Abnormálisan sok rákos megbetegedést regisztrálnak az évtizedek óta pusztuló Aral-tó partján lakók között, de ez sajnos nem minden: az Oxfordi Egyetem génkutató intézetének munkatársai a közelmúltban megállapították, hogy a helybéli emberek DNS-e igen sok esetben súlyosan károsodott – adta hírül a BBC. A Föld valamikori negyedik legnagyobb tavának vizét egy, a szovjet korszakban született pártdirektíva alapján a mezőgazdaságnak meghódított sivatag öntözésére használták el. A gyapotföldeken pedig elképesztő mennyiségű kemikáliát permeteznek ki. A tó évről évre fogy, hajdani medrében a szél mérgező homokot fúj, a porral a toxikus anyagok bekerülnek a táplálkozási láncba, az ivóvíz szennyezett – mindezek hatása már önmagában is pusztító, de a helybéliek a szokottnál is hátrányosabb helyzetben vannak: sokuk alultápláltságtól vagy épp vérszegénységtől is szenved. A legaggasztóbb mégsem ez, hanem a daganatos betegségek – a bolygónk egészségesebb vidékein ritkának számító – egyik változata, a nyelőcsőrák előfordulásának gyakorisága, amely itt a legmagasabb százalékot éri el a világon; minden száz daganatos elváltozással kezelt ember közül nyolcvanan a rák ezen formájától szenvednek. A szakemberek már évek óta gyanították, hogy a kiemelkedően sok megbetegedésért az Aral-tó környéki gyapotföldeken használt rovar- és gyomirtó szerek a felelősek, a National Geographic Társaság szakértőinek vizsgálata azonban csak megerősített a feltételezést. A vizsgálatot vezető Spencer Wells, aki korábban az Oxfordi Egyetem humán genetikai intézetének kutatója volt, munkatársaival a helybéliek DNS-ében az úgynevezett 8-OHdG marker szintjét vizsgálta meg, és azt tapasztalták, hogy a 8-OHdG 3,5-szer gyakrabban sérült a haldokló tó mentén élők, mint az Egyesült Államok különféle államaiban lakók szervezetében. A kemikáliák érinthető közelségében dolgozó mezőgazdasági alkalmazottak esetében ez a szám jóval nagyobb, ötszörös volt. Wells doktor szerint hétköznapi nyelvre fordítva mindez azt jelenti, hogy a Kazahsztán és Üzbegisztán területén elterülő Aral-tó körül lakók egyfelől nagy eséllyel számíthatnak daganatos megbetegedésre, másfelől a sérült DNS-ek miatt nagy valószínűséggel gyermekeik, de még unokáik is a retteget ráktól fognak szenvedni, meghalni. Annak igazolásához, hogy a genetikai mutációk a következő generációkra is tovább szállnak-e, még további vizsgálatok elvégzésére van szükség, ám az orvosok az eddigiek alapján azt várják, hogy beigazolódik szomorú meglátásuk. A tó mentén lakók nem sok jóra számíthatnak: az üzbég kormány tagadja, hogy a térségben egy egészségügyi és környezeti katasztrófával kéne szembesülnie. A leginkább érintett régió Karakalpaksztán tartománya, az ottani helyettes egészségügyi miniszter Atajan Hamrajev elismerte, hogy vannak problémáik, de mint fogalmazott: urai a helyzetnek. Amikor a helyettes tárcavezetőt szembesítették az oxfordi vizsgálat eredményeivel, és megkérdezték, hogy a környezeti károk, valamint a teljes kiszáradás szélén lévő Aral állapota nem indokolja-e a gyapottermelés csökkentését, Hamrajev csak annyit válaszolt: Üzbegisztán legnagyobb exportbevétele a gyapotból származik.
A haldokló óriás
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!