Az ismeretlen vonzásában

Schell Judit fiatal kora ellenére az egyik legfoglalkoztatottabb színésznő. Nem volt soha szerepálma, csak az, hogy egy rendező felhívja, és egy filmszerepre őt kérje fel. Nem is olyan régen teljesült ebbéli vágya, a Sorstalanság egyik főszerepére őt hívták. Szeptembertől a vén Eileenként A kripliben, primadonnaként a Sárga liliomban, Lady Annaként a III. Richárdban is láthatja a közönség.

– Egy éve, hogy Jordán Tamás invitálására a Nemzeti Színházba szerződött. Elégedett a szerepekkel, amiket kapott?

– Olyan feladatokat kaptam, amiket megígértek, sőt annál többet, mert még plusz két előadásba bekerültem. Egy évvel ezelőtt szó volt Karinthy Frigyes Holnap reggel, és Szomory Dezső Györgyike, drága gyermek című előadásról, ez áll a szerződésemben is, később azonban úgy alakult az évad, hogy felkértek a Czillei és a Hunyadiak egyik szerepére. A Sárga liliom című darabot, amelyet elhalasztott a színház, most szeptember 10-én mutatjuk be, ebben a primadonnát alakítom. Májusban kezdtünk bele a III. Richárdba, amelyben Lady Annát játszom, eddig csak egy átbeszélgetős próbát tartottunk, októberben lesz a premier. Szerintem a Nemzeti Színház az első évhez képest jó évadot zárt. A társaság kezd összecsiszolódni, negyvenketten vagyunk, szép létszámú társulat, idő kell, hogy összeszokjunk és játsszunk egymással. Most csak azokkal a kollegákkal közvetlenebb a kapcsolatom, akikkel egy darabban játszom.

– A főiskola után azonnal a Radnóti Színházban kezdett, ahol nyolc évig játszott. Milyen szakmai tapasztalatokkal gazdagodott?

– Mindenben a Radnóti indított el, amit a színházban megtanulhat az ember. Amit pedig a főiskolán lehetett, azt Horvai és Kapás tanárúrtól sajátítottam el. Sokat lehetett, főleg tőlük tanulni a főiskolán, de a tapasztalatokat a színházban, és a többi kollega segítségével, tanácsaival, instrukcióival tudtam szerezni. Nagyon nagy mázlim volt a Radnótival, pedig nem volt egyszerű, mert sokáig nem kaptam szerződést. Horvai Pista bácsi ajánlott Bálint Andrásnak, aki később elismerte, jól tette, hogy bizalmat adott. Jól jártam a Radnótival, imádtam ott lenni. Most már csak egy előadásom van, mert a Bástyasétányt levették, így maradt A kripli, amit még sokáig szívesen játsszanék, amíg bele nem „öregszem„ a szerepbe.

– Miért egy évvel ezelőtt döntött úgy, hogy szakít a Radnótival? Előtte is lett volna rá lehetőség, nem egyszer hívták a Vígszínházba.

– A Vígszínházhoz többször invitált Marton László. Először akkor, amikor még nem akartam elmenni, hiszen abban az időben kerültem a Radnótiba. Amikor legutoljára hívott, akkor már megvolt Jordán Tamás felkérése, és jobban vonzott az ismeretlen. Ami miatt úgy döntöttem, hogy eljövök a Radnótiból, az a 7-8 év. Váltani kell. Merésznek kell lenni ebben a színházi világban, hogy az ember elmerjen mozdulni a meleg fészekből, mert nem nagyon van lehetőség. Egyelőre még nem bántam meg, remélem, nem is fogom. Az volt a célom, hogy új helyzetbe kerüljek, amelyben újra kell magam kitermelni.

–Sok színész dolgozik szabadúszóként.

– Nem szívesen lennék szabadúszó. Azt mondják, akik már voltak, hogy kőkemény, az ember nagyon egyedül van. Az is lehet, hogy anyagilag jobban megéri, de ez teljesen kiszámíthatatlan. Nem nagyon merek egy gyerekekkel, ilyen beállt élettel erre vállalkozni, ha lesz esetleg egy olyan anyagi hátterem, ami elég egy évre, akkor majd kísérletezem szabadúszóként, hogy mire viszem, kellek-e egyáltalán máshova. Ami jó benne, hogy még több emberrel, kollegával lehet megismerkedni, játszani, színesebb lenne a dolog. Most azonban nagyon új helyzetben vagyok, amelyből nem kívánok elmozdulni.

– Melyik eddigi szerepéhez kötődik a legjobban?

– Ami még mindig megy, az A kripli. Az elsők között a szívem csücske volt például Csehov Ványa bácsijában Szonya szerepe, amit hét évig játszottunk, de ugyanúgy szerettem, csak sokkal kevesebb ideig ment Barta Szerelem című darabja, ezt az első évadban mutattuk be, amikor odakerültem. Sok kedvenc szerepem volt, de ami igazán nagy szerelem, az A kripli, amiben még mindig játszom.

– Ebben egy öregasszonyt formál meg. Nem ez az egyetlen olyan szerepe, amelyben idősebb nőt alakít. Nehéz volt megbírkózni a feladattal?

– Ez egy hálás munka volt, mert karakter szerep. Nagy a korkülönbség a szerep és köztem, én vagyok 31, ő 80, ekkora korkülönbséget egyszerűbben meg lehet oldani. A Patkányokban Johnnét, egy negyven körüli nőt játszottam, amivel igen megküzdöttem, mert ott nem lehetett olyan elrajzolt eszközöket használni, mint A kripliben.

– Mielőtt a színház világába került, 11 évig versenytáncolt. Ha nem a színjátszás mellett dönt, hogyan alakult volna az élete, hol tartana most?

– Szerintem tanítanék, vagy lehet, hogy táncolnék, de mellete még valamit dolgoznom kellene. Mindenesetre úgy elszaladt a versenytánc, 12 évet hagytam ki, azóta sokat változott, már úgy lemaradtam. Nagy ritkán van alkalmam rá, ha felkérnek egy műsorba, ahol bármit tehetek, akkor legtöbbször táncolok. A gyermekmentő szolgálat karácsonyi műsorán például. Az Anconai Szerelmesekben és a Bástyasétányban is volt táncos jelenet.

– Igazán nem panaszkodhat, hiszen színpadi szerepei mellett számos filmfelkérést kap. Koltai Lajos például egyenesen Önt akarta a Sorstalanságba. Milyen érzés volt?

– Felemelő. Nagyon boldog voltam, amikor felkért erre a szerepre. Ha van álomszerep, nekem az volt, hogy egyszer hívjon fel egy rendező, és engem hívjon a filmjébe. A mostohaanyát alakítom, a személyiségére azonban csak következtetni lehet, nem tudni például, miért vált el a papa és a mama. Biztosan nagyon odaadó, szerető feleség, aki valóban megsiratja a férjét, amikor elmegy a munkatáborba. Annyiban hasonlít rám, hogy figyelmetlen a nő. Az utolsó estén, amikor a papa elmegy, odahívja a saját családját, ezzel megnehezíti a búcsúzást. Nagyon jól éreztem magam ebben a szerepben. Kertész Imrének nagyon tetszett, amit látott a filmből, azt mondta, sokban hasonlítottam az ő mostohamamájára. Az első egy hét, amelyen részt vettem, felhőtlen volt. Az első napon, ültünk a sminkbuszban és bejött Koltai Lajos, azt mondta, „azt álmodtam, hogy nem tudok aludni”, annyira izgult. Nagyon emberi volt a forgatás, annyira jó volt azt érezni, hogy az a fontos, amit én csinálok. Elhitették velünk színészekkel, ami bizonyos százalékban így is van, hogy rajtunk múlik a film és nem a vágáson, a fényeken, a kameraállásokon.

– Ugyancsak mostanában forgatták a Rácz Zsuzsa regényéből készült Terézanyu című filmet, amely egy aktuális témát, a szingli-kérdést feszeget. Mennyire áll közel Önhöz a megformálandó karakter?

– Én is az egyik barátnője vagyok a filmben Kéki Katának, vagyis Terézanyunak. Egy olyan nőt alakítok, aki egyedül neveli a gyerekét, de nem derül ki, miért. Túl van egy házasságon. Én is voltam szingli, sokáig egyedül neveltem a gyerekem. Nagyon nehéz társat találni, mert az ismerkedésre nincs már annyi lehetőség, az emberek egyre szűkebb környezetben élnek.

– Vágyik újabb kihívásokra?
– Most nem. Nyugodt vagyok, nincs hiányérzetem. Nemsokára költözködöm majd, ez is izgalommal tölt el. Kell egy kis pihenés.