A változatos Európa

Nagy „szépen csecsüket, ha ítélik, hogy előállhatnak fejér és tetejes voltával, kimutatják” Angliában a nők, „valakik a tizennégy esztendőt meghaladták és a negyvenet el nem mulatták” - írta a világcsavargó magyar fiú, Szepsi Csombor Márton, az első magyar nyelven írt útikönyv szerzője.

A változatos Európáról szóló kötetének megjelenésekor, 1620-ban huszonöt esztendős volt. Amikor Észak- és Nyugat-Európát bebarangolta – olykor hajón, máskor lovon és szekéren utazott, legtöbbször azonban gyalogszerrel járta Dániát, Svédországot, Hollandiát, a jelentősebb francia, német és lengyel városokat – még fiatalabb. Természetes tehát, hogy, bármerre járt, mindenütt megakadt a szeme a fehérnépen. Szóvá tette, hogy sok helyütt talpig feketét viselnek (hazánkban akkoriban is főleg a színes kelméket kedvelték az asszonyok), elbeszélte, hogy a holland lányok „erős, vastag matériákbul csinált testszorítókban járnak”. Hogy egyes nemzetek asszonyai „rút, undok, illetlen” kalapos süveget tesznek a fejükre, másoké viszont gyöngyös pártát hordanak, akár a mi leányaink.

De sokat írt ez a rövid életű (két évvel híres könyvének megjelenése után olyan tájakra vitte el a pestis, ahonnan még nem küldött vissza senki emberfia útleírást), éles szemű és roppant művelt polgárfiú az általa megismert világ ételeiről, italairól, mindennapi szokásairól is. Hogy Strasbourgban mennyi szuppont (levest) etettek vele, s hogy a „szupponos váras” után milyen jól esett neki a németektől kapott, „magyar gyomornak való” szalonna” meg a „szalonnás káposzta” vagy a „magyar módra, komlós kovásszal” sütött kenyér. Nem csoda, hogy a művelődéstörténészek valóságos kincsesbányának tekintik, akként is használják a szellemesen, láttatón és –föltehetőleg – hitelesen megírt Szepsi Csombor-művet, az Europica varietast. A kora újkorról szóló tanulmányok szinte hemzsegnek az Europica varietas-ból vett idézetektől, a mai olvasók szerencséjére. Korszerű kiadványok híján legalább e fragmentumok révén a mai ember is képet alkothat magának a XVII. század Európájáról.

Azaz most már más forrásból is meríthet. A televíziós művelődéstörténész, Zsupos Zoltán ugyanis, voltaképpen igen egyszerű, ám zseniális ötlettől vezérelve, az Europica varietas-szal a kezében végigjárta s végigfilmezte Szepsi Csombor Márton útjait. Az így készült tizenhárom részes sorozat, a Duna Televízióban látható Europica varietas voltaképpen tehát a legelső magyar útikönyv mozgóképes változata. S, persze, több is annál, művészettörténeti ismeretterjesztés, múlt és jelen, Nyugat- és Kelet-Európa összevetése, kedvcsináló nagy európai barangolásokhoz, a közös Európa tényleges felfedezéséhez. Amikor e sorokat írom, már „elhagyta” a sorozat Párizs, Strasbourg felé mendegél, s tovább Heidelbergbe… A nyugat-európai látnivalók magyar vonatkozásait természetesen akkor is felsorolják az egyes epizódokban, ha az Europica varietas szerzőjének még nem volt, nem is lehetett tudomása róluk, és, persze, akkor is, ha már a szepsi születésű fiú is felfedezte őket. Érdekes módon ezek az egybevetések inkább erősítik, mint gyengítik azt a feltételezést, amelyről évtizedeken át hallgattak mifelénk, hogy tudniillik Magyarország mindig is természetes és fontos része volt a vén kontinensnek. Kulturális kötődéseinken túl gazdasági, építészeti s városfejlesztési kapcsolataink is jelentősek voltak, ezt is látványosan tanúsítja Zsupos Zoltán munkája. Kiderül belőle, hogy a bölcs uralkodók, a tehetős emberek általában tudták, kiket kell segítségül hívni a – ma így mondanánk – fontosabb beruházásokhoz.

És, persze, azt is megmutatja a sorozat, hogy hol futott vakvágányra az 1600-as években még minálunk is reális lehetőségnek tűnő polgárosodási folyamat. Okulhatunk, eleget. Hol a mai narrátori szöveget hallani, hol az Europica varietas eredeti mondatait. Van, amikor a képekhez illő zene szól. Szívet-lelket gyönyörködtető, elmét gazdagító ismeretterjesztés ez a javából. „Bűne” csak egy van neki, de az sem a sajátja: nem a legnépszerűbb adásidőben vetítik, ismétlik. Meg, hogy a szüntelen bizonytalanságban tartott Duna Televíziónál halovány reményt sem látszik a folytatására. Pedig az ismeretterjesztésnek az a formája, amelyet ez a sorozat is képvisel, éppen az a feladata a Duna Televíziónak, amelyhez a nemzeti s európai értékek őrzésére és széles körű terjesztésére alapított közszolgálati intézménynek foggal és körömmel ragaszkodnia kell. Már csak az identitásvesztés nélküli megmaradása érdekében is.

Szepsi Csombor Mártonnak van egyébként más, televíziós népszerűsítésre érdemes munkája is az Europica varietason kívül, a halála után egy esztendővel megjelent erkölcstani kézikönyve, az Udvari skola. Az ebben lefektetett erkölcsi intelmek szinte valamennyi lehetséges emberi magatartásformát érintik, különös tekintettel a politikai és társadalmi kötelezettségekre. Mi mindent lehetne ebből kiszemelgetnie a XXI. századi ifjú (s vén) vagabundoknak!