Nyolcvannégy éve csonkán

Nyolcvannégy évvel ezelőtt kötötték meg a trianoni békeszerződést, a világtörténelem legigazságtalanabb békéjét. A döntésbe sokan a mai napig sem tudtak belenyugodni, mert a történelem folyamán soha egyetlen országgal sem bántak el így, hiszen Magyarország háromnegyedét idegen hatalmaknak szolgáltatták ki.

“Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában
Hiszek egy isteni örök igazságban
Hiszek Magyarország feltámadásában”






Az első világháborút lezáró – 1919 januárjában kezdődő – békekonferenciát Clemenceau francia miniszterelnök, Wilson, az Egyesült Államok elnöke és Lloyd George brit miniszterelnök irányította. A konferencia átrajzolta Közép- és Kelet-Európa térképét. A győztesek már jóval a háború befejezése előtt elhatározták az Osztrák-Magyar Monarchia felosztását. Magyarország ügye elakadt, hiszen 1919 márciusától nem volt olyan kormánya, amelyet az antant elismert volna. Végül 1919. november 24-én megalakult a békekonferencia által is elismert nemzeti egységkormány Huszár Károly vezetésével.

1920. január 7-én érkezett meg Párizsba a magyar delegáció Apponyi Albert gróf vezetésével, gróf Bethlen István és gróf Teleki Pál kíséretében. Január 15-én Apponyi lehetőséget kapott arra, hogy ismertesse a magyar álláspontot. A gróf több nyelven is próbálkozott a konferencia tagjait meggyőzni a Magyarországnak szabott feltételek igazságtalan és esztelen voltáról, eredménytelenül. 1920. június 4 -én, Apponyi lemondása után a versailles-i kis Trianon-kastélyban, Bénárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche Lázár Alfréd írták alá a békeszerződést. A szerződést november 13-án a nemzetgyűlés iktatta törvénybe. Kihirdetése után mint az 1921. XXX. törvénycikk került a magyar törvények tárába, és 1921. július 26-án vált kötelező jellegű nemzetközi okirattá.

A 14 részből és 364 cikkelyből álló trianoni szerződés megcsonkította Magyarországot. A háború előtti 325 411 négyzetkilométernyi területből (Horvátországgal együtt), csak 92 833 négyzetkilométernyi maradt. A legnagyobb rész Romániának jutott, Magyarországból 103 ezer négyzetkilométert ítéltek neki. Csehszlovákia 63 ezer, a délszláv állam 21 ezer, Ausztria pedig négyezer négyzetkilométerrel gyarapodott Magyarország kárára. A 20 900 000 lakosból, csak 7 980 000 maradt. Elvették az ország területének háromnegyed részét – 72 százalékát –, népességének kétharmad részét (64 százalékát).
A mezőgazdasági termelést illetően a búza vetésterületének 45, a rozsénak 63, az árpáénak 47, a zabénak 32, a kukoricáénak 35, a burgonyáénak pedig 39 százaléka maradt Csonka-Magyarország területén. Az ipar is megsínylette a trianoni tragédiát. Az ipari potenciál 52, a termelési érték 44 százaléka került a határokon túlra. Az összes sóbánya, a kőbányák túlnyomó része, és a vasércbányászat szinte teljes egészében az elrabolt területekre került. A vasutak 58, az utak 60 százaléka került elcsatolt területre.

Végül álljon itt egy idézet a trianoni békeszerződés napjáról szóló korabeli tudósításból:

„A budapesti templomokban megkondultak ma a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat, és a borongós őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat.

A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott. A mulatóhelyek zárva voltak, a vonatok, a kocsik megálltak, s a munkások letették a szerszámokat néhány percre ezen a fekete pénteken.”