Múltidéző Zsolnay-kerámiák

Idén ünnepli fennállásának 150. évfordulóját a pécsi Zsolnay-gyár. Ebből az alkalomból nyílt kiállítás az Iparművészeti Múzeumban, ahol az 1873. évi Bécsi Világkiállítás első tárgyaitól napjainkig kísérhető figyelemmel a porcelángyár története, művészete. A historizmus, a szecesszió, az art deco, a modern és posztmodern korszakok egymásutánjában több mint 1500 alkotást csodálhatnak meg az érdeklődők.

2004. május 3-án lesz 150 éve, hogy a pécsi Zsolnay-gyár alapításának engedélyeztetési hivatalos eljárása befejeződött. A gyár-együttes története nemcsak egy különlegesen tehetséges család sorsával fonódott ösze, hanem Magyarország történelmével is. A Zsolnay családnév és Pécs városa középkori nevét jelentő „öt templom” tornyainak ábrája Európa-szerte, sőt világszerte ismertté vált azokban az időszakokban, amikor az ipar és kereskedelem útját nem korlátozták határok. A hazai iparművészetben européer szerepet töltött be a gyár, amelynek alapítója Zsolnay Miklós kereskedő volt.

Az Iparművészeti Múzeumban nyílt kiállítás a generációról- generációra szálló gyár történetét Zsolnay Miklós korszakával vezeti be, aki a lukafai keménycserép manufaktúrából alapította meg a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát. Korabeli fotókon ismerhetjük meg az alapítót, és a kezdeti időket, amelyet az első porcelán és kőedény készletek is felidéznek.

Az alapító idősebbik fia, Ignác tíz évig irányította a kezdetleges felszereltségű, kézi erőre berendezett üzemet, amely akkoriban 8-10 főt foglalkoztatott, és kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket gyártott. A cég időközben rossz anyagi helyzetbe került, az elárverezéstől Zsolnay Vilmos mentette meg, akinek vezetése alatt világhírű gyárrá vált. A fejlődésben nem kis szerepet játszott a család, hiszen mind Vilmos, mind gyerekei, Teréz, Júlia, Miklós részt vettek a termékek minőségének javításában, a kínálat bővítésében. Az elefántcsontszínű máz és a magastűzű díszítés tökéletes technikájával és szépségével felzárkóztak a kor élvonalbeli kerámiaiparához, és hazánkban elsőként kezdtek művészi kerámiát gyártani.

Gyönyörű díszedények, dísz- és használati tárgyak, hamutálak, tálcák, vázák, tükrök, kisplasztikák, kerámiabútorok sokaságán követhetjük nyomon a művészeti stílusok alakulását, és képet kaphatunk a korszak életformájáról is. Ám a stílusok mellett témák szerinti válogatással is találkozunk, a mágikus természet csodálatos vázáival, vagy a metamorfózisok dísztárgyaival. A Zsolnay-művészetre a sokféleség, sokszínűség jellemző. Jóllehet, Zsolnay Vilmos nem volt keramikus, sem vegyész, a kerámiamázak és technikák új módszereit fedezte fel. A tárlaton megtekinthetők azok a tárgyak is, amelyeket Rippl-Rónai vendégművészként készített, de új fiatal művészeket is alkalmaztak, mint Apáti Abt Sándort vagy Darliek Henriket. Megcsodálhatóak a Zsolnay Teréz és Zsolnay Júlia által tervezett magyaros és perzsa stílusú díszítmények is, melyek az 1880-as évek végéig a Zsolnay legjellegzetesebb mintái voltak.

A gyár későbbi történetében ifj. Zsolnay Miklós vezetése alatt a díszmű mellett az építészeti kerámia és ipari porcelán került előtérbe, a művészi díszmű-gyártás egyre inkább háttérbe szorult, az első világháború évei alatt pedig szinte teljesen megszűnt, helyette csak a hadi célokat szolgáló ipari porcelán, főként elektromos szigetelők gyártása folytatódott. A háború után a porcelánszigetelők mellett megkezdték az étkezési porcelánedények gyártását. A gyár 1948-ban állami tulajdonba került. Korabeli jelentéseken, képeken a szocialista időszak életképeibe kapunk betekintést.

A cég a Zsolnay nevet és márkát 1974-től használta ismét. Az önállóságát 1982-ben nyerte vissza, 1991 végén részvénytársasággá alakult, amelyet 1995-ben privatizáltak. A cég napjainkban készített étkészleteivel záródik a kiállítás, amely 2005 április 20-ig látogatható.