Törődj a hajszálgyökerekkel!

Konzervatív politikusaink megnyerték az európai parlamenti választást, és kinti kollégáikkal együtt elvesztettek egy európai keresztény gyökerek védelmében vítt ütközetet. De csak odafönt, mondjam úgy, a „levegőben” - Joó István publicisztikája.

Mert engedtessék meg a remény: Európa keresztény gyökerei mégsem elsősorban Brüsszelből védhetők meg, hanem sokkal inkább „talajszinten”... Vagyis az egyes országokban, országos és helyi közéletben, az egyes történelmi egyházakban, gyülekezetekben, iskolákban, családokban, és nem utolsó sorban önmagunkban.
Vegyem csak a legutóbbit: ha nem sajnálom az egyházfenntartói járulékot s az adóegyszázalékokat felekezetemtől, ha látogatom a hitélet színtereit, és – ne kerüljük ki a nagybetűs lényeget – ha Annak igyekszem alárendelni magam, Akiről a bibliából és a templomban egyre többet megtudok, akkor a sokat emlegetett keresztény értékek az én kis hatósugaramban makacsul újratermelődnek.
Persze ettől a kitételtől függetlenül nagyon is helyénvalónak tűnik az a nyilatkozat, amelyet a Magyar Nemzet június 23-i száma címoldalon ismertetett. Két tiszteletreméltó közéleti szereplő, a katolikus Harrach Péter exminiszter és a református Balog Zoltán volt miniszerelnöki tanácsadó aláírásával a Fidesz MPSZ egyházi egyeztető tanácsa, visszatekintve a múlt hét végi brüsszeli hírre, fájlalja, hogy kimaradt az unió alkotmányának véglegesített szövegéből az Európa keresztény gyökereire való utalás.
Valóban nem ártott dokumentálni ország, világ és utókor előtt, hogy az állam- és kormányfők múlt heti EU-csúcsértekezletének nagy és szándékos mulasztása sokak ellenkezése mellett történt meg. Az is vitathatatlan, hogy minden hívő embernek van ebben az ügyben fájdalma. Ha valaki az erkölcs, igazságosság, nevelés, kultúra és ízlés terén – Babits Mihállyal szólva – „a régi jobb volt”, illetve „a sziget nem elég magas” szellemében jár el, emeli fel szavát, az sajnos nem hivatkozhat arra, hogy a nagy családi házirend őt igazolja...
Brüsszel felől tehát úgy látszik, Európának nincsenek, sőt, nem is voltak keresztény gyökerei. De mi van, ha az Európai Unió alkotmányszövege, szóban forgó hiányával, magát a tömegtudat sérültségét tükrözi vissza? Ennek mintha ellentmondanának a kinti vallásszociológiai felmérések, melyek szerint Nyugat-, Észak- és Dél-Európa együttes lakosságának jó kétharmada vallásosnak és vele együtt valamely történelmi felekezethez tartozónak vallja magát...
Ezen a ponton morfondírozásom megszakítva, pihenésképpen a közszolgálati Magyar Távirati Iroda anyagaira pillantok – hogy aztán a magyar valóság írja tovább ezt a publicisztikát. Először nem akarom elhinni, hogy az MTI 2004. június 23-i hírkínálatában helyet kaphatott ez a cím: „Melegszerepben az olasz pornófejedelem”.
Rémüljünk rá (hát ezt nem lehetett másképp kifejezni) a tudósítás egyik részletére: „Még az sem érdekelte (tudniillik az olasz pornófejedelmet – J. I.), hogy az olasz pornóvilág a melegszerep után megváltoztatja a róla kialakított képet. Azt azonban máris megígérte az új bemutató előtt, hogy már csak két évet dolgozik a világot jelentő ágyakban, ezt követően kétéves Lorenzo és négyéves Leonardo fia nevelésének szenteli magát. A lepedők olasz lovagja egyébként hívő katolikus, s így új filmjében sem hazudtolja meg magát: katolikus aranykeresztet visel mindig a nyakában.”
Démonikusan kancsal világ ez, de a lényege lefordítható: az MTI súlyos kereszttel ajándékozta meg a magyar embereket: önmagával. Úgy értem, az egyéni erkölcs megsemmisítése, a családeszme gúnyolása, no meg a vallásgyalázás felé mozduló önmagával. Ezt az elmozdulást pedig egy rúgás kíséretében tette: felrúgta a sajtóetikai szabályokat és a közszolgálatiságot. Nesze neked európai tudat....
Viszont csak egy állampogári bejelentés, és megvédtük a keresztény Európa valamelyik hajszálgyökerét.
Hittel szemlélve ez sem kevés.