A játékosok szerint Pintér szétverte a csapategységet
„Pintér Attila munkába állásának kezdete óta fokozatosan mélyült a szakadék a vezetőedző és a csapat tagjai között. Az első jeleknek még nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget, de az idő előrehaladtával naponta történtek olyan dolgok, melyek nemhogy nem szokásosak egy labdarúgó öltözőben, vagy bármely munkahelyen, de minden normálisan gondolkozó ember számára megbotránkoztatóak.
Szeretnénk leszögezni, hogy mindenféle állítással és híreszteléssel ellentétben a csapat problémája nem az volt, hogy Pintér Attila úgynevezett korbácsos, kemény edző, és túl sokat követel. A mi legfőbb gondunk épp ennek az ellenkezője volt. Pintér Attila érkeztével alapvetően megváltozott a csapatnál végzett edzésmunka, és egyre kevesebb munkát végeztünk. Az edzések többségén alig mozogtunk, inkább csak álldogáltunk és az úgynevezett tolódásos védekezést gyakoroltuk úgy, hogy az edzőnk mászkált a pályán és egyenként rángatott minket. Többször fordult elő sérülés amiatt, hogy lemerevedtünk a hosszú álldogálásban. A nem megfelelő edzésmunka miatt a csapat egyre rosszabb erőállapotba került, és egy idő után többen arra kényszerültünk, hogy külön, egyéni edzéseket végezzünk szabadidőnkben.
Felmerült az is, hogy túl kényesek vagyunk és túlságosan érzékenyek edzőnk viselkedésével szemben. Szeretnénk elmondani, hogy a játékos minden esetben kiszolgáltatott helyzetben van, ha játszani szeretne, éppen ezért sok mindent elvisel egy edzőtől. Éppen ezért elviseltük azt, hogy Pintér Attila számos alkalommal még köszönésre sem méltatott játékosokat. Volt több olyan játékostársunk, akihez hetekig nem szólt, akinek nem köszönt. Elviseltük azt is, hogy az edzéseken nem szólított a nevünkön minket, hanem csak mint a kutyáknak füttyentgetett nekünk. Azt azonban már mindannyian megalázónak tartottuk, hogy például Leandrót rendszeresen buzi brazilként emlegette és szólította, de ez persze csak egy kiragadott példa, hiszen számos játékostársunkat alázta meg ehhez hasonló módon.
Vezetőedzőnk nyilvánosan hirdette, hogy egységes csapatot kíván kialakítani, miközben az öltözőben ennek ellenkezőjére törekedett. Először felszólított bennünket arra a tavaszi rajt után, hogy közösítsük ki Tököli Attilát, ne beszéljünk vele. Ezt a csapat nem tette meg, de játékostársunk ennek ellenére hetekig nem léphetett pályára csak csereként, miközben végig kellet néznünk, hogy értékes pontok sorát veszítjük el.
Ennél is súlyosabb eset volt, amikor egyik játékostársunkat megpróbálta spiclinek beszervezni és az öltözői szobában egy papírt tett elé, amiben arra kérte, hogy jelölje meg azokat a játékosokat, akik szerinte úgymond ellene játszanak. Természetesen ilyen senkinek nem fordult meg a fejében, a gyengébb játéknak nem ez volt az oka. Játékostársunk a felvetést is elutasította, de akkortól mindannyian tudtuk, hogy milyen mentalitású emberrel van dolgunk. Ettől a pillanattól végleg megromlott a viszony köztünk és Pintér Attila között.
Vezetőedzőnk több alkalommal is azzal fenyegetett bennünket, hogy a nyilvánosság elé tárja fizetésünket, és számos más gyerekes módszerrel próbált bennünket zsarolni, vagy gyerekes dolgokat kényszerített ránk. Imádkoznia kellett a nem hívőknek is, ugyanakkor a közös ima után percekkel a legtrágárabb Istenkáromlást kellett végighallgatnia a mélyen hívő játékosoknak is az edzésen.
A bajnok és kupagyőztes csapat játékosaiként szeretnénk leszögezni, hogy a fenti sérelmeken, a csapategység megbontására irányuló törekvéseken túlléptünk és a szurkolók, illetve a Ferencváros iránt érzett elkötelezettségből megpróbáltunk minden megtenni a sikeres szereplésért. Sokat elmond vezetőedzőnkről, hogy az általa az öltözőben csak Múmiának nevezett, és lekicsinyelt Garami Józsefnek nem köszönte meg a bajnoki cím megnyerését, holott előző edzőnk sokkal többet tett ezekért a sikerekért, mint ő.
A Magyar Kupa döntője előtt és a sorsdöntő Debrecen elleni mérkőzés előtt tőlünk játékosoktól kért segítséget a taktikára vonatkozóan, miközben korábban számos alkalommal durván trágár módon reagált a taktikára vonatkozó felvetéseinkre. A Debrecen elleni utolsó mérkőzés előtt Pintér Attila és Farkas József az öltözőben egymással beszélték meg a taktikát, miközben a csapat testületileg átvonult a másik öltözőbe, hogy ott egymással megbeszéljük a teendőket és egymást hangoljuk a meccsre.
A bajnoki hajrában a Sopron elleni mérkőzés második félideje előtt már arra kényszerültünk, hogy a játékoskijáróban megbeszéljük, hogy nem foglalkozunk, a számunkra állandóan ellentmondásos utasításokat adó vezetőedzőnkkel és azt játsszuk, amire magunktól képesek, vagyunk, amit mi jónak látunk. Ugyanez történt Siófokon, Újpesten és a Debrecen ellen is. Azokon a mérkőzéseken meggyőződésünk szerint a tavaszi vergődéseinkhez képest gyökeresen más Ferencvárost is láthatott a közönségünk.
Pintér Attila mindent megtett azért, hogy bennünket, játékosokat egymás ellen hangoljon, és ellentétet szítson magyarok és légiósok, idősek és fiatalok között. Családos, felnőtt embereket próbált naponta megalázni, miközben gyakorlatilag semmilyen edzésmunkát nem végeztünk.
A bajnokság megnyerését követően még bíztunk abban, hogy változik a helyzet, de az alapozás első napjaiban látnunk kellett, hogy minden csak még rosszabb lett. Ezért döntöttünk úgy, hogy ismételten jelezzük problémáinkat a vezetőknek, és ezúttal már a nyilvánosság elé is tárjuk azokat a szégyenteljes dolgokat, melyek az öltözőben történtek.”
A Ferencváros labdarúgó csapata”
Pintér Attila: a játékosok állításai nem valósak
Pénteken délután sajtótájékoztatót tartott Pintér Attila is. A szakvezető beszélt az elmúlt napok történéseiről, az igazgatóság döntéséről, a játékosok által kiadott közleményről és a jövőjéről is.
– Amikor fél évvel az Üllői útra szerződtem, úgy gondoltam, hogy hazatértem. Most úgy vélem, még csak úton vagyok. Minden döntésemmel azon voltam, hogy a Ferencváros jobb legyen, és olyan legyen, mint amilyen valaha volt. Azt kérték tőlem, hogy kemény legyek, ennek a szellemében dolgoztam, és a stílusom Magyarországon talán szokatlan – igaz, nem is irodalomtanárnak szerződtettek, hanem edzőnek –, ám ezzel értem el eddig minden csapatomnál eredményt. Ezt szerintem az is bizonyítja, hogy a szurkolók tavasszal a csapat mellé álltak, és ezért hálás vagyok nekik, hiszen ilyen szurkolótábora nem sok csapatnak van. Semmit sem tennék másként, mint amit eddig tettem. Büszke vagyok a játékosaimra, akiktől mindig megköveteltem, hogy profik módjára készüljenek, hajtsanak, mert a nézőket csak ez érdekli. Úgy gondolom, hogy ha éreztem volna, hogy én vagyok az akadálya annak, hogy jobban menjen, akkor megtettem volna, hogy felállok, hiszen meg tudom ítélni, ha már nem vagyok hasznára a csapatnak.
Ezután újságírói kérdésre kitért a játékosok által kora délután nyilvánosságra hozott közleményre is.
– Mészöly Kálmán az egyik sportműsorban azt mondta, hogy szégyelljék magukat a játékosok. Ehhez szerintem nincs mit hozzá fűzni. A levélben elhangzott dolgok nem fedik a valóságot. A Tököli-ügyről: nos: a játékosok sírtak egyfolytában, hogy Tököli nem csapatember, és hogy csináljak valamit. Én azt mondtam nekik: az én időmben volt betyárbecsület, és ha valaki nem állt be a sorba, akkor tudtuk, hogyan hozzuk ezt a tudomására. Ha ez kiközösítésre való felhívás, akkor igen, azt tettem. Ami a besúgást illeti: Thomas Sowunmi panaszkodott egyszer, hogy vannak itt egy csomóan, akik nem is akarnak futballozni, csak a pénz érdekli őket. Arra kértem, hogy mondja meg, kik azok, majd behívtam az illető játékost, és elbeszélgettem vele. Ehhez nem tudok többet hozzáfűzni. Ami pedig a taktikai és egyéb szakmai kérdésekre vonatkozik, egyszerűen nevetséges, ennek bizonyítására elegendő végignézni a játékosok korábban tett nyilatkozatait, hogy mennyire elégedettek az edzésmunkával, hogy mennyire intenzív, és még folytathatnám. Annyit még megjegyeznék, hogy Leandrót soha nem neveztem „buzi brazilnak”, hanem „műbrazilnak”, de hát viccesen mindenki így hívta őt. Arról pedig, hogy minden meccsünket elveszítettük, amikor Tököli kispados volt, illetve mindet megnyertük, amikor játszott, elég elővennem a folyamatosan vezetett statisztikáimat. Első 10 tavaszi meccsünk eredményeiből kiderül, hogy Tököli öt meccsen végig a pályán volt, de nem nyertünk, egy alkalommal nem játszott, akkor győztünk, kétszer csereként lépett pályára, amikor már eldőlt a mérkőzés a javunkra, egy ízben pedig úgy nyertünk, hogy végig a pályán volt. A mérkőzések után sem mondtam bántót, igyekeztem mindig higgadt fejjel értékelni a látottakat. Szerettem volna elköszönni a játékosoktól, ez ma meg is történt. Sok sikert kívántam nekik a folytatáshoz. Szerintem ez a csapat két-három labdarúgóval megerősítve képes lehet arra, hogy bejusson a Bajnokok Ligájába. Örülök, hogy a Ferencváros edzője lehettem, és talán eljön az idő, amikor a túlélő emberek és labdarúgók eltűnnek a pályákról. Bízom benne, hogy leszek én még a Ferencváros szakvezetője.
Szintén újságírói kérdésre válaszolta azt, hogy ő mindenkitől ugyanannyit követelt, nála Lipcsei Péternek is ugyanannyit kellett teljesíteni, mint mondjuk Nógrádi Árpádnak.
Egy másik kérdésre – amely azt taglalta, a kispad vagy a járandósága miatt pereskedik – azt válaszolta, utóbbiért, hiszen az előbbire visszatérni már nem lenne értelme, bár hozzátette, a Ferencvárosért nagyon sok mindenre hajlandó lenne.
A szerződésével és a kedden csatolt szerződés-kiegészítéssel kapcsolatos kérdésekre Pintér Attila csak annyit mondott, szerződést nem szegett sem szakmailag, sem jogilag, de hozzátette, jogi kérdésekben ügyvédje, Papp Gábor bármikor áll ez ügyben az érdeklődők rendelkezésére.
Pintér meg is mutatta a hozzá eljuttatott, öt oldalas, kézzel írt papírt, amelyen május 29-i dátum szerepelt…
– Ez a vezetőséget minősíti – tette hozzá.
Eddig öt játékosa szabadkozott Pintérnél
A ma délutáni sajtótájékoztatója után kapta kézhez Pintér Attila a játékosok által a klub honlapján közzétett „panaszlevelet”, amely „A Ferencváros labdarúgó csapata” aláírással jelent meg.
A tájékoztató után az nb1.hu honlap munkatársa arra kérte Pintért, hogy reagáljon a közleményben foglaltakra, ám beszélgetést többször is félbeszakította az edző telefonjának a csörgése, egészen pontosan ötször. Öt játékos hívta fel ugyanis Pintért, hogy elnézést kérjen tőle a levél miatt, kifejtse, hogy ő semmiképpen sem írta azt alá, és hogy megköszönje az edzőnek az együtt töltött időt, és a remek szakmai munkát.
– Azt hiszem, ez magáért beszél – mondta Pintér. – A levél többi részére egyébként nem szívesen reagálnék, szerintem ezzel a játékosok saját magukat nevettetik ki.
Pintér statisztikája Tököli szerepléséről
17. forduló
Sopron–FTC 0-0
Pintér: „A kezdő Tököli helyére Sasu állt a 85. percben – nem nyertünk”
18. forduló
FTC–ZTE 0-0
„Tököli végig játszott – nem nyertünk”
19. forduló
Pécs–FTC 0-1
„Tököli a 69. percben váltotta Sasut – akkor már vezettünk”
20. forduló
FTC–DVSC 0-0
„Tököli az 52. percben váltotta Sasut – nem nyertünk”
21. forduló
FTC–Győr 4-0
„Tököli nem játszott – nyertünk”
22. forduló
Haladás–FTC 0-1
„Tököli a 76. percben váltotta Sasut – akkor már vezettünk”
Rájátszás
23. forduló
FTC–Sopron 3-0
„Tököli végigjátszotta a mérkőzést, csapata második két gólját szerezte – nyertünk”
24. forduló
MTK–FTC 1-0
„Tököli végigjátszotta a mérkőzést – nem nyertünk”
25. forduló
FTC–Balaton 0-4
„Tököli végig a pályán volt – nem nyertünk”
26. forduló
FTC–Újpest 0-1
„Tököli végig játszott – nem nyertünk”
lengyel
Vadászgépek szálltak fel Lengyelországban
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!