Deport'56: Kádár és Biszku bűnös

Egyértelműen kimondja Kádár János és Münich Ferenc bűnösségét az ORFK határozata, amelyet az '56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (Deport’56) a napokban kapott kézhez – olvasható a szervezet közleményében.

A Deport’56 összesen három újabb határozatot kapott az ORFK Bűnügyi Főigazgatóságának Vizsgálati Főosztályától, az 1956-os deportálásokkal kapcsolatosan elkövetett háborús bűntettek miatt indított nyomozás keretében. Az előzményekhez tartozik, hogy 2000. október 23-án a civil szervezet feljelentést tett legalább 860 rendbeli aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésével megvalósított háborús bűntett alapos gyanúja miatt az 1956-os deportálások lebonyolításban részt vett szovjet és magyar közegek ellen. A feljelentés vonatkozott Nagy Imre miniszterelnök és környezetének Romániába való deportálására is, majd ezt a későbbiekben kiterjesztették az ellenük lefolytatott törvénytelen, szintén a genfi jogba ütköző büntető eljárásra is – olvasható a szervezet szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében.

Az egyik határozatban az ORFK 78 sértett vonatkozásában, bűncselekmény hiányára hivatkozva megszüntette a nyomozást. A határozat indokolása szerint ezek a személyek hadifogolynak minősültek, és a Szovjetunió jogosult volt arra, hogy saját területére internálja őket. A másik határozat 13 sértett vonatkozásában megállapította a Btk. 175.§ (1) bekezdésébe ütköző személyi szabadság megsértésével elkövetett háborús bűntett alapos gyanúját, de az eljárást felfüggesztette, arra való hivatkozással, hogy a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg az elkövető kiléte.

A harmadik határozat pedig a Nagy Imre-per vonatkozásában elévülés címén szüntette meg a nyomozást. A határozat szerint ugyanis Nagy Imre és társai nem álltak a genfi jog védelme alatt.

A Deport’56jogi képviselője, dr.Róth Miklós mindhárom határozat ellen panasszal élt, kérte azok hatályon kívül helyezését, és az eljárás folytatásának elrendelését. Egyben kizárási kérelmet terjesztett elő – a jogorvoslati eljárásra vonatkozóan – azon ügyészek ellen, akik a nyomozásban, bármilyen formában, akár csak tanácsaikkal is részt vettek, vagy esetleg szakmai segítséget nyújtottak a nyomozóhatóságnak a genfi jog értelmezésével kapcsolatban.

Ugyanakkor kizárási kérelmet terjesztett elő a határozatokat aláíró dr. Tamics Gábor rendőr alezredes főosztályvezető-helyettes osztályvezető ellen, valamint a Vizsgálati Főosztály ellen is. A határozat indokolásában például szerepel a következő mondat: „Miután Magyarország egész területén a szovjet csapatok hadműveleteket folytattak, számukra teljesen természetes és kézenfekvő megoldás a hadifoglyok szovjet területre történő szállítása volt” – ami a panasz szerint az aláíró elfogultságát bizonyítja, hiszen érzelmileg olyan mértékben azonosult a volt Szovjetunióval, hogy védelmében képes olyan érveket felhozni, amelyre maga a Szovjetunió sem hivatkozott annak idején, és ami ellentétben áll az ENSZ különbizottságának 1956-ról szóló jelentésével is.

A nyomozás során beszerzett szakértői véleményben az olvasható, hogy: „a lehetséges szovjet és magyar elkövetők felkutatására irányuló munka 51 személy esetében vezetett több-kevesebb eredményre”. Ennek ellenére a közel négy éve tartó nyomozás során egyetlen gyanúsítottat sem tudtak produkálni.

A Nagy Imre-per vonatkozásában a panasz többek között azt is tartalmazza, hogy a genfi jog szerint „Nagy Imre és társai a megszállt területen élő lakosság részét képezték, és mint ilyenek védett személyeknek minősültek.

A védett személyeket akkor sem lehet megfosztani a tisztességes eljáráshoz való joguktól, ha velük szemben nem a megszálló hatalom igazságügyi szervei járnak el, hanem a megszálló hatalom rezidenseként működő bábkormány igazságügyi szervei.

A Nagy Imre-per abban is különbözik az 50-es évek koncepciós pereitől, hogy nemcsak a hazai, de a nemzetközi jogba is ütközött, éppen ezért a per irányítói és végrehajtói nem közönséges bűncselekményt követtek el, amelynek üldözhetősége elévült, hanem soha el nem évülő háborús bűntettet. A per irányítói és végrehajtói közül többen is élnek, mint például Biszku Béla és Szalma József, akiket gyanúsítottként kellett volna kihallgatni – áll a szervezet közleményében.