Persze, Európa már kiadó

Kezemben kazetta. S a videokazetta borítóján széksorokban bájcsevego emberek várnak a koncertre, 1994 januárjában, a Katona József színházban. Az Európa Kiadó utolsó sóhajtásai, Menyhárt Jeno nem ugrál többé magyar színpadokon, elmegy, itthagy, vége már. Végigénekli a koncertet, tíz év múltán figyelem a képernyon, s bár bejön a retrófíling, azért álljunk meg egy szóra!; hiteles az egész, Jeno átizzadja fehér ingét, suttog és üvölt a rendszer ellen, amire akkor még azt hittük, tán elszelelt.
Pedig a rendszer – bár színt váltott – itt maradt, most máshogy hívják, de éppúgy átitat mindent, ahogy Illyés Gyula az irodalomtörténetbe belevéste, pedig hát a tíz esztendo nem kevés.
Menyhárt Jeno, az Európa Kiadó frontembere elszárnyalt a tengerentúlra. A No miatt, akivel aztán odakint családot alapított. Vergodött – munkahelyeken, ilyen-olyan élethelyzeteken, és megszokta: angolul kell élnie az életét. Zenekara lett, megtanulta, angolul kell lázadnia az új satus quo ellen, a sokkal bonyolultabb rendszer ellen, amelyben már nem olyan világos a képlet, mint idehaza volt a dark 80 's-ben, amikor célozni csak egyfelé lehetett, nem: a globalizmusban az embernek halvány fogalma sincs arról, hogy ki kicsoda és mit akar, csak egy a tuti: jól meg kell dobálni, kovel.
Egyébként Menyhárt Jeno már nem az a kodobálós fajta: azt mondja, a rockzene olyan heves gyerekdal, ami leginkább gyerekfülnek való, az övé pedig már megöregedett, úgyhogy most leginkább kortárs klasszikust hallgat, mert ott igen szép dolgok történnek, s az ember rendesen elbarangolhat a zenemuvészet útvesztoiben. Hozzáteszi: aki nagyon megüt egy hangszert, energiát veszt, ha csak kicsit, energiát nyer. Roppant erofeszítés, vér és küzdelem, vagy a finom hang. Jézus, vagy Buddha. „A zenét vallási kérdésnek tekintem” – morogja. Amikor megkérdezik tole, hogy van-e rálátása a hazai új felhozatalra, Kevin Spacey-mosolyával csak annyit mond: semmi. Bár – aszongya – épp most hallotta, van egy olyan magyar zenekar, hogy Belga.
S ahogy New York az a város, ahol az ember egyszeruen „csak ott van”, belesodródik mindenbe. Egy évvel ezelotti kocsmázása miatt most éppen filmet kénytelen írni, mert vájtfüluek meghallották az álmait. Menyhárt Jeno felnott. Apuka, férfiember, zenél és ír, rója a manhattani járdákat, ha ideje marad.
De most hazajött. Hívták. És összeáll tíz esztendo múltán az Európa Kiadó zenekar. Merthogy mi itt a világ túlfelén épp csatlakozunk. Franc tudja, mihez, de nagy az eufória. És az Európa Kiadó koncertezik a héten kétszer az A38 hajón.
Eredendoen az ünnep miatt hívták meg oket. Meglátjuk, mi lesz az ünneplés üzenete: Jeno, akkor most mi behódolunk, vagy lázadunk? Persze, Európa már kiadó.