Megosztotta a bűvészeket az új Houdini-kiállítás

A Wisconsin állambeli Appleton városában június elején ismét megnyílt a világhírű szabadulóművész, Houdini emlékére rendezett kiállítás. A bűvésztársadalom nagy része ferde szemmel néz a kiegészített, 228 tárggyal megnyitott, és a tervek szerint 2014-ig megtekinthető kiállításra.

Az ellenvéleményeket leginkább két jelenkori illuzionista, David Copperfield és Ronald Lindberg hangoztatja. Ők hevesen ellenezték az újranyitást, amivel szerintük egy szép mítoszt rombolnak le, és semmibe veszik a bűvésztársadalom etikai kódexét. Ebben van is valami, mert a legnagyobb újdonság ezúttal az, hogy megmutatják a nézőknek Houdini titkait, köztük a legnagyobb sikert aratott számának, a „Metamorfózis”-nak a titkát.

Ebben a számban Houdinit összebilincselt kézzel bevarrják egy zsákba, és egy nagy fémtartályba helyezik. Ez számára nem jelent gondot, és néhány perc múlva az ámélkodó nézők azt látják, hogy a segítője került a zsákba és a fémtartályba, Houdini pedig szabad kézzel a dobogó másik oldalán mosolyogva integet, és hajlongva fogadja a tapsot. Ezúttal a látogatók bemászhatnak a tartályba, és megtekinthetik azt az alig észrevehető kis tolóajtót, amelyen a művész kicsusszant, és helyet cserélt asszisztensével.

A kiállítás mellett állók, a múzeum vezetésével az élen azt hangoztatják, hogy a trükkök már régen nyilvánosságra kerültek, Houdini cselei könyvekben és az interneten évek óta olvashatók és tanulhatók. Robert Rath, a helyi Houdini Klub vezetője is a kiállítást támogatók mellé állt, és azt mondja, nem a trükk a lényeg, hanem az előadás, a technikai háttér és a művészi kivitelezés. Houdini rátermettségét semmi sem bizonyítja jobban, mint az, ha a technikai hátteret bemutatják, amit ő tervezett és irányította is a munkát, amíg a kellékek elkészültek. Houdini jól tudta, hogy nap mint nap el kell kápráztatnia az eleve „engem aztán nem csap be” elhatározással beülő nézőt.

A máig fogalomként emlegetett szabadulóművész 1874. március 24-én született Budapesten, Weisz Erik néven. Magyar származására soha nem volt büszke, a nevét előbb a németesen hangzó Erich Weiss-re változtatta, később vette fel egy híres francia bűvésznek, Jean Eugene Houdin-nak a nevét egy kis „i” betűvel megtoldva. Születési helyét és idejét minden hivatalos papíron Appleton városában 1874. április 6-ra változtatta. A bevándorlási hivatal és a hajótársaság regisztrációs könyvei tanúsítják, hogy édesapja Weisz Sámuel 1878-ban hajózott át családjával az óceánon Amerikába, és lett a wisconsini kisváros első zsidó rabbija.

Houdini nagyon tehetséges ember volt, aki sok mindennel foglalkozott. Az új csodának, a repülésnek megszállottja lett, és ő volt az első ember, aki Ausztrália fölött repülőgéppel repült. Kora másik szenzációját, a néma filmet és később a szárnyát bontogató hangos filmet nem csak támogatta, részt is vett benne. Sok akkori filmnek az írója, producere és színésze volt, ezek közül a leghíresebb a „Terror szigete” és „A kegyetlen játék”.

A neves angol író, Arthur Conan Doyle nagy tisztelője volt. Az író könyveiben Sherlock Holmes minden bűnügyet a logika alapján oldott meg. Doyle mégis a haláláig meg volt győződve arról, hogy amit a Houdini-műsorokban látott, az igaz, és minden csakis az ő természetfeletti képességeinek köszönhető.

Houdininak erős fizikuma volt, sokat sportolt, hogy jó erőnlétét megőrizze. Egyik számában arra kérte a nézőket, hogy jöjjön fel valaki a színpadra, és vágja őt teljes erőből gyomorszájon. Houdini megfeszítette az izmait és a próbálkozók pedig éveken át püfölték a hasát. Az egyik kanadai turnén egy fiatal diák – talán kíváncsiságból – kérés és figyelmeztetés nélkül gyomron vágta. Nem bizonyított, csak valószínűsíthető, hogy az erős és váratlan ütés felszakította a vakbelét, amely súlyos és végzetes hashártyagyulladást okozott.

Fiatalon, 52 éves korában, 1926. október 31-én hunyt el Detroitban, és New Yorkban temették el. Haláláról az a tévhit terjedt el, hogy egyik számában, egy vízalatti dobozból való sikertelen szökési kísérlete közben megfulladt. Ez nem igaz, a legendát egy 1953-ban forgatott Tony Curtis-film indíthatta el.

Halála előtt arra kérte testvérét, Theo-t, hogy minden kellékét, felszerelését és feljegyzését égessen el és semmisítsen meg. Theo, aki „Hardeen” néven szintén sikeres kabaréénekes volt, nem teljesítette a kívánságát, hanem odaadta saját mecénásának, Sidney Radner-nek. Mr. Radner évtizedekig őrizte azokat a pincéjében, míg 1988-ban átadta a Houdini emlékét ápoló appletoni Houdini Historical Center-nek. A mostani kiállítás e hagyatéknak egy részét is tartalmazza.