Normális, józan, magyar szülők nem akarják, hogy gyermekükből lobbista legyen. Normális, józan szülők tisztességes pályára szánják gyermekeiket, márpedig a lobbizás gyanús eredetű, kétes tisztaságú hivatalnak látszik, a közvélekedésben ma még hasonló megítélés alá esik, mint a csalás, szélhámosság, munkakerülés. Annyi bizonyos, hogy a lobbizás egy újmódi csalafintaság, csak a rendszerváltás után jelent meg, akár a védelmi pénz szedése, vagy a csalárd csőd. Leginkább a hatalommal való visszaélés, illetve a befolyással való üzérkedés törvényi tényállásaihoz hasonló, csak éppen sunyibb, alattomosabb azoknál, következésképpen törvényes és legális. Ennek ellenére a lobbizás nem teljesen veszélytelen foglalatosság. A kisgazdapárti Székely Zoltán képviselő például hat évet kapott ezirányú tevékenységéért, mert az előítéletes bíróság összekeverte a megveszegetéssel. Ebből is látszik, hogy a lobbizásra is születni kell, de legalább ésszerűen helyezkedni. A lobbizás lényege a titokzatosság, és az, hogy a megrendelőnek (látszólag) ne származzék belőle semmi haszna. Jól illusztrálja ezt a tételt hazánk történetének eddigi legpompásabb, legjogtisztább, legismertebb lobbi-ügye, a Gresham palota elpasszolása. Soha nem derült ki, hogy Medgyessy Péternek, azon kívül, hogy felmarkolt 100 ezer dollárt, miféle munkája, feladata, szerepe volt az ügyben, s ez így helyes, mert ezt nevezik kiszámítható üzleti környezetnek.
A napokban kipattant lobbi juniorok körüli botrány is leginkább a társadalom információhiányából fakadó intoleranciáját tükrözi. A két ifjút a kapitalisták istene, Moloch is lobbistának teremtette. Már az anyatejjel szívták magukba a lobbizás fortélyait, s később felcseperedvén is igazán volt kitől ellesniük a szakma fogásait, titkait, trükkjeit. Azon ellenérv, miszerint referenciák nélkül, gyakorlat és tapasztalat híján jutottak többszáz milliós bulikhoz, csak részben állja meg a helyét. Maguknak, egész ügyesen kilobbizták azt a pár százmilliócskát, ami kimondott rátermettségre, figyelemre méltó tehetségre vall. Javukra szól, hogy közpénzre sem volt szükségük az induláshoz, hiszen a legnagyobb „magáncégek” igazgatótanácsai tele vannak az apucik haverjaival, üzletfeleivel, önzetlen seggnyalóival, s elkötelezett szocialista kapitalistákkal. Ezek az emberek tisztában vannak cégeik, részvényeseik, dolgozóik érdekeivel, ezért racionális, pragmatikus döntés volt részükről, hogy bizalmat szavaztak az ambiciózus fiataloknak. Az sem igaz, hogy apjuk miatt kivételeztek velük, biztosak lehetünk abban, hogy adott esetben a Kovács, a Lendvai, a Gyurcsány, vagy a Kuncze gyereket sem fogják gorombán elutasítani. Az pedig nem tartozik ránk, hogy a törekvő ifjoncok mikor fognak akár egy fillér hasznot hajtani megbízóiknak. Az üzleti titok, de szükség esetén államtitokká nyilvánítják, csak szólni kell a Tóth elvtársnak.
Végeredményben a magyar lobbizás nem gazdasági téma, sokkal inkább az Esélyegyenlőségi Minisztérium Kontraszelekciós Főosztályának feladatkörébe tartozik, kár, hogy ilyen hivatal még nincsen a nagyon hivatott intézményben. Csak némi befolyás, kapcsolati tőke kellene hozzá, hogy létrehozzák. Ezért is lobbizni kéne, de ezt már ne várjuk el a Medgyessy meg a Baráth gyerektől.
Ugyanakkor ne legyenek illúzióink. Lehet, ma még a normális szülő nyakon csapja szeleburdi porontyát, ha az lobbista akar lenni, ám néhány év múltán valószínűleg már büszke lesz rá. Életrevaló, eszes kölyök, tudja hol terem a csízió. Hozzátéve, addigra az agymosott lesz a normális és a szellemi, erkölcsi kripli az egészséges. S akkor már senki nem fog fennakadni a miniszterelnök fiának és barátjának gusztustalan ügyeskedésein.
Hiába üzengetett a világbajnok, Littler csattanós választ adott a tábla előtt















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!