tehát ezt a megoldást célszerű választani, hiszen nem valószínű, hogy a turisták zöme kedden, vagy pénteken óhajtaná felfedezni e tájat. Külön kérésre beutazható a fővonalból a Búsvári-halastó után kiágazó 2 km-es Soponyai szárnyvonal is. A különleges természeti szépségekben bővelkedő vonalszakasz az erdőgazdaság féltett kincse, ezért a természet megóvása érdekében nem szívesen engedik be ide a látogatókat.
A kisvasút fővonala is változatos tájon halad. A mesztegnyői MÁV állomás melletti fatelepről induló kisvonat hamarosan betér az erdőbe. A tisztásokkal tarkított erdei szakaszokat követően halastavak mentén húzódik a vasút. Felsőkak felé vonatozva előbb a Búsvári-halastavat mellőzzük el jobbról, majd közel negyed óra múlva a Hajmás-lapi-halastavat kettészelő töltésen haladunk át. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet tavakkal és patakokkal tagolt vidékén gyertyános tölgyesek, égerligetek és szigetszerű bükkösök váltják egymást. A halastavak környékén több madárfaj, a kormorán, a fekete gólya és számtalan ragadozó madár fészkel. Különösen érdekes az itt honos saspáfrány, melyhez egy régmúltban gyökerező néphiedelem is kötődik. Szárának metszetére tekintve a Habsburg birodalmat szimbolizáló sas látható, melyet a legenda szerint Rákóczi zár vissza, hogy ne nyomorgassa a magyar népet. A hiedelem szerint, „ahol saspáfrány van, ott magyar is van.”
Zsuzsi, az erdei kisvasút
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!