Michael Boland, egy északi amerikai állam étteremtulajdonosa minden délután félbeszakítja munkáját, és lélekszakadva rohan fel az emeletre, hogy meghallgathassa a Democracy Now című rádióműsort, mely a híreket elkötelezetten baloldali módon tálalja. “Végre egy progresszív adó” – mondja Boland.
Lent délen, Texasban, Stace Cunningham biztonsági őr külön számítógépet vásárolt azért, hogy hozzáférjen a Nemzeti Lőfegyver Szövetség (National Rifle Association) által fenntartott portál híreihez. Úgy véli, csak itt számíthat olyan információkra, amelyeket megbízhatónak talál – főleg, ha a fegyverekről van szó.
A választások előtti Amerika nyilvánvalóan polarizálódik, és ebből a folyamatból, úgy tűnik, a tömegtájékoztatás sem maradhat ki. Az egyes lapok, TV csatornák, rádióadók mindinkább elkötelezik magukat valamely politikai irányzat mellett, az egyszeri állampolgár pedig eldöntheti, hogy a híreket liberális vagy konzervatív változatban óhajtja hallani – írja Alexandra Marks riportjában.
Amerikában jelenleg mindenki találhat politikai illetve filozófiai irányutságának megfelelő adót, sőt, már a mozik sem feltétlenül mentesek a politizálástól, elég ha Michael Moore Fahrenheit 9/11 című filmjére gondolunk. Ez a jelenség a demokrácia diadala, vélhetnénk, néhány szakértőt mégis aggodalommal tölt el. Egyes vélemények szerint, ha mindenki olyan változatban hallgatja meg a híreket, amelyik épp a legjobban megfelel a politikai vagy egyéb hozzáállásának, csökkenhet az emberek kompromisszum-készsége. Már most közönségesnek számítanak az olyan családokról szóló híradások, ahol az egyes családtagok különböző politikai nézeteik miatt nem állnak szóba egymással.
A kevésbé aggodalmaskodók rámutatnak, hogy Amerikában a legtöbben azért a hagyományos tájékoztatásból merítik ismereteiket. “A demokrácia akkor kerülhet veszélybe, ha az emberek nem ismerik a másik oldal véleményét” – szólaltatja meg Kathleen Hall Jamiesont, az Annenberg Tömegtájékoztatási Központ (Annenberg Public Policy Center) igazgatóját a riport – “Szerencsére egyelőre nem ott tartunk”.
A nézői szokások változása – hogyan és miért?
Egyes vizsgálatok szerint a lakosság média-választása valóban polarizálódik. A Fox News Channel rendszeres nézőinek száma 2000 óta 17 százalékról 25 százalékra nőtt, ez a 8 százalék javarészt konzervatívnak, azaz republikánusnak vallja magát. A Fox riválisa, a CNN, a republikánus nézők elpártolására válaszul a demokata nézők megnyerését tűzte ki célul.
A nézői szokások változásának számos oka van, melyek egyrészt a hírforrásokban keresendők, másrészt magukban a nézőkben.
A közvélemény alapvetően olyan tájékoztatást vár ebben a politikai téren nagyjából 50-50 százalékban megosztott országban, mely eleve nem teljes mértékben semleges. Másrészt viszont sokak szerint a média elfogult, ezért ezek az emberek más hírforrásokat keresnek. A fiatalok az interneten alakítanak ki tájékoztatási portálokat hasonló éredklődési körű társaikkal, egyes szervezetek pedig, a politikai pártoktól nyerhető anyagi támogatások korlátozása miatt a hagyományos médián keresztül próbálnak kommunikálni. Megváltozott a technikai háttér is. A televízió néhány csatorna helyett több százat kínál, és bárki egy kis gógyival meg egy számítógéppel már újságíró lehet.
Egyesek szerint a média nem ideológiai alapokon, hanem a szenzációhajszolás miatt veszítette el objektivtását. Az emberek a napi szenzáció miatt vesznek meg egy újságot – ez, és nem valamiféle politikai irányultság motiválja a legtöbb lapkiadót. Bármi is álljon a háttérben, odáig fajult a helyzet, hogy míg 1987-ben az amerikaiak 58 százaléka tartotta objektívnek az újsághíreket, ez az arány napjainkban csak 36 százalék.
Ez az elfogult média, nem az az elfogult média
Mindent összevetve Amerika hírforrásainak jelenlegi politikai elfogultsága messze elmarad attól, ami az ország fennállásának első 150 évében volt tapasztalható. Maga Thomas Jefferson is, aki a legtöbbet harcolt a szabad sajtóért, egyszer megjegyezte, hogy “manapság semmit nem szabad elhinni, amit újságban olvas az ember”.
A mai Amerikában a látványosan elfogult tájékoztatás inkább kivételnek számít, mint szabálynak. A lakosság legnagyobb része, ha rendszeresen hallgat vagy olvas is valamilyen nyíltan szubjektív hírforrást, az esetek nagy részében inkább a hagyományos médiából beszerezhető információkra támaszkodik. Az is fontos szempont, hogy a legtöbb kistelepülésnek csak egy újságja van, ez pedig a helyi hirdetők pénzéből él, tehát semmilyen irányban nem lehet elfogult, ha fenn akar maradni.
Az emberek mindezzel együtt kényesek arra, ki és hogyan szűri meg számukra a híreket. A National Rifle Assosciation (Nemzeti Lőfegyver Egysület) Cam & Company egyik dolgozója szerint, “ha a New York Times vagy a Washinton Post mindig a teljes igazságot közölné, nekünk felkopna az állunk”.
Janeane Garofalo, humorista és tévés műsorvezető szerint a hagyományos tömegtájékoztatás gazdasági érdekcsoprtok kezében van, és nem képviseli az átlag-amerikai érdekeit. “A sajtó egyébként nem létező “liberális elfogultságának” hangoztatásával a konzervatívok igyekeznek egy olyan ellenségképet kreálni, mely ellen végre teljes gőzzel harcolhatnak” – véli Garofalo.
Az amerikai nép szívéért és tudatáért folytatott harc egyre kiélezettebb – immár a tárgyalóteremben is. A MoveOn.org nevű demokratikus szervezet a Fox televíziós hálózat beperlését tervezi, amiért a szerintük republikánus irányban elfogult társaság az “objektív és kiegyensúlyozott” szlogent használja.
A mérleg nyelve
Ahogy a liberlisok és konzervatívok öszecsapásai egyre hevesebbé válnak, egyeseknek kezd elege lenni az egész háborúságból. Bryan Keefer 21 éves volt, mikor megelégelte a floridai választások körül dúló politikai cirkuszt. Barátaival megalakította a spinsanity.com weboldalat, ahol igyekeznek elválasztani “a hírek tiszta búzáját a politikai ocsútól”. “Egyik irányban sem vagyunk elfogultak, tőlünk tényleg azt kapod, ami történik.” A weboldal Michael Moore híres filmjét éppúgy elítéli, mint Bush “szelektív igazmondását” – olvasható a riportban.
A közvélemény a jelek szerint valóban inkább az események kiegyensúlyozott értékelésére kíváncsi. Nem mindenki hiszi, hogy az amerikai tájékoztatás a szakadék felé halad. Legyen bár a tájékoztatás a legkülönbözőbb érdekcsoportoktól befolyásolt, mindig lesznek olyan szervezetek, amelyek felvállalják a független tájékoztatás hálátlan feladatát.
„Az amerikai média igazi kincs, a világon nincs párja” – mondta a lapnak Robert Lichter, a Sajtó- és Közügyek Központja (Center on Media and Public Affairs) munkatársa. “Nehezen hoztuk létre, könnyen tönkretehetjük, és nagyon nehéz lesz újrateremteni. De, ha már itt tartunk: a Köztársaság 150 évig kibírta elfogult tömegtájékoztatással...”
(The Christian Science Monitor)
Umerov
Nyolc amerikai luxusvillát találtak Zelenszkij új háborús főtárgyalójánál
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!