Történelmi nap

Május 1-je történelmi dátum, mely lángbetűkkel íratik be a magyar história aranykönyvébe. Bár nem árt óvatosan bánni ezekkel a történelmi dátumokkal… Aki közlekedni, pihenni, aludni is szeretne ezekben a napokban, az költözzék vissza Ázsiába, mert csak azt bizonyítja, még nem érett meg arra, hogy igazi európai polgár legyen – írja publicisztikájában Ugró Miklós.

Történelmi naphoz érkeztünk, sorsfordító nagy eseményhez, a jövő héttől kezdve már a bölcsődékben is kötelező tananyag lesz. Hatalmas ünneplést csap az ország, lesz itt olyan ricsaj, hogy még a süketeknek is zúgni fog a fejük. Ez így helyes és korszerű, mert boldogok vagyunk és elégedettek, elvégre ritkán ismeri el a művelt nyugat, hogy mi is Európához tartozunk. Május 1-je történelmi dátum, mely lángbetűkkel íratik be a magyar história aranykönyvébe. Bár nem árt óvatosan bánni ezekkel a történelmi dátumokkal.

Ki tudja ma már, hogy mi történt 1949. január 25-én? Néhány történészt és a kronológiák megszállott szerelmeseit leszámítva, senki. Pedig nagy nap volt az is, történelmi, meg sorsfordító, életünket évtizedeken keresztül befolyásolta, mondhatni meghatározta. Aznap, 1949. január 25-én hazánk aktív közreműködésével megalakult a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, közismert nevén a KGST. Akkoriban még nem rendeztek a város életét felforgató, dübörgő parádékat, a lényegesen csendesebb és visszafogottabb utcabál volt divatban, de a januári időpont arra sem volt alkalmas. Viszont bizonyosan megünnepelték, hogy hazánk egy gazdasági nagyhatalom teljes jogú tagja lett, ha mással nem, egy nagygyűléssel, ahol népünk ütemes és viharos tapsok, ritmikus Sztálin, Rákosi kórusok kíséretével fejezte ki háláját és szeretetét a világraszóló eredményeket felmutató vezetői iránt. Igaz, a KGST jó egy évtizedig tetszhalott állapotban leledzett, s csak a hatvanas évek elején élénkült meg, azonnal elkezdve hosszúra nyúló agóniáját, de mégiscsak hatásos intézmény volt, hiszen áldásait ma is, tizenöt évvel a megszűnése után is folyamatosan nyögjük.

Erre most azért van a nagy felhajtás, mert csatlakozunk a gyűlölt, és rendszeresen elparentált konkurenciához, a Közös Piachoz. Persze már Európai Uniónak hívják, de egyes pesszimisták szerint, ebben sem lesz jobb dolgunk, mint a KGST-ben volt. Jó, tudjuk, a két szervezetet nem szabad összehasonlítani, mert a KGST-ben a bolsevik imperializmus eszméje uralkodott, az unióban pedig az imperialista imperializmusé, s a kettő között ég és föld a különbség.
Ünnepelni is másként fogunk. Lesz igazi, össznépi utcai parádé, az exhibicionisták nagy gyönyörűségére, viszont a Medgyessyt és Kovácsot éltető kórusok nem harsannak fel. Helyette derékig érő szeméthegyekkel fejezi ki ifjúságunk a vezérek iránt érzett hő szeretetét és háláját. Aki közlekedni, pihenni, aludni is szeretne ebben a három napban, az költözzék vissza Ázsiába, mert csak azt bizonyítja, még nem érett meg arra, hogy igazi európai polgár legyen.

Tetszik, nem tetszik, mindenki vegye tudomásul, hogy történelem történik itten, további vitának helye nincs.